Ókovács Szilveszter
címke rss- kapcsolódó címkék:
- Ókovács szerint az Opera
- opera
- Magyar Állami Operaház
- Operaház
- New York
- Legfrissebb
- Legrégebbi
Díjakat és CD-gyűjteményt adtak át a magyar opera napján
Új örökös tagokat köszöntöttek, házi díjakat és ötven lemezt tartalmazó CD-gyűjteményt adtak át a magyar opera napja alkalmából szombaton a fővárosi Erkel Színházban.
NEW YORK OPERABLOG – 3. Kékszakállú megmagyarázza
- címkék:
- Ókovács Szilveszter
- New York
- Címkefelhő »
NEW YORK OPERABLOG – 3. Kékszakállú megmagyarázza
NEW YORK OPERABLOG – 2. Bánk szabad!
New York Operablog - 2.
NEW YORK OPERABLOG – 1. A kezdet előtt
Berenice Párizsban, avagy kortárs darabokról II.
Kedves Tatjána Néném! Cikázós egy évad ez a mostani, de a pár nappal ezelőtt megírt kortárs táncélmény után szeretném kíváncsiságát a kortárs opera egyik megkapó estéjével is táplálni. Párizsban jártam az ősszel együtt, valójában múlt héten, de az mindegy.
Bedroom Folk Budapesten, avagy kortárs darabokról I.
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA 295 levélária Kedves Tatjána Néném! Hogy az elmúlt napokban mit csináltam? Például láttam egy vadonatúj operát Párizsban, és még előtte pénteken bemutattunk egy friss táncopuszt a budapesti Müpa Fesztiválszínházában is, ha már tartott a CAFé. Van bennük közös, van köztük különbség, s így tanulságok is mindkettőből fakadnak. Kortársazzunk egy kicsit, az úgyse olyan egyszerű...
Még egyszer a Carmina Buranáról, avagy van itt egypár személyes emlék is ám
Kedves Tatjána Néném! A múltkori Carmina Burana-cikk után bennem maradt pár sztori, amely a műhöz személyesen fűz. Carl Orff népszerű opuszát valóban jó kompromisszumnak érzem: szándékolt, mániás-mágikus katatóniái ellenére a klasszikus zenésznek is ad örömöt, és a slágerrádiókat hallgató közönséget ugyanúgy megérinti, ezért aztán sokat megy idehaza is. Hát, mit ne mondjak, ahogy az összes lírai bariton kollégának, nekem is megvoltak vele a magam esetei...
Carmina Burana, avagy a jó kompromisszumokról
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA 293. levélária Kedves Tatjána Néném! Miért kell egy oratóriumot színházban adni? Kik ezek az emberek, akik az Erkel Színházban tolakodnak a helyekért? Miért ússzuk meg Orff primitív zenéjével az estét? És hol a második félidő? Emlékszik még, hogy ezeket szegezte nekem a két héttel ezelőtti premier után, ugye? Most már igyekszem a válaszokkal.