Opera helyett OPERA, avagy a nagybetűs korszak vágyáról

Ókovács szerint az Opera - 213. levél

Ősverzió-problémák, avagy ődöngés a Hunyadi szövege felett

209. levél  Édes Néném, érdeklődésével némi idegességet csempész szívembe: lassan bizony, neki kell látni a Hunyadi László vadonatúj produkciójának. Több mint egy éve érleljük a dolgot a (mindent) tervező Lisztopád Krisztinával, szinte minden jelmez és a díszletek nagyobb része is kész immár – csak nekem akaródzott olyan lassan meglenni a szöveggel.

„We are the Opera”, avagy karácsonyi örömzene százezer követővel

207. levél Édes Néném, amikor múltkorában arra célzott, milyen szép is volt a régi jó „videós" világ, közte az a híres klip, amelyen mindenki egy célért, Afrikáért énekelt, csak arra tudtam gondolni: de hisz a mai idő minden korábbinál intenzívebben videóvezérelt. Tehát, hogy igaza van.

Opera Corpus és/avagy újra a színházak és az Opera finanszírozásáról

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 206. LEVÉL Opera Corpus és/avagy újra a színházak és az Opera finanszírozásáról Édes Néném, hadd menjek ma tovább a táncvonalon, ha már átküldte a Jelen című orgánum cikkét. Szerzője nem hinném, hogy részt vett a Magyar Opera Napja tiszteletére rendezett novemberi ünnepségünkön – gondolom, képeket látott róla, onnan tudja, hogy vizespalack volt a kezemben. (Jelzem, azért, mert időnkénti köhögéssel búcsúzott tőlem a mostanit épp előző megfázás.)

Rasszista Diótörő, avagy melyik ujját harapja a cenzor?

205. levél Édes Néném, már az elején hadd tegyem nyilvánvalóvá, hogy nem, nem és nem, mi nem állítjuk le a Diótörő előadásait, sőt, még arra sem vagyunk hajlandók figyelni, hogy a kínai táncot feltétlen ázsiai származású, „kínainak kinéző" művész táncolja, hiába van a 120 tagú társulatban több is belőlük. Itt kérem, szabadság van, ezért művészi szabadság is létezik, amely karba öltve kell járjon a minőséggel.

Versenydalnokok, avagy a Marton Éva Nemzetközi Énekversenyről

193. levél Édes Néném, higgye el nekem, hogy bár tényleg érdekes dolog egy komoly verseny zsűrijében részt venni, nincs „olyan" típusú kibeszélni való, amely az Ön kiapadhatatlan kíváncsiságát kielégítené. Nem, nincs meg előre a győztes, nem, senki nem menedzseli a tanítványait, nincsenek kedvenc áriák, és a versenyzők sem ostromolják kedves dörgölődzéssel a zsűritagokat. Na jó, inkább mesélek, csak, hogy ne a mese helyetti mese vegye át a helyet...

Adódjatok össze, avagy a covidárvákért éneklünk

191. levél Édes Néném, csak a pontos számot nem tudom, a nagyságrendet viszont biztosan. Több száz olyan kiskorú gyermek él Magyarországon, aki az eddigi Covid-hullámokban veszítette el egyik, de sajnos, sok esetben akár mindkét szülőjét. (És sok ezren pedig felnőttként temethették el szüleiket.) Amikor az államelnök és hitvese alapítványt tett az elárvultak javára, még aznap eldöntöttem, hogy – saját támogatásunkon túl – igazi, nemes jogcímet adunk annak a nyári hangversenynek, amelyet először tavaly rendeztünk meg, és az idei – meg majd a 2022-es – mutatja meg, sikerül-e hagyományt teremteni vele.

Engedjétek hozzánk (is) a gyerekeket, avagy a legkisebbek Operája

190. levél   Édes Néném, valóban minden perc elvesztegetett idő, amelyet nem közönségneveléssel töltünk. Mivel rendszeresen célozgat nekem arra, biztosan odafigyelünk-e a jövő generációkra, és múltkor is kérdezte, ugyan miért nem megy a Parázsfuvolácska, elhatároztam, hogy csokorba szedem, mivel készülünk a következő évadban már tetten érhető, tíz éve megcélzott háromlábú (háromházas) működésre. Tartsunk együtt terepszemlét, hova lehet hozni unokákat, szülőkkel kiskamaszokat, küldeni gimiseket, kísértetni magunkat egyetemistákkal? Nagy levegő, mert utazunk és számolunk!!!

