Megmérgez és megbetegít minden perc, melyet a kollégák között töltök

Már az ébredés utáni kellemes, bágyadt percek sincsenek. Tudjátok, az az állapot, amikor az álom és ébrenlét határán egyensúlyozva szépen lassan magához tér az ember. Nincs. Felkelek és legszívesebben zokogni tudnék. Megpróbálok belekapaszkodni az álmaim utolsó foszlányaiba, de hiába markolom, kifolynak az ujjaim közül. Kinyitom a szemeimet és az első gondolatom az, hogy ma is be kell mennem arra a szörnyű helyre, azok közé a rettegett emberek közé.