Ókovács szerint az Opera
címke rss- kapcsolódó címkék:
- Ókovács Szilveszter
- opera
- Magyar Állami Operaház
- kultúra
- Operaház
- Legfrissebb
- Legrégebbi
Fenékig Eiffel, avagy "Adáshiba" az operaéletben?
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA 2/115. levélária Kedves Tatjána Néném! Kérdezi, most akkor mi is van ezzel az Eiffellel, ha állítólag játszottunk is benne? Aztán most meg zárva van, és úgy is marad egész jövõ februárig? Mert, hogy jönne most már Néném is... („Állítólag”: mennyit nevettünk ezen otthon, amikor egy korosabb családtag a tõlünk származó tuti információt a fülünk hallatára úgy adta tovább: „állítólag”.)
Világsztárt az operák élére, avagy fenn az ernyõ, nincsen kas
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA 2/114. levélária Kedves Tatjána Néném! Idõnként olvasom felületes külföldi lapokban, de tudom, elhangozhat idehaza is ilyen-olyan beszélgetéseken, persze, leginkább olyan emberek közt, akik számára az opera világa a lecsorgó hírek, nevek és hírnevek celebinfóit jelenti (magyarán a húsz év késéssel realizálódó „etalonság" mögött nem tudnak az illetõ pálya alkonyáról és a jelen idõ értékeirõl – az még húsz évvel arrébb van), hogy egy-egy intézmény élére világsztárt kell szerzõdtetni, és onnantól indul az azonnali, nagy hasítás, fasten seat belt, please.
- címkék:
- Ókovács szerint az Opera
- Címkefelhõ »
Áldozatos apa és tettmagyar, avagy Erkel Ferencrõl
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA 2/113. levélária
(The) Time(s) goes by, avagy még valami a haladó Nyugat sajtóetikájáról
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA 2/112. levélária
Rasszizmus ellen rasszizmussal, avagy mit delirál a magyarokról az Index táncosnõje?
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA 2111. levélária Kedves Tatjána Néném! Köszönöm, hogy jelezte ezt az indexes cikket, majd kipróbálom, ugyanazt a címlapos, teljes napig kint virító felületet az én válaszom vajon megkaphatja-e, mint a – bevallom, általam teljesen ismeretlen – Magyarországon élõ karibi táncosnõ írása?
- címkék:
- Ókovács szerint az Opera
- Címkefelhõ »
Húsvétról, Eiffelrõl, vagy feltámadni nekünk is kell
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/110. levélária Kedves Tatjána Néném! Az nem Keresztény Évad kérdése: hét esztendeje nem múlhat el úgy a nagyhét az Operában, hogy ne reagáljunk a magunk artisztikus módján a legfontosabb történetre. Mára talán meggyökeresedni látszik a Parasztbecsület érvényessége itt (és ilyenkor hanyagolni érdemes a Nagyboldogasszonykor játszódó Bajazzókat), a tini Mascagni világoszöld ünnepi miséje is megszerettette magát a mûsorunkban. Bach Máté-passiója Mendelssohn hangszerelésében, M. Tóth Géza német szövegû tipografikus vizualizációjával szintén állandó programunk lett, lassan képesek vagyunk elõadni úgy, hogy nne ...
- címkék:
- Ókovács szerint az Opera
- Címkefelhõ »
W. A. MOZART: L’oca del Cairo ossia Lo sposo deluso
Ókovács Szilveszter írása az Origónak.
Ahol az ateista is keresztény, avagy néhány szelíd szó az új évad elé
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/108. levélária Kedves Tatjána Néném! Amikor elküldtem Kegyednek szíves betekintésre azt a szöveget, amelyet a – belátom, valóban rengeteg írnivaló között – leginkább fontosnak érzek minden évben, a sok száz oldalas Kalendáriumunk afféle elõszavát, beleéreztem a pakliba az idegenkedést. „Miért akar egy kulturális intézmény ideológiát sugározni?” Amikor ezt sorát megláttam, már azon voltam, beajánlom valahová publicistának, ahol nem olvasni kell tudni, csak írni, már bocsánat a szájalásért... Aztán rájöttem, hogy én aztán nem vagyok azokra a helyekre ajánlólevél, úgyhogy hagyjuk. De átvehetnénk újra ezt aa ...