Öt érv, öt év, avagy a nemzetstratégiai intézmények finanszírozásáról

189. levél   Édes Néném, ha múlt héten kisajnálkoztam magam a hazai sajtó mérhetetlen felületességén és tájékozatlanságán és problématámasztó áldásos tevékenységén, mit mondhatnék Kegyed friss kérdéseire? Pénz áll a házhoz, emiatt nemhogy szégyellni kellene magát a fontos feladatot ellátó intézmények közül legalábbis 17-nek, de még egyes erők a börtönt is belengetik. Ami még akkor is durva, ha persze, tudom, hogy van, akinek a számára a másik személyes szabadságának és becsületének elvétele politikai kötőszó csupán.

Cserfes mese a Hoffmann meséiről, avagy remélt ősz az Operában

Édes Néném, természetesen már úgy vagyunk ezzel a járványhelyzettel, mint a nagyszüleink, akik mindig hozzátették bármely jövő idejű mondatukhoz: ha megérjük. Vagy, hogy azt még meg is kell érni. Nekünk viszont dolgunk, sőt kötelességünk a tervezés, ha van maszk, ha nincs. Még háborús időben is voltak megtervezett operaévadok, pedig a gázmaszk nagyságrendekkel keményebb dolog a szájmaszknál. Egyébként is addig jó, amíg az emberben dolgozik a jövő kimunkálásának ösztöne, amíg az ember nem engedi kiölődni (semmi baj, csak képeztem egy visszaható igét) magából a reményt. Egyszóval: a következő, mármint a 2021-es őszön három mesénk iss ...

Himnusz a focihoz, avagy foci, Himnuszhoz

183. levél.

Újranyíló élet, avagy az Opera következő szezonjáról 1.

Ókovács szerint az opera - 182. levél   Édes Néném, nem mindig értünk egyet, de abban kétségtelenül igaza van, hogy az Opera új Műsorkalendáriuma káros az egészségre. Például kézben tartása megterheli az izmokat, mert több, mint egy kiló a tömege, ezért javasolt asztalon vagy ölben lapozgatni. Sőt, 400 nagytermi előadás plusz 60 nagytermi diákelőadás, 40 gála és hangverseny, 50 kamarakoncert és daldélután, valamint 150 gyerekelőadás, szakkör, ringató és épülettúra, 50 beavató és magyarázó program, továbbá annyi multimédiás aktivitás tervét préseltük bele, hogy azok végiglátogatása tényleg kicsinálna mindenkit, meg ugye, a sokszorros, ...

Éljen a közös halál, avagy fejvesztve sikerbe rohanó operákról, halálokról

Ókovács szerint az opera - 181. levél

Mi vagyunk azok! avagy az Opera Újranyitó Évada elé

180. levél   Kedves Néném, annyit, de annyit kérdezi már, hogy mi van velünk? Egy ekkora „cég" miért nem képes végre játszani? Leírom hát, mi van velünk, de főleg azt, mi jár most a fejünkben: egy előkészített, de pályázati anyagban sose szerepeltetett új évad: az Újranyitó.

Korhű és kortárs, avagy rendezéstípusok problémáiról

Ókovács szerint az opera – 178. levél

A felelősség jelentőségéről és az Opera Campus látványos tervei - képek

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 177. LEVÉL   Kedves Néném, pontosan tudja, hogy ellenvetéseivel nemhogy nem kedvetlenít el, de egyenesen felpiszkál az életre. Tézis és antitézis. Ha azt írja, minek megint ekkora beruházás, akkor tényleg előpattannak belőlem a múltkori levélből kimaradt érvek. Szóval: miért is kell nekünk bővíteni és így befejezni a MÁV volt Északi Járműjavítójának rozsdátlanító projektjét és revitalizálni a majdani Közlekedési Múzeummal szomszédos teljes területet?

Az Opera Campus terve - galéria

Mobillal operát, avagy Poppea levideózása

170. levél

Újrateremtés, avagy nő definiálja a férfit

169. levél

Nem magyar nem magyart, magyaroknak – avagy ez is a magyar kultúra

Ókovács szerint az Opera - 164. levél.

