Hingyi Boglárka
címke rss- kapcsolódó címkék:
- szerelem
- párkeresés
- párkapcsolat
- magazin
- kibeszélő
Barátnők voltunk - ma elfordulsz, ha meglátsz...
Egy nap megpillantottam az utcán Juditot, ahogy pont az orrom előtt száll fel a villamosra. Elkerülhetetlen volt a találkozás - de ő szándékosan elfordított tekintetével jelezte, hogy tudomást sem akar venni rólam.
- Legfrissebb
- Legrégebbi
Egy szerelem mentett meg az alkoholizmus poklából!
Vádló tekintettel néztem a pohár aljára, amely a harmadik kör után ismét kiürült. Mitől fogy ez ennyire gyorsan? Még épphogy, csak "alapszinten" vagyok, de ha elszívok hozzá egy cigarettát, az egy picit gyorsítja a hatást.
Kirúgtak a munkahelyemről, pedig azt hittem, jól dolgozom!
Már hatodik hónapja dolgoztam egy családi vállalkozásnál, és épp két ünnep között ügyeltem, amikor a cég ügyvezetője meglátott a folyosón és behívott magához. Nem sejtettem, mit akar, hiszen úgy éreztem, minden rendben van.
Egy nárcisztikus férfi, aki tudta magáról, hogy veszélyes a nőkre...
"Most jobb, ha elmész!" - mondta a férfi ellentmondást nem tűrő hangon. A lány nem értette, mit tett, amivel megint kiváltotta a férfi dühét, de megszokta már, hogy ilyenkor jobb, ha kérdés nélkül becsukja maga mögött az ajtót. Így is tett.
Kapcsolatfüggő voltam - bármit megtettem volna, hogy szeress...
Egyik este, nyolc órakor üzenet érkezett egy régi barátomtól: a városban van, szívesen meglátogatna - 20 percen belül... Én viszont már lefekvéshez készülődtem, így cseppet sem örültem volna egy váratlan vendégnek.
Meg kellett tanulnom, hogy megérdemlem a pihenést!
Amikor ez a cikk íródott, szombat volt és munkanap. Legalábbis annak, aki a hagyományos értelemben vett munkarendben dolgozik.
A megfelelési kényszer fogságában
Emlékszem egy családi nyaralásra, ahol még kisgyerekként voltunk a tesómmal. Szüleinkkel egy családi lakosztályt kaptunk a balatonszéplaki üdülőben.
Csak anyaként lehetek boldog nő?
Épp az egyik barátommal és az ő kisfiával mentünk libegőzni egy napfényes őszi napon, amikor megpillantottam egy jelenetet. Egy gyönyörű, négyéves forma kislányt, aki kacagva illegette magát édesapja előtt. Valahogy megérintett ez a pillanat.
Régen a szomszédság egy közösség volt. Ma már csak idegenek.
Hangos szirénázás rázott fel éjjel az álmomból. Már lefekvéskor furcsa érzésem volt, egyre erősebb volt az a szag: az odakozmált étel szaga. Pont gondoltam is magamban, mikor elalvás előtt a bárányokat számláltam: mi történne, ha valakinek a gondatlansága miatt tűz ütne ki? Nem kéne ilyeneken gondolkodnom...
Sorsszerű találkozásnak éreztem kettőnk megismerkedését!
Kettőnk kapcsolata hosszú évekre nyúlik vissza, és ha az ember fatalistaként nézi: ez az a sorsszerű nagy szerelem, ami előre meg van írva.