A születésnapos tenor, avagy „Energiaital és bújnivaló"
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/107. levélária Kedves Tatjána Néném! Megint kezdhetném úgy, mint múlt héten: igen, persze, láttam a cikket, amit átküldött. Sõt, a cikkeket. De már nem megyek bele ebbe az utcába. Írjon a Népszava, amit akar, szabad országban élünk, még azt is szabad, hogy nem kérdezi meg a szerzõ az Operát, pedig róla írja a cikkét, mindegy, most õ a soros, ez a „technika" ragadós. Sõt, azt is szabad, hogy közreadja azt, amikor az operás sajtófõnök privátim megkérdezi tõle, miért ír igaztalan állítást, rossz adatot? És nem helyreigazít, hanem még lebõgve is csak kifigurázni van benne morál. Engem a Tölgyesi Gábor nevûû ...
Ránk jár a sztrájk, avagy ilyen lenne a jövõ operapolitikája? II.
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/106. levélária Kedves Tatjána Néném! Láttam a cikket, amit átküldött. Ezek szerint opera iránt Magyarországon csak ötezer ember érdeklõdik, a többi nézõ a bérletek miatt, a társaságiesemény-jellegért és valamilyen „ráhatás, elvárás” okán „téved be”. Illetve „külföldi”. Mindez pedig a Népszavában jelent meg, a jótollú szerzõ azonnal alapíthatna is egyszemélyes közvélemény-kutató céget, melynek nulla forint kiadása volna, ellenben a flekkdíjak miatt tiszta bevétele. Mondhatnám szép magyar nyelvünk állandó dupla-tripla fenekûségével: mérhetetlen bevétele.
- címkék:
- Ókovács szerint az Opera
- Címkefelhõ »
Ránk jár a sztrájk, avagy ahogy a magyar sajtó tûvé teszi az igazságot
Kedves Tatjána Néném! Biztosan megvan annak az oka, hogyha valaki, egy sajtómunkás az Operába mar, nem igazság puzzle összerakását tervezi el, hanem azonnal tényezõként, hadviselõ félként száll be – és belénk. Megszokhatatlan, de az is, hogy akkor meg szelektív süketség éri el, ha az intézményi válasz megérkezik. Ahány ház, annyi szokás, de mintha minden orgánum azon ügyeskedne, miként tudná eltussolni azt a hangot, amelyet a római jog még mint a másik fél meghallgatásának kötelezõ kellékét írt elõ.
Volt egyszer egy Olasz Estély, avagy Yoncheva és Puccini Itáliája az Erkelben
Kedves Tatjána Néném! Szombat este tartottuk azt az ünnepi estet, amely a valahai operabál helyét foglalja el az évadtervben. Kegyed nem lehetett ott, ám érdeklõdött: elmesélem hát, mi és hogy történt, az ott elhangzottakat mint õsforrást alapul véve.
Pályakezdetek, avagy miért nem szorulunk mezzoszoprán-importra?
Kedves Tatjána Néném! Én vagyok a könnyû keresztény: egy nap alatt kialszom a haragot, csalódássá szelídül, idõvel pedig hajlamos vagyok minden bántást elfelejteni. Egész egyszerûen ezek a mérgezõ cseppek – néha vödörnyi toxinok – képesek párologni, szóval nem olyan nagy szó, ha megbocsátok. Így lesz a minapi balett-külföldizéssel is, ami egyben a pont két évvel ezelõtti hullámverés remake-je volt, úgy látszik, ennyi idõbe telt, míg körbeért a földön, ami eszerint mégis mozog és gömbölyû. A válasszal sose maradok adós, mert a mi hitünkben bár a Bárány központi szimbólum, mégse követel birkatürelmet: úgy emlékszem, Jézus vérnyomáása ...
Örökös balerina a celluloidon, a kõben, a ravatalon
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/102. levélária Kedves Tatjána Néném! Megint választani kell majd... A Magyar Állami Operaháznak egy nem túl régi szabályváltoztatás nyomán nem 30, hanem immár 34 örökös tagja van. Egyfelõl persze, az élet törvénye, hogy mindig új tagokat kell választani a távozók helyére, másrészt viszont megszokhatatlanul szomorú kötelesség évente egy, néha kettõ vagy több alkalommal a ravatalhoz állni, és búcsúzni azoktól, akik – életkorukból fakadóan – még mindenüket, a teljes pályájukat rátették az operai munkára.