Aki nem csinálta, ne is csinálja, avagy pandémiában a kritikaírásról

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 163. LEVÉL   Édes Néném,   az, hogy nyilvános előadásokat jószerivel egy éve nem játszatunk, még nem jelenti a „szokásos” fröcsögések letekerését. A sajtóban alig akad már igazi kritikus, és abból sincs nagyon sok, aki kötözködésért veszi fel a honorjait, illetve jól vagy rosszabbul leplezve, de propagandát folytat valamely intézmény, produkció, szerző vagy előadó ellen/mellett. Nos, ők nem húzódnak takaréklángra, kell a flekkdíj, miközben egyre sérülékenyebb a szféra teljesítménye, amelyről – úgymond – írnak.

Az Opera ’56-ja, avagy kéthónapos leállás ma már mit nekünk?

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 162. LEVÉL   Édes Néném,   minden relatív – de nem minden revelatív, erről nem nyitunk vitát. Még valamikor tavaly tavasszal gondoltam, végigveszem Önnek az Opera nagy leállásait. Ráérősen indult, valahogy úgy voltam vele, biztos nem jutok a végére, mert helyre billennek addig a dolgok. Hát nem. Bár sok minden előzte ezt a történeti visszaidézést, mégis rá kerül a sor az utolsó pauzára. Pedig csak három volt abból az önállóság 135 évében, a negyediket, a most is tartó legnagyobbat a 136. esztendő hozta el.

Új év és Veszprém, avagy a kulturált fők városa

Édes Néném, születésnapom elketyegésével – bár azzal nem szoros összefüggésben – szülővárosom élete nagy pillanatának előszobájába lépett: már csak két év választja el az európai kultúrfőváros-szereptől. Engem aztán meg nem lepett, hogy pár hete olvasom, Veszprém az egyik legélhetőbb hely kis hazánkban. Szülinapon szokás felköszönteni a szülőanyát is (megtörtént!), hadd tegyem most ugyanezt a szülővárossal is, a legélhetőbbel. Ki gépen száll fölébe... szerintem még annak is, onnan is (az egyik) legszebb város Veszprém. Törzsökéből nőttem ki, mint gyönge – bezzeg mára túlsúlyos – ága, 51 éve. Testem elsüppedését, ha kérhetem a költőőt, ...

Diótörőt néz az ország, avagy mitől esik jól, ha nem folyik be 400 millió?

Édes Néném, ma nem tud megbosszantani a kötözködésével: megvannak az adatok, Karácsonykor 200 ezer okostévén, monitoron és telefonon, közösségi oldalon, Origo portálon és jegy.hu-n futott az Opera Diótörője, és felszorozni se merjük, hányan ültek egy-egy nagyobb eszköz mögött? Hárman? Négyen? Öten? Tudja, mi ez? Ezt már milliós nézettségnek hívják a tévéiparban – pedig úgynevezett magaskultúráról van szó! És nem vagyok hajlandó abba belegondolni, hogy ha a sebtiben kialakult hazai e-színházi gyakorlat szerint néhány ezer forintot kérünk érte – mondjuk, gyenge 2 ezret –, akkor most mekkorát kaszáltunk volna...

Bartók mint szarvas, Kodály mint lombos fa, avagy a továbbélő tanításról

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 157. LEVÉL Édes Néném, persze, persze, be vagyunk zárva. De a bezárás a XXI. század Operájában más típusú munkát jelent, mint régen (kicsit többet, nehezebben tervezhetőt), ahogy az iskolában se a táska sutba dobása, hanem a digitális átállás következik. Ma már egy rendes szénszünetet se lehet összehozni, vagy olyan extra főnyereménynapot, mint amilyet, emlékszem, gimnáziumban átéltünk.

Hely a polcon, avagy Erkel Ferenc 210. születésnapja elé

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 156. LEVÉL   Édes Néném,   megint közeleg novemberben 7-e, megint leírhatom, hogy ideje átütni a naptárakat a lelkünkben is. Erkel születésnapján, 7 éve nyitottuk újra a róla elnevezett színházat... Az nagy büszkeség, de most utólag szemrehányást is kell tennem magamnak a korábbiakért. Miként volt lehetséges azt nem észrevennem 2011-es operai visszatérésem előtt, még ha vétlenül is, hogy a magyar nemzeti opera egyszemélyes intézményének, Erkel Ferencnek művei egyszerűen nincsenek lemezre véve?

