Ókovács szerint az Opera
címke rss- kapcsolódó címkék:
- Ókovács Szilveszter
- opera
- Magyar Állami Operaház
- kultúra
- Operaház
- Legfrissebb
- Legrégebbi
Kodály a pincében csokizik, avagy az Opera nagy leállásairól 2.
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 138. LEVÉL Édes Néném, a színházak alapvetõen nyitva vannak, s ha néha tényleg zárnak, akkor sem ennyi idõre. Mivel tudom, hogy Néném is a történelem rabja, meg most úgyis ráér, felfestem ide röviden a Magyar Királyi/Állami Operaház eddigi nagy leállásait: múltkorában megvolt az elsõ, most jöjjön a második!
Böjte Csaba testvérrõl, avagy a homília mint opera
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 137. LEVÉL Édes Néném, nagyon sokat eszembe jut a mi megtört és lemondott Keresztény Évadunk. Fájnak dolgok: fáj, hogy az oltárképfestõ Mathis, Hindemith szép és ritka nagy mûve végül esélyt se kapott, Helen nõvér operája, a Ments meg, Uram! a vészhelyzet elsõ napján debütált volna. Minden keresztény operák non-plus-ultráját, a Parsifalt szinte el se kezdhettük próbálni, a Don Carlost egyáltalán nem. Szent II. János Pál 100. születésnapja is mindjárt itt van, de már biztosan csak virtuális ünneplésben lehet része, Az aranymûves boltja még jó darabig zárva tart. És a Keresztkantáták, Bach nagy basszus-szóólókantátáinak ...
Visz major, avagy az Opera ellopott könyveirõl
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 136. LEVÉL Édes Néném, csak' félbe kell szakítanom jól eltervezett minisorozatomat az Opera nagy leállásairól – aki „rettenetesen" izgulna emiatt, annak írom: összesen három ilyen esett meg 136 év alatt (tehát még két rész van hátra), ez a mostani a negyedik –, mert már a múlt héten bejárta a sajtót egy hír, egy videó, amit illene kommentálnom. Tehát hazatértek az Opera ellopott könyvei, ugye.
Generál Pauza, avagy az Opera nagy leállásairól
Ókovács szerint az Opera – 135. levél
Maszkgyár, énekiskola és tévéadó, avagy az Opera mindennap Magyarországként vizsgázik
Édes Néném, nem pedig „kedves" (mert egy gáláns úr kiigazított a rodostói Mikes-stílrõl – no, de mit csinált õ 133 levélen át? miért hagyott hibázni?!), ma a szó szerint „lélegzetelállító" jelenbe révedünk. Nem sokat ácsingóznék azon, hittem-e volna egy hónapja, hitte-e volna bárki, hogy egy néhány molekulás izé, nem-is-élõlény, csak élõsködõ, egy kibiztosított biológiai tojásgránát megállíthatja a világot? Ha lerogyva az ablak elé, mint gondolom, sokan, ezen merengünk feleségemmel, Zsuzsival, a gyerekek már nagyon unják. De itt az Opera jelene, márpedig egy operaintézmény lényegileg a tüdõt használja, és lélegzete, ami számára mûvvészi ...
Két év Karantén, avagy a mi történetünk
Ókovács szerint az Opera - 133. levél.
Járay és Kövecses, avagy tenorok, akiket elfelejtene a világ
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 131. LEVÉL Kedves Néném, legutóbb ott hagytuk abba, hogy felavattuk ugyan az Eiffel Mûhelyház elsõ fecskéjét, a tornatermet, és nagyon készülünk a március 21-i hivatalos átadóra is (remélem, a koronavírus nem torpedózza meg!), de vajon miért éppen egy bizonyos Járay Józsefrõl neveztük el? Ki is volt ez a Járay? Ezzel vagyok adós, és mivel múlt héten egy másik emléktábla avatásában is közremûködhettem, nevezetesen Kövecses Béla, másik egykori tenoristánk házának falán, nagyon adja magát a hasonlítás és a különböztetés is.
- címkék:
- Ókovács szerint az Opera
- Címkefelhõ »
Foci és Opera, avagy luxus-e, ha tornatermet avatunk?
Kedves Néném, Napra pontosan két hónapja, hogy nem írtam Önnek. Oka nem az, hogy ötvenévesre átbillenve már ne fogna a ceruza, s az ember (elképzelt) nagynénje ne érdemelne meg holmi levéláriákat. Nem, más a „baj”, éppenséggel avatunk! Végre, az Eiffel Mûhelyházat – és ez a folyamat önmagában is több hétig tart, nemhogy az elõkészítése. Az átadások márpedig megkezdõdtek, és ez most már túlmutat tavalyi próbaüzemen, mostani tûzoltó- és más hatósági bejárásokon. Furcsállhatják páran, de az Eiffel Mûhelyház egy hónapos átadási maratonja nem zenei vagy táncos eseménnyel, hanem az ún. Járay pálya avatásával startolt el tegnap.
Magyarság, mint istencsapás? - avagy a függetlenek függéseirõl
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA 2/128. levélária
Analfabétizmus ellen, avagy ajándék lókottának nézzék csak a fogát II.
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA 2/127. levélária
Analfabétizmus ellen, avagy ajándék lókottának nézzék csak a fogát I.
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA 2/126. levélária
Ákos ilyen, avagy a méltányosság is felemel
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA 2/125. levélária
Aranykór, avagy Tóth Aladár operai emlékezete
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA 2/124. levélária
- címkék:
- Ókovács szerint az Opera
- Címkefelhõ »
Memoárral szemben, avagy a Pavarotti-doksi
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA 2/121. levélária
Magos Déva vár, avagy miért megy az Opera túl minden határon?
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA 2/121. levélária
- címkék:
- Ókovács szerint az Opera
- Címkefelhõ »
Aranytorok, avagy láthatatlan aranysorok Moldován Stefánia emléktáblájára
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA 2/120. levélária
- címkék:
- Ókovács szerint az Opera
- Címkefelhõ »
Bayreuth ma, avagy Willkommen in Kamerun!
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA 2/118 levélária
- címkék:
- Ókovács szerint az Opera
- Címkefelhõ »
Mesterdalnokok Bayreuthban, avagy a tökéletes lufihámozás
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA 2/117. levélária Kedves Tatjána Néném! Mindig is értékeltem a méltányos zenekritikát, sõt úgy általában a méltányosságot tartom legfontosabb sorvezetõnek a közéletben. Nincs az az elõadás, amelynek ne lenne elõremutató vonása, körülménye: egy bûnrossz zongoraest is lehet igényesen összeállított, érdekes programú, vagy legalább rövid, mert ennyi szarkazmus beleférhet, ha van mellette más is. Persze, ehhez alaposan körül kell nézni, fülelni, hisz gyakran nem marad más, mint azt keresgélni – esetleg hosszasan és fáradtságosan –, mégis miért, milyen ideát kergetve csúszott tévútra az adott elõadás? Azértt ...
Parsifal Bayreuthban, avagy terápia helyett diagnózis
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA 2/116 levélária Kedves Tatjána Néném!
- címkék:
- Ókovács szerint az Opera
- Címkefelhõ »
Fenékig Eiffel, avagy "Adáshiba" az operaéletben?
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA 2/115. levélária Kedves Tatjána Néném! Kérdezi, most akkor mi is van ezzel az Eiffellel, ha állítólag játszottunk is benne? Aztán most meg zárva van, és úgy is marad egész jövõ februárig? Mert, hogy jönne most már Néném is... („Állítólag”: mennyit nevettünk ezen otthon, amikor egy korosabb családtag a tõlünk származó tuti információt a fülünk hallatára úgy adta tovább: „állítólag”.)
Világsztárt az operák élére, avagy fenn az ernyõ, nincsen kas
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA 2/114. levélária Kedves Tatjána Néném! Idõnként olvasom felületes külföldi lapokban, de tudom, elhangozhat idehaza is ilyen-olyan beszélgetéseken, persze, leginkább olyan emberek közt, akik számára az opera világa a lecsorgó hírek, nevek és hírnevek celebinfóit jelenti (magyarán a húsz év késéssel realizálódó „etalonság" mögött nem tudnak az illetõ pálya alkonyáról és a jelen idõ értékeirõl – az még húsz évvel arrébb van), hogy egy-egy intézmény élére világsztárt kell szerzõdtetni, és onnantól indul az azonnali, nagy hasítás, fasten seat belt, please.