Dívák, avagy Eszter, Edita és a többiek
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/102. levélária Kedves Tatjána Néném! Idejét sem tudom annak, mikor volt magyar operarajongónak három hét alatt hat világszínvonalú énekesnõhöz szerencséje? Mert felemelkedõ csillagaink szerencsére vannak, saját pompás horizontjuk tetején is többek ragyognak most, de az az érzés nem mindennap, nem minden héten éri el az embert, hogy legszívesebben felfutna a színpadra egy nagyot ölelni – mert nem biztos, hogy vannak megfelelõ szavak arra, amikor minden együtt áll, ég a földdel összeér.
- címkék:
- Ókovács szerint az Opera
- Címkefelhõ »
Koreai öröm, avagy Bánk bán Ázsiában
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/102. levélária Kedves Tatjána Néném! „Mi baj, Néném, az Istenért!" Nem, aki esetleg veszi a bátorságot és beleolvasgat fiktív, ám részleteiben, több alakban mégis valós Nénémmel folyó – mostanában inkább csordogáló – levelezésünkbe (amely pedig csak arra ad módot, hogy a hölgy sorait indirekte lehessen sejteni, de ez egyrészt mindegy, másfelõl pont elég), nos, tehát az se sejdítsen semmiféle nagy bajt. Pusztán újra irkálva Nénémnek felötlött bennem Ottó sora, amely a Bánk bán Nádasdy-féle verziójának második felvonásából a nevezett „lovag" egyetlen énekelni valója. (És még ez sem így igaz, mert majd hoozzáteszi ...
- címkék:
- Ókovács szerint az Opera
- Címkefelhõ »
Boldog Óévet mindenki emlékeinek!
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/100. levélária
- címkék:
- Ókovács szerint az Opera
- Címkefelhõ »
Egy százéves csúcsról, avagy boldog születésnapot, Erkel Színház!
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/99. levélária Kedves Tatjána Néném! Ne aggódjon, ugyan kihagytam egy hónapot, de két levelet is küldök Kegyednek. És rögtön írom az okot is: legalább az elmúlt 100 esztendõben nem volt ilyen kemény hónapja az Erkel Színháznak/Városi Színháznak/Népoperának, ráadásul a december mindenféle évzárási-évkezdet elõkészítése teendõkkel is terhes.
- címkék:
- Ókovács szerint az Opera
- Címkefelhõ »
Álmódozatok kora, avagy Florezzel Ománban
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/98. levélária Kedves Tatjána Néném! Már olyan rég kérdezi, mi volt Florezzel Muscatban, hát most végre küldöm az írást. Közben lement New York, tegnap A Nyugat lányának premierje is, hát ma ránéztem a problémára: beragadt a postagalamb csõrébe az az írás, ez lehetett a baj.
HIBAJEGYZÉK, avagy kicsit savanyú a Narancs, de az övék
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/97. levélária
- címkék:
- Ókovács szerint az Opera
- Címkefelhõ »
Berenice Párizsban, avagy kortárs darabokról II.
Kedves Tatjána Néném! Cikázós egy évad ez a mostani, de a pár nappal ezelõtt megírt kortárs táncélmény után szeretném kíváncsiságát a kortárs opera egyik megkapó estéjével is táplálni. Párizsban jártam az õsszel együtt, valójában múlt héten, de az mindegy.
Bedroom Folk Budapesten, avagy kortárs darabokról I.
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA 295 levélária Kedves Tatjána Néném! Hogy az elmúlt napokban mit csináltam? Például láttam egy vadonatúj operát Párizsban, és még elõtte pénteken bemutattunk egy friss táncopuszt a budapesti Müpa Fesztiválszínházában is, ha már tartott a CAFé. Van bennük közös, van köztük különbség, s így tanulságok is mindkettõbõl fakadnak. Kortársazzunk egy kicsit, az úgyse olyan egyszerû...
Még egyszer a Carmina Buranáról, avagy van itt egypár személyes emlék is ám
Kedves Tatjána Néném! A múltkori Carmina Burana-cikk után bennem maradt pár sztori, amely a mûhöz személyesen fûz. Carl Orff népszerû opuszát valóban jó kompromisszumnak érzem: szándékolt, mániás-mágikus katatóniái ellenére a klasszikus zenésznek is ad örömöt, és a slágerrádiókat hallgató közönséget ugyanúgy megérinti, ezért aztán sokat megy idehaza is. Hát, mit ne mondjak, ahogy az összes lírai bariton kollégának, nekem is megvoltak vele a magam esetei...