Ne csüggedjen az Orvoskamara, se a szakszervezet, avagy az Operában is vezényelnek ám!

Édes Néném,   agyunkra megy ez a Covid-19, ugye? Hisz maholnap már ’21 van, és mégis itt tombol velünk, még idehaza, a családi (tűz)fészekben is van belőle pár nap hátra. De tudja, mi a legszomorúbb ma az egészben? Ma, amikor Németország már zárva, Franciaország pedig holnaptól (félreértés ne essék, a kulturális intézmények leállnak, de a muszlim lefejezés megy tovább). Írok két magyar megfejtést, egyet itthonról, egyet a másik „otthonom” világából: se énekelni nem lehet, se operálni, akarom mondani: menteni.

István, az opera, avagy a közmegegyezés boldog viharairól

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 154. LEVÉL

Nem oszt, nem szoroz, avagy a sajtó és a szakszervezet egymás lábára lép, meg a fake-re

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 153. LEVÉL Édes Néném, amit ma küldött, az a kedves levélrészlet, amelynek valódi feladóját legfeljebb sejtjük, nem tudjuk, meg amit utána postázott, ugyanennek a témának a helyreigazítása – ha összevetem tartalmát a sajtóban megjelentekkel – jól mutatja, hol és mi a baj. Mert persze, baj mindenütt van és probléma is, naná, de minősített esetnek tartom, ha ott a baj, ahonnan felkent személyek mindig a mások bajait kürtölnék világgá. Szóval már megint a sajtónál tartunk, amely se számolni, se olvasni nem tud – és így félrevezeti a szakszervezeteket. (De ebben sincs köszönet.)

Rossz lehet Neked, avagy kéretlen válaszok Kovalik Balázsnak az SZFE ürügyén

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 152. LEVÉL Édes Néném,  Ön írt ma nekem, ne mentse magát (így áll az Anyeginben), és elküldte a HVG mai interjúját. De most a választ Önre bízom, mármint a szöveget, kérem, juttassa el Kovalik Balázsnak, az Opera korábbi művészeti igazgatójának. Nem, nem kért ő ilyet, engem meg se szólított, csak az intézményt. Küldje el, hogy ne legyen neki olyan rossz. A véleménye.

Bach (és vírus) mindenkinek, avagy ezzel szép zárni

Ókovács szerint az Opera - levélária

Százötvenedik levél, avagy gépeink a vírusos kifutópályán

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 150. LEVÉL Édes Néném, négy éve kezdtem írogatni Önnek operai döntéseim hátteréről. Szerencsére mindig segítette munkám – de legalábbis annak magyarázatát – saját felvetéseivel, amelyeket ezúton is köszönök. Ma viszont számot kell vetnünk azzal, hogy ami így vagy úgy létrejött, megint pengeélen táncol: éppenséggel a koronavírus pattogtatja az ostort.

Ezrek szimfóniája, avagy Mahlerrel a járvány ellen

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 149. LEVÉL

Fenékig Eiffel, avagy közeleg ám a Parkavató Kaufmannal!

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 147. LEVÉL   Édes Néném,   ne aggódjon, kérem szépen! Az Opera nem megbetegedni hívja a nézőket, és az eddig megvásárolt csaknem 2.000 jegyből úgy gondolom, a nézők sem bizalmatlanok. Habár szemünket mi is a hatóságokra meg a járványszámokra függesztjük – mintha nyaranta nem lett volna épp elég a meteorológiai előrejelzések fürkészése –, most már hónapok óta ugyanaz a feltételrendszer övez minket és a többi, ültetett nézőterű műfajt. Se zárt, se szabadtérben nincs korlátozás számunkra, az 500-as határ így nem ránk, hanem az ún. zenés-táncos, tehát leginkább könnyűzenei rendezvényekre vonatkozik. Ezt neem ...

