Hingyi Boglárka
címke rss- kapcsolódó címkék:
- szerelem
- párkeresés
- párkapcsolat
- magazin
- kibeszélő
Végső búcsú az apámtól
Gyűlöltem a vasárnapokat. Minden második héten oda kellett menni... Tudtam, hogy nem sok van már neki hátra, mégis minden egyes alkalommal fel kellett készítenem magamat lényének napról napra sorvadó látványára.
- legfrissebb
- legrégebbi
A biztonságot adó rántott hús - és ami mögötte van...
Egy régimódi falusi étteremben ülök. Sosem kértem rántott húst, de valamiért most úgy érzem, azt szeretnék enni. Kedves az étterem hangulata, ugyan egy picit sötét van, de a sültek illata nyugtatóan hat rám.
Megjósolták neked az igaz szerelmet? Nyugi, még simán elszúrhatod!
Éjfélig vártam a jelentkezését. Azt ígérte, még ma felhív. Ránézek az órára, 23:53. Még van 7 perc a napból. Meg fogja tenni, hiszen Ő az IGAZI. A jósnő is megmondta! Nem hívott. Ennek már 15 éve...
Tinder randiból szerelem
Nézem, ahogy elnyújtózva fekszik mellettem. Varázslatos éjszakát töltöttünk együtt. Sosem gondoltam, hogy egy netes társkeresős randiból ilyen kellemes élmény is lehet.
Apámat a "szerelem" tette tönkre.
A korábban hamuszürke arcú apám ma különös mosollyal az arcán jelent meg a közös családi ebéden. Kajánul vigyorgott, a titkát mindig, minden esetben csak velem osztotta meg, én voltam a bizalmasa, úgy, ahogy ő is nekem.
Sorsszerű találkozásnak éreztem kettőnk megismerkedését!
Kettőnk kapcsolata hosszú évekre nyúlik vissza, és ha az ember fatalistaként nézi: ez az a sorsszerű nagy szerelem, ami előre meg van írva.
Régen a szomszédság egy közösség volt. Ma már csak idegenek.
Hangos szirénázás rázott fel éjjel az álmomból. Már lefekvéskor furcsa érzésem volt, egyre erősebb volt az a szag: az odakozmált étel szaga. Pont gondoltam is magamban, mikor elalvás előtt a bárányokat számláltam: mi történne, ha valakinek a gondatlansága miatt tűz ütne ki? Nem kéne ilyeneken gondolkodnom...
Csak anyaként lehetek boldog nő?
Épp az egyik barátommal és az ő kisfiával mentünk libegőzni egy napfényes őszi napon, amikor megpillantottam egy jelenetet. Egy gyönyörű, négyéves forma kislányt, aki kacagva illegette magát édesapja előtt. Valahogy megérintett ez a pillanat.
A megfelelési kényszer fogságában
Emlékszem egy családi nyaralásra, ahol még kisgyerekként voltunk a tesómmal. Szüleinkkel egy családi lakosztályt kaptunk a balatonszéplaki üdülőben.
Meg kellett tanulnom, hogy megérdemlem a pihenést!
Amikor ez a cikk íródott, szombat volt és munkanap. Legalábbis annak, aki a hagyományos értelemben vett munkarendben dolgozik.