Carmina Burana, avagy a jó kompromisszumokról
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA 293. levélária Kedves Tatjána Néném! Miért kell egy oratóriumot színházban adni? Kik ezek az emberek, akik az Erkel Színházban tolakodnak a helyekért? Miért ússzuk meg Orff primitív zenéjével az estét? És hol a második félidõ? Emlékszik még, hogy ezeket szegezte nekem a két héttel ezelõtti premier után, ugye? Most már igyekszem a válaszokkal.
Visegrádi kultúridentitás, avagy a kincs, ami (még) nincs
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/92. levélária Kedves Tatjána Néném! Hazajöttünk az úgynevezett V4 országaiból, most jut idõm Kegyednek válaszolni. Miért nem fért a zenekar az árokba? Miért volt olykor kevés nézõ? Az egyikre a turnék szabályszerû váratlansága mint olyan a válasz, a másikra egy illúzióval idejekorán történõ leszámolás. És ami a legfurcsább az egészben, még sincs rossz kedvem miatta: a valósággal szembesülni ugyanis mindig kijózanítóan revelatív!
Egyéniségek futószalagon, avagy a III. Marton Maratonról
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/91. levélária Kedves Tatjána Néném! Nagyon kényelmes dolog ám a zeneakadémiai zsûriben csücsülni, és megszemlélni a világ énekesfelhozatalát, hogy nézni is tereh... Most, a hatodik évben, a harmadik versenyen értünk oda, hogy a jelentkezõk színvonala méltó lett ahhoz a nívóhoz, amelyet Marton Éva, a XX. század legjelentõsebb magyar operaénekesnõje évtizedeken át képviselt.
Rozsdamentes pálya, avagy Rost, aki „Rostfrei”
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/90. levélária Kedves Tatjána Néném! Nevekkel kultúrember nem viccelõdik, megkapom én mindig Öntõl, ha a nyelvszeretet, esküszöm, csakis a mi nyelvünknek ez a bohókás, végtelenül variábilis volta erre csábít. De nem gondolkozott még azon, hogy furcsa, vagy idõnként kevésbé jó csengésû szavak, mint vezetéknevek is „elfelejtõdnek" a tulajdonos kiemelkedõ teljesítménye láttán? Egyszerûen már nem jut eszünkbe a primer jelentés. Így vagyunk a vonós Banda Edével és Ádámmal, nagyszerû, már nem aktív énekesekkel, Róka Istvánnal, Kasza Katalinnal, a színpadon remek karaktereket hozó Mukk Józseffel vagy Sárkány KKázmérral, ...
- címkék:
- Ókovács szerint az Opera
- Címkefelhõ »
Kötcsei kultúrarc, avagy korán kelni kell, nem ítélni
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/89. levélária Kedves Tatjána Néném! Természetesen most sem direkt politizálás, amit írok, nekem az nem kenyerem. De most a lényegrõl írnék valamit, a csodálatosan pörgõ „kultúrharc" tematikában, amely nyár óta minden innen és onnan mûködõ publicistának automatikusan szállítja a témákat, noha tényszerûleg semmi nem történt. A kritika kritikájának kritikáját kritizálni kényelmes dolog, és kellõen távolra helyez attól a szöszmötölõ elfoglaltságtól, hogy meg is kelljen nézni azt a mûalkotást, ahol a forgószél epicentruma lehetett.
Keresztény Évad? Miért? Miért ne?
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/88. levélária
Így gondozd a magyarodat II., avagy te mit tettél ma a kultúránkért?
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/87. levélária Kedves Tatjána Néném! Kutyaugatás nem hallatszik az égig – meg is lepett, hogy hallott a hétvégi sárospataki hangversenyünkrõl. Az bezzeg nem lepett meg, hogy keményen nekem jött a mûsorválasztás miatt, mondván: nekem is tudnom kellene, hogy nyáron az emberek a legnépszerûbb mûveket szeretik hallgatni – rövid, romantikus koncerteken... Kedves Néném, a „zemberek” persze, mindig a (szerintük) legnépszerûbb mûveket szeretnék hallgatni, de nekünk abba az állapotba kell õket visszavinnünk, amikor, bár szintén viselkedhettek volna úgy, hogy minden fontosat tudnak már, valamiért mégis hajllandóak ...
