Váncsa István

címke rss

Váncsa István - Eper

Archívum2013.05.14, 11:19

Szûrõbe teszek egy mentalevelet és három marék apró szemû földiepret, a szûrõt egