Csak a halott űrlény a jó űrlény

Vajon lesz-e más létjogosultsága annak, hogy Roland Emmerich húsz év elteltével megcsinálta A függetlenség napja folytatását, mint a nyereségvágy? Sikerül-e találni egy történetet, amit érdemes elmesélni, vagy csak a nosztalgiahullámot fogják meglovagolni? Ez a kérdés fogalmazódott meg bennem, amikor beültem A függetlenség napja – Feltámadás-ra. A válasz nemleges, mégsem bánom, hogy elkészült a film: nem akar több lenni egynyári szórakozásnál, és minden bárgyúságával együtt teljesíti a maga egyszerű célkitűzéseit.