Amikor csak kenyérrel él az ember, avagy lássuk, mire megyünk Opera nélkül
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/86. levélária Kedves Tatjána Néném! Kikéri magának, hogy elegem van már a hüledezõkbõl, akik nem értik, miért kerül sokkal többe egy nagy értékû operaház felújítása egy kisszínházénál, és hogy restellem már magyarázni, miért is igényel sok ember munkája nagyobb zsák pénzt, mint tízszer kevesebbé? Egy minapi interjúban tényleg erre vetemedtem, és sok mindenben nem értünk egyet Kegyeddel, de abban igen, hogy bármelyik régi lemezt örökké pörgetnem is a munkám része. Hogyne, az. De akkor modellezzük a másik „végletet" is: milyen, ha nem olyan fontos az Opera, vagy ha esetleg nincs is? Vigyázat, operakedvellõk ...
- címkék:
- Ókovács szerint az Opera
- Címkefelhõ »
Magyar trikolór Saaremaában, avagy így is gondozhatod a magyarodat
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/85. levélária Kedves Tatjána Néném! Miért kell mindig utazni? Vendégszerepelni? Turnézni? Szervezni, pakolni, menni, fáradni – fizetni? Csak mert nyár van? Nem, Néném, nem azért. Inkább ugyanazért, amiért mindenki nyaral: ezekbõl az élményekbõl is táplálkozik majd a szezon szakmai munkája és lélekereje. Most éppen Saaremaában töltöttük az aksikat, miközben óriászenekarunk másik fele a tokaji arénában, operagálán játszott José Curával. Amit viszont az észtek produkáltak, az frenetikus.
Sziget és OperaFüred, avagy nyáron no szmoking, no cry?
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/84. levélária Kedves Tatjána Néném! Minden rendes mûvészeti együttesnek megvan a maga nyári helyszíne. Paradoxnak hat, mert fõleg az Opera munkatársai hadd nyaralják már ki magukból az egész színházi szezon fáradalmait, ugyanakkor a leváltható intézmény leválthatatlan közönsége is pont ezt kívánja tenni. És akkor megint ott tartunk, ahol év közben: Karácsony, Húsvét, Pünkösd, mindig szombat is, vasárnap is, és szinte mindig este. Amikor a közönség ráér, akkor kell nekünk készen állni (meg betartani a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvényt, és az összes egyéb munkajogi nyalánkságot) – és a nnyár ...
Csillagtúra Puccinivel, avagy újraevangelizálni Magyarországot
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/83. levélária
OperaBox, avagy: és Te mit tehetsz ma a magyar kultúráért?
Ókovács szerint az opera - 2/81. levélária Kedves Tatjána Néném! Feladom a Billy kapcsán vívott harcot: ha egy ellenzéki publicista még ezek után is (hogy tehát 29 alkalommal megy az Erkelben, és nyilvánosságra hoztuk, hogy 2019 nyarán is lesz egy sorozat) simán leírja, hogy „az Opera végleg levette a darabot", a másik meg úgy fogalmaz: „kis híján be kellett szüntetni az Opera Billy-sorozatát", egy kormánypárti pedig újrahasznosítja az „alig burkolt melegpropaganda" bélyegét, a hólabdához már nincs mit hozzátenni.
10 csodajel, avagy Billy Elliot mesebeli esetei a médiával
Drága Tatjána Néném! Azt hinnénk, már mindenki ráunt a Billy körül nagy hálózati feszültséggel generált mûbalhéra (én már nagyon!), de egy pár médiakábelvég még összevissza csapódik, és ontja magából a sistergõ, csodaszép villámokat. Nézzük csak egész röviden azt a tíz csodálatos mondatot, amit négy hete ép ésszel még senki se hitt volna el!
Moszkvicsokat fosztogatnak, avagy hogy tiltják be Billyt, ha megy?
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/79. levélária Drága Tatjána Néném! A napokban annyira fokozódott a hõség, hogy gyorsan írnom kell egy rövidebb levelecskét Önnek, együtt az enyhüléssel. A sajtó egy formáns része oly boldog körültekintés nélkül ugrott rá szegény, meghurcolt Billy Elliotunk mûsorváltozására, hogy öröm nézni – azt viszont nem annyira vidám, amit a hivatásos nyilvánosság pro és kontra mûvel egy elõadással, amelynek szereplõgárdája van lekötött dátumokkal – no meg bevételi terve is.
Jelmeztelenül, avagy hogyan legyünk direkt funkcionális analfabéták?
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/78. levélária
Kékszakállú100, avagy megint Bartók dobta a legnagyobbat
Ókovács szerint az opera – 2/77. levélária Drága Tatjána Néném! Hagyjuk a dagadt ruhát másra, hisz úgyis csak keserûen mosolyoghatok azon, hogy akik a Billy Elliot-produkciót támadják (és páran, akik dafke, ennek ürügyén beleszállnak a támadókba, és mindkét fél megtörli a lábát bennem) egyaránt NEM LÁTTÁK A DARABOT. Így azért nehéz. Viszont itt van/volt az elmúlt operaházi 134 év legfontosabb története, a Kékszakállúé.
- címkék:
- Ókovács szerint az Opera
- Címkefelhõ »
Meleg helyzet, avagy kiborul a Billy
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/76. levélária Drága Tatjána Néném! És akkor hirtelen vihar kerekedik a nyárias hõségbõl, és az elkészített témát az asztalomon félrelöki. És hiába szerettem volna ma a kortárs zene befogadási problémái kapcsán Önnek felelni, egy szerencsétlen módon felnyitott forró pite, a homoszexualitás színpadi megjelenésének – és az ehhez szerintem igen kevéssé kötõdõ Billy Elliot-elõadás – kapcsán kell irkálnom. Muszáj, mert akaratom ellenére ide és oda sorolnak, amit nem jegyeztem le, azt mások teszik helyettem, kvázi a nevemben. Nem haragszom senkire, lófejet se találtam ma reggel az ágyamban, de azért a környüllállásokat ...
GermanLateNight, avagy valami változik II.
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/75. levélária Kedves Tatjána Néném! Múltkor a kamaraopera másik univerzumát próbáltam összekapcsolni a kísérleti elõadások világával, mindezzel pedig tenni kívántunk valami fontosat a maiak becsábításáért, jövendõ értõ közönségünk kineveléséért. És elakadtunk az elmúlt hét év helyszínproblémájánál. Innen folytatjuk.
GermanLateNight, avagy valami változik I.
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/74. levélária
Wagnerrõl, nélküle – avagy volt egyszer egy Ring gyûrûi-évad
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/73. levélária Kedves Tatjána Néném! Nincs még vége a színházi szezonnak, de ilyenkor, ebben legszebb heinei hónapban – „Im wunderschönen Monat Mai" – már megérint minket az évadvég szele melege. Minden világos és virágos, ami már nem virágos, lombos, és oly éji illatok sorvasztják az elõadás után hazakóválygó ember további munkakedvét, amelyeket mégoly drága üvegcsékben se keverhet ki senki. Legalábbis így érzem a Kormányzó hétfõ esti magyarországi bemutatója után.
Dalvilág, avagy még egyszer a Simándy-versenyrõl
Ókovács szerint az opera - 2/72. levélária Kedves Tatjána Néném! Elgyöngülten írok most megint, hisz a múlt heti országos, sõt nemzetközi énekverseny kapcsán arról kérdezett, miket is énekelnek ma a növendékek. Háát... azt hiszem, döntõen mást minden országban, és ennek van némi köze az évtizedes, tehát az énekmester-kollégák által is megszokott anyaghoz. De nagyon szépeket!
- címkék:
- Ókovács szerint az Opera
- Címkefelhõ »
Jövõgömb, avagy egy énekverseny margójára
Ókovács szerint az opera – 2/71. levélária
- címkék:
- Ókovács szerint az Opera
- Címkefelhõ »
Puccini és az õ Itáliája – egy vadonatúj szezon elé
Ókovács szerint az Opera – 2/65. levélária Kedves Tatjána Néném! Hogy miért megint ez a hatásvadász Puccini? Teccik tudni, több okból is. Hogy miért jó egyáltalán a „jellemzõ" évadválasztás, arról még a Faktoron leveleztem Kegyeddel, bõ két éve ilyenkor. De hogy miért Puccini, és fõleg miért pont az õ „Itáliája", azt csak most nyílik alkalmam felfedni. Ponchielli, Giordano, Alfano, Leoncavallo, Mascagni, Boito, Cilea, Catalani, Franchetti, Wolf-Ferrari, Dallapicola, Menotti és Zandonai: egytõl egyik kiváló komponisták, akiktõl akkor is érdemes idézni legalább egy-egy mûvet (néha csak részletet), ha tudván tudjuk: valójában Verdi kkezdte ...