Kókuszpiszkálókról, avagy mikor indul operai művészekért világpetíció (sose)

Ókovács szerint az Opera - 145. levél

Képednél csak a lelked feketébb, avagy operavilág az aranykoporsó után

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 143. LEVÉL Édes Néném, ne botránkozzon meg, kérem! Senki nem űz itt senkiből gúnyt – az aranykoporsó amúgy is foglalt, Vántus István, Szeged nagyszerű polgára írta meg az operát anno e címmel. De csak mert George Floydot, egy magáról megfeledkezett minneapolisi rendőr által brutálisan megölt afroamerikai állampolgárt is abban temetettek el, még nem kell letörölni az egyetemes kultúrtörténet táblájáról, ugye? Ha két éven belül lemezre vesszük, ugye, nem kell más címet adnunk a kiadványnak, mert ezzel sértenénk a halott amerikai emlékét? Vántus operájában ráadásul (a Móra Ferenc-i nagy történeti mű után) Diiocletianus ...

A valódit mondd, ne az igazat? Avagy a német sajtó gyógyíthatatlan

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA  142 LEVÉL Édes Néném,   József Attila híres versének címét úgy is írhatnám a mai felületes és sunyi világban: Thomas Mann üldözése. A betűk nagyjából megvannak, más kérdés, hogy az összkép teljesen mást mond. Így vagyunk a német sajtóval is. Nincs kétségem afelől, hogy amit alább bemutatok, az naponta X esetben fordul elő és fontosabb ügyek esnek áldozatául, mint holmi operás témák. De talán éppen ezért fájóbb: miért kell ebben is hazudni, elhallgatni, csúsztatni? A rólunk szóló írások megdöbbenésre nem érdemes visszatérő érdekessége, hogy előadásokat nem néznek meg a „kritikusok", még akkor se tették, aamikor ...

A Nagyúr arcai, avagy 70 éve halt meg gróf Bánffy Miklós

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 141. LEVÉL   Édes Néném, aki az Operában toporog már egy ideje, az nem tud szabadulni egy nagy polihisztor előd emlékétől. És most nem feltétlen saját nézőpontomból fogalmazom, mert a bizonyos nagy úr – akinek legsikeresebb drámájában a címszereplő is egy Nagyúr – annyi mindent tett és sugallt minálunk is, hogy aki nincs azzal, meg esetleg vele se tisztában, az is látja az ő nyomait. Amúgy is benne élünk az eleinkben, de az operások konkrétan benne léteznek a nevezetes igazgató tereiben. Múlt szombaton múlt kerek 70 éve, hogy elhunyt gróf Bánffy Miklós.

Trianon100 - mégis együtt, avagy pólóban, himnuszainkat énekelve

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 140. LEVÉL Édes Néném, ebben a levélben kevés nyekergés lesz, nehogy épp Trianonkor! Azt is tudjuk le az elején, nehogy már mások ebből töltekezzenek – az a hamis képzet még nekik is csak ártana. Hiszen 100 esztendeje mégsem sikerült legyilkolni Magyarországot. A döntés és a kataklizma után két évtizeden át – miközben lett volna és volt is baja elég határain belül – nemcsak talpra állt saját erejéből, de folyamatosan lobogott, nem múlt a vágya legalább a valóban magyar többségű területekért, az ott élő testvérekért. 1945 után a kommunisták érdemei elévülhetetlenek a nemzeti érzés és a történelmi felelőssség ...

Möszjö Triquet elment, avagy Fülöp Attila ravatalánál

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 139. LEVÉL Édes Néném, sajnos, az élet nem tud annyira leállni, hogy a halál is félretegye a maga dolgát. A héten temettük a magyar operaélet 50 éven át különböző formákban, testi teher alatt működő személyiségét, az intézményt operatívan is évekig irányító Fülöp Attilát. Először Győrben hallottam, az ő felekezetének Öregtemplomában Haydn Teremtésének szólistájaként. Valami hurut okozhatott számára gondot, nagy színészként észrevétlen cukrot csempészett a markába, hirtelen alibi mozdulattal célba juttatta. Utána boldogan és magabiztosan énekelt tovább, mintaszerű muzikalitással. Szerintem csak én láttam ...

Kodály a pincében csokizik, avagy az Opera nagy leállásairól 2.

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 138. LEVÉL Édes Néném, a színházak alapvetően nyitva vannak, s ha néha tényleg zárnak, akkor sem ennyi időre. Mivel tudom, hogy Néném is a történelem rabja, meg most úgyis ráér, felfestem ide röviden a Magyar Királyi/Állami Operaház eddigi nagy leállásait: múltkorában megvolt az első, most jöjjön a második!