- címkék:
- Ókovács szerint az Opera
- Címkefelhõ »
Áldozatos apa és tettmagyar, avagy Erkel Ferencrõl
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA 2/113. levélária
(The) Time(s) goes by, avagy még valami a haladó Nyugat sajtóetikájáról
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA 2/112. levélária
Rasszizmus ellen rasszizmussal, avagy mit delirál a magyarokról az Index táncosnõje?
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA 2111. levélária Kedves Tatjána Néném! Köszönöm, hogy jelezte ezt az indexes cikket, majd kipróbálom, ugyanazt a címlapos, teljes napig kint virító felületet az én válaszom vajon megkaphatja-e, mint a – bevallom, általam teljesen ismeretlen – Magyarországon élõ karibi táncosnõ írása?
- címkék:
- Ókovács szerint az Opera
- Címkefelhõ »
Húsvétról, Eiffelrõl, vagy feltámadni nekünk is kell
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/110. levélária Kedves Tatjána Néném! Az nem Keresztény Évad kérdése: hét esztendeje nem múlhat el úgy a nagyhét az Operában, hogy ne reagáljunk a magunk artisztikus módján a legfontosabb történetre. Mára talán meggyökeresedni látszik a Parasztbecsület érvényessége itt (és ilyenkor hanyagolni érdemes a Nagyboldogasszonykor játszódó Bajazzókat), a tini Mascagni világoszöld ünnepi miséje is megszerettette magát a mûsorunkban. Bach Máté-passiója Mendelssohn hangszerelésében, M. Tóth Géza német szövegû tipografikus vizualizációjával szintén állandó programunk lett, lassan képesek vagyunk elõadni úgy, hogy nne ...
- címkék:
- Ókovács szerint az Opera
- Címkefelhõ »
W. A. MOZART: L’oca del Cairo ossia Lo sposo deluso
Ókovács Szilveszter írása az Origónak.
Ahol az ateista is keresztény, avagy néhány szelíd szó az új évad elé
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/108. levélária Kedves Tatjána Néném! Amikor elküldtem Kegyednek szíves betekintésre azt a szöveget, amelyet a – belátom, valóban rengeteg írnivaló között – leginkább fontosnak érzek minden évben, a sok száz oldalas Kalendáriumunk afféle elõszavát, beleéreztem a pakliba az idegenkedést. „Miért akar egy kulturális intézmény ideológiát sugározni?” Amikor ezt sorát megláttam, már azon voltam, beajánlom valahová publicistának, ahol nem olvasni kell tudni, csak írni, már bocsánat a szájalásért... Aztán rájöttem, hogy én aztán nem vagyok azokra a helyekre ajánlólevél, úgyhogy hagyjuk. De átvehetnénk újra ezt aa ...
A születésnapos tenor, avagy „Energiaital és bújnivaló"
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/107. levélária Kedves Tatjána Néném! Megint kezdhetném úgy, mint múlt héten: igen, persze, láttam a cikket, amit átküldött. Sõt, a cikkeket. De már nem megyek bele ebbe az utcába. Írjon a Népszava, amit akar, szabad országban élünk, még azt is szabad, hogy nem kérdezi meg a szerzõ az Operát, pedig róla írja a cikkét, mindegy, most õ a soros, ez a „technika" ragadós. Sõt, azt is szabad, hogy közreadja azt, amikor az operás sajtófõnök privátim megkérdezi tõle, miért ír igaztalan állítást, rossz adatot? És nem helyreigazít, hanem még lebõgve is csak kifigurázni van benne morál. Engem a Tölgyesi Gábor nevûû ...
Ránk jár a sztrájk, avagy ilyen lenne a jövõ operapolitikája? II.
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/106. levélária Kedves Tatjána Néném! Láttam a cikket, amit átküldött. Ezek szerint opera iránt Magyarországon csak ötezer ember érdeklõdik, a többi nézõ a bérletek miatt, a társaságiesemény-jellegért és valamilyen „ráhatás, elvárás” okán „téved be”. Illetve „külföldi”. Mindez pedig a Népszavában jelent meg, a jótollú szerzõ azonnal alapíthatna is egyszemélyes közvélemény-kutató céget, melynek nulla forint kiadása volna, ellenben a flekkdíjak miatt tiszta bevétele. Mondhatnám szép magyar nyelvünk állandó dupla-tripla fenekûségével: mérhetetlen bevétele.
- címkék:
- Ókovács szerint az Opera
- Címkefelhõ »
Ránk jár a sztrájk, avagy ahogy a magyar sajtó tûvé teszi az igazságot
Kedves Tatjána Néném! Biztosan megvan annak az oka, hogyha valaki, egy sajtómunkás az Operába mar, nem igazság puzzle összerakását tervezi el, hanem azonnal tényezõként, hadviselõ félként száll be – és belénk. Megszokhatatlan, de az is, hogy akkor meg szelektív süketség éri el, ha az intézményi válasz megérkezik. Ahány ház, annyi szokás, de mintha minden orgánum azon ügyeskedne, miként tudná eltussolni azt a hangot, amelyet a római jog még mint a másik fél meghallgatásának kötelezõ kellékét írt elõ.
Volt egyszer egy Olasz Estély, avagy Yoncheva és Puccini Itáliája az Erkelben
Kedves Tatjána Néném! Szombat este tartottuk azt az ünnepi estet, amely a valahai operabál helyét foglalja el az évadtervben. Kegyed nem lehetett ott, ám érdeklõdött: elmesélem hát, mi és hogy történt, az ott elhangzottakat mint õsforrást alapul véve.
Pályakezdetek, avagy miért nem szorulunk mezzoszoprán-importra?
Kedves Tatjána Néném! Én vagyok a könnyû keresztény: egy nap alatt kialszom a haragot, csalódássá szelídül, idõvel pedig hajlamos vagyok minden bántást elfelejteni. Egész egyszerûen ezek a mérgezõ cseppek – néha vödörnyi toxinok – képesek párologni, szóval nem olyan nagy szó, ha megbocsátok. Így lesz a minapi balett-külföldizéssel is, ami egyben a pont két évvel ezelõtti hullámverés remake-je volt, úgy látszik, ennyi idõbe telt, míg körbeért a földön, ami eszerint mégis mozog és gömbölyû. A válasszal sose maradok adós, mert a mi hitünkben bár a Bárány központi szimbólum, mégse követel birkatürelmet: úgy emlékszem, Jézus vérnyomáása ...
Örökös balerina a celluloidon, a kõben, a ravatalon
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/102. levélária Kedves Tatjána Néném! Megint választani kell majd... A Magyar Állami Operaháznak egy nem túl régi szabályváltoztatás nyomán nem 30, hanem immár 34 örökös tagja van. Egyfelõl persze, az élet törvénye, hogy mindig új tagokat kell választani a távozók helyére, másrészt viszont megszokhatatlanul szomorú kötelesség évente egy, néha kettõ vagy több alkalommal a ravatalhoz állni, és búcsúzni azoktól, akik – életkorukból fakadóan – még mindenüket, a teljes pályájukat rátették az operai munkára.
Dívák, avagy Eszter, Edita és a többiek
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/102. levélária Kedves Tatjána Néném! Idejét sem tudom annak, mikor volt magyar operarajongónak három hét alatt hat világszínvonalú énekesnõhöz szerencséje? Mert felemelkedõ csillagaink szerencsére vannak, saját pompás horizontjuk tetején is többek ragyognak most, de az az érzés nem mindennap, nem minden héten éri el az embert, hogy legszívesebben felfutna a színpadra egy nagyot ölelni – mert nem biztos, hogy vannak megfelelõ szavak arra, amikor minden együtt áll, ég a földdel összeér.
- címkék:
- Ókovács szerint az Opera
- Címkefelhõ »
Koreai öröm, avagy Bánk bán Ázsiában
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/102. levélária Kedves Tatjána Néném! „Mi baj, Néném, az Istenért!" Nem, aki esetleg veszi a bátorságot és beleolvasgat fiktív, ám részleteiben, több alakban mégis valós Nénémmel folyó – mostanában inkább csordogáló – levelezésünkbe (amely pedig csak arra ad módot, hogy a hölgy sorait indirekte lehessen sejteni, de ez egyrészt mindegy, másfelõl pont elég), nos, tehát az se sejdítsen semmiféle nagy bajt. Pusztán újra irkálva Nénémnek felötlött bennem Ottó sora, amely a Bánk bán Nádasdy-féle verziójának második felvonásából a nevezett „lovag" egyetlen énekelni valója. (És még ez sem így igaz, mert majd hoozzáteszi ...
- címkék:
- Ókovács szerint az Opera
- Címkefelhõ »
Boldog Óévet mindenki emlékeinek!
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/100. levélária
- címkék:
- Ókovács szerint az Opera
- Címkefelhõ »
Egy százéves csúcsról, avagy boldog születésnapot, Erkel Színház!
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/99. levélária Kedves Tatjána Néném! Ne aggódjon, ugyan kihagytam egy hónapot, de két levelet is küldök Kegyednek. És rögtön írom az okot is: legalább az elmúlt 100 esztendõben nem volt ilyen kemény hónapja az Erkel Színháznak/Városi Színháznak/Népoperának, ráadásul a december mindenféle évzárási-évkezdet elõkészítése teendõkkel is terhes.
- címkék:
- Ókovács szerint az Opera
- Címkefelhõ »
Álmódozatok kora, avagy Florezzel Ománban
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/98. levélária Kedves Tatjána Néném! Már olyan rég kérdezi, mi volt Florezzel Muscatban, hát most végre küldöm az írást. Közben lement New York, tegnap A Nyugat lányának premierje is, hát ma ránéztem a problémára: beragadt a postagalamb csõrébe az az írás, ez lehetett a baj.
HIBAJEGYZÉK, avagy kicsit savanyú a Narancs, de az övék
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/97. levélária
- címkék:
- Ókovács szerint az Opera
- Címkefelhõ »
Berenice Párizsban, avagy kortárs darabokról II.
Kedves Tatjána Néném! Cikázós egy évad ez a mostani, de a pár nappal ezelõtt megírt kortárs táncélmény után szeretném kíváncsiságát a kortárs opera egyik megkapó estéjével is táplálni. Párizsban jártam az õsszel együtt, valójában múlt héten, de az mindegy.
Bedroom Folk Budapesten, avagy kortárs darabokról I.
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA 295 levélária Kedves Tatjána Néném! Hogy az elmúlt napokban mit csináltam? Például láttam egy vadonatúj operát Párizsban, és még elõtte pénteken bemutattunk egy friss táncopuszt a budapesti Müpa Fesztiválszínházában is, ha már tartott a CAFé. Van bennük közös, van köztük különbség, s így tanulságok is mindkettõbõl fakadnak. Kortársazzunk egy kicsit, az úgyse olyan egyszerû...
Még egyszer a Carmina Buranáról, avagy van itt egypár személyes emlék is ám
Kedves Tatjána Néném! A múltkori Carmina Burana-cikk után bennem maradt pár sztori, amely a mûhöz személyesen fûz. Carl Orff népszerû opuszát valóban jó kompromisszumnak érzem: szándékolt, mániás-mágikus katatóniái ellenére a klasszikus zenésznek is ad örömöt, és a slágerrádiókat hallgató közönséget ugyanúgy megérinti, ezért aztán sokat megy idehaza is. Hát, mit ne mondjak, ahogy az összes lírai bariton kollégának, nekem is megvoltak vele a magam esetei...
Carmina Burana, avagy a jó kompromisszumokról
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA 293. levélária Kedves Tatjána Néném! Miért kell egy oratóriumot színházban adni? Kik ezek az emberek, akik az Erkel Színházban tolakodnak a helyekért? Miért ússzuk meg Orff primitív zenéjével az estét? És hol a második félidõ? Emlékszik még, hogy ezeket szegezte nekem a két héttel ezelõtti premier után, ugye? Most már igyekszem a válaszokkal.
Visegrádi kultúridentitás, avagy a kincs, ami (még) nincs
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/92. levélária Kedves Tatjána Néném! Hazajöttünk az úgynevezett V4 országaiból, most jut idõm Kegyednek válaszolni. Miért nem fért a zenekar az árokba? Miért volt olykor kevés nézõ? Az egyikre a turnék szabályszerû váratlansága mint olyan a válasz, a másikra egy illúzióval idejekorán történõ leszámolás. És ami a legfurcsább az egészben, még sincs rossz kedvem miatta: a valósággal szembesülni ugyanis mindig kijózanítóan revelatív!
Egyéniségek futószalagon, avagy a III. Marton Maratonról
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/91. levélária Kedves Tatjána Néném! Nagyon kényelmes dolog ám a zeneakadémiai zsûriben csücsülni, és megszemlélni a világ énekesfelhozatalát, hogy nézni is tereh... Most, a hatodik évben, a harmadik versenyen értünk oda, hogy a jelentkezõk színvonala méltó lett ahhoz a nívóhoz, amelyet Marton Éva, a XX. század legjelentõsebb magyar operaénekesnõje évtizedeken át képviselt.
Rozsdamentes pálya, avagy Rost, aki „Rostfrei”
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/90. levélária Kedves Tatjána Néném! Nevekkel kultúrember nem viccelõdik, megkapom én mindig Öntõl, ha a nyelvszeretet, esküszöm, csakis a mi nyelvünknek ez a bohókás, végtelenül variábilis volta erre csábít. De nem gondolkozott még azon, hogy furcsa, vagy idõnként kevésbé jó csengésû szavak, mint vezetéknevek is „elfelejtõdnek" a tulajdonos kiemelkedõ teljesítménye láttán? Egyszerûen már nem jut eszünkbe a primer jelentés. Így vagyunk a vonós Banda Edével és Ádámmal, nagyszerû, már nem aktív énekesekkel, Róka Istvánnal, Kasza Katalinnal, a színpadon remek karaktereket hozó Mukk Józseffel vagy Sárkány KKázmérral, ...
- címkék:
- Ókovács szerint az Opera
- Címkefelhõ »
Kötcsei kultúrarc, avagy korán kelni kell, nem ítélni
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/89. levélária Kedves Tatjána Néném! Természetesen most sem direkt politizálás, amit írok, nekem az nem kenyerem. De most a lényegrõl írnék valamit, a csodálatosan pörgõ „kultúrharc" tematikában, amely nyár óta minden innen és onnan mûködõ publicistának automatikusan szállítja a témákat, noha tényszerûleg semmi nem történt. A kritika kritikájának kritikáját kritizálni kényelmes dolog, és kellõen távolra helyez attól a szöszmötölõ elfoglaltságtól, hogy meg is kelljen nézni azt a mûalkotást, ahol a forgószél epicentruma lehetett.
Keresztény Évad? Miért? Miért ne?
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/88. levélária
Így gondozd a magyarodat II., avagy te mit tettél ma a kultúránkért?
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/87. levélária Kedves Tatjána Néném! Kutyaugatás nem hallatszik az égig – meg is lepett, hogy hallott a hétvégi sárospataki hangversenyünkrõl. Az bezzeg nem lepett meg, hogy keményen nekem jött a mûsorválasztás miatt, mondván: nekem is tudnom kellene, hogy nyáron az emberek a legnépszerûbb mûveket szeretik hallgatni – rövid, romantikus koncerteken... Kedves Néném, a „zemberek” persze, mindig a (szerintük) legnépszerûbb mûveket szeretnék hallgatni, de nekünk abba az állapotba kell õket visszavinnünk, amikor, bár szintén viselkedhettek volna úgy, hogy minden fontosat tudnak már, valamiért mégis hajllandóak ...