Böjte Csaba testvérről, avagy a homília mint opera

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 137. LEVÉL Édes Néném, nagyon sokat eszembe jut a mi megtört és lemondott Keresztény Évadunk. Fájnak dolgok: fáj, hogy az oltárképfestő Mathis, Hindemith szép és ritka nagy műve végül esélyt se kapott, Helen nővér operája, a Ments meg, Uram! a vészhelyzet első napján debütált volna. Minden keresztény operák non-plus-ultráját, a Parsifalt szinte el se kezdhettük próbálni, a Don Carlost egyáltalán nem. Szent II. János Pál 100. születésnapja is mindjárt itt van, de már biztosan csak virtuális ünneplésben lehet része, Az aranyműves boltja még jó darabig zárva tart. És a Keresztkantáták, Bach nagy basszus-szóólókantátáinak ...

Visz major, avagy az Opera ellopott könyveiről

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 136. LEVÉL   Édes Néném,   csak' félbe kell szakítanom jól eltervezett minisorozatomat az Opera nagy leállásairól – aki „rettenetesen" izgulna emiatt, annak írom: összesen három ilyen esett meg 136 év alatt (tehát még két rész van hátra), ez a mostani a negyedik –, mert már a múlt héten bejárta a sajtót egy hír, egy videó, amit illene kommentálnom. Tehát hazatértek az Opera ellopott könyvei, ugye.

Generál Pauza, avagy az Opera nagy leállásairól

Ókovács szerint az Opera – 135. levél

Maszkgyár, énekiskola és tévéadó, avagy az Opera mindennap Magyarországként vizsgázik

Édes Néném, nem pedig „kedves" (mert egy gáláns úr kiigazított a rodostói Mikes-stílről – no, de mit csinált ő 133 levélen át? miért hagyott hibázni?!), ma a szó szerint „lélegzetelállító" jelenbe révedünk. Nem sokat ácsingóznék azon, hittem-e volna egy hónapja, hitte-e volna bárki, hogy egy néhány molekulás izé, nem-is-élőlény, csak élősködő, egy kibiztosított biológiai tojásgránát megállíthatja a világot? Ha lerogyva az ablak elé, mint gondolom, sokan, ezen merengünk feleségemmel, Zsuzsival, a gyerekek már nagyon unják. De itt az Opera jelene, márpedig egy operaintézmény lényegileg a tüdőt használja, és lélegzete, ami számára művvészi ...

Két év Karantén, avagy a mi történetünk

Ókovács szerint az Opera - 133. levél.

Járay és Kövecses, avagy tenorok, akiket elfelejtene a világ

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 131. LEVÉL Kedves Néném, legutóbb ott hagytuk abba, hogy felavattuk ugyan az Eiffel Műhelyház első fecskéjét, a tornatermet, és nagyon készülünk a március 21-i hivatalos átadóra is (remélem, a koronavírus nem torpedózza meg!), de vajon miért éppen egy bizonyos Járay Józsefről neveztük el? Ki is volt ez a Járay? Ezzel vagyok adós, és mivel múlt héten egy másik emléktábla avatásában is közreműködhettem, nevezetesen Kövecses Béla, másik egykori tenoristánk házának falán, nagyon adja magát a hasonlítás és a különböztetés is.

Foci és Opera, avagy luxus-e, ha tornatermet avatunk?

Kedves Néném,   Napra pontosan két hónapja, hogy nem írtam Önnek. Oka nem az, hogy ötvenévesre átbillenve már ne fogna a ceruza, s az ember (elképzelt) nagynénje ne érdemelne meg holmi levéláriákat. Nem, más a „baj”, éppenséggel avatunk! Végre, az Eiffel Műhelyházat – és ez a folyamat önmagában is több hétig tart, nemhogy az előkészítése. Az átadások márpedig megkezdődtek, és ez most már túlmutat tavalyi próbaüzemen, mostani tűzoltó- és más hatósági bejárásokon. Furcsállhatják páran, de az Eiffel Műhelyház egy hónapos átadási maratonja nem zenei vagy táncos eseménnyel, hanem az ún. Járay pálya avatásával startolt el tegnap.

Magyarság, mint istencsapás? - avagy a függetlenek függéseiről

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA 2/128. levélária

Analfabétizmus ellen, avagy ajándék lókottának nézzék csak a fogát II.

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA 2/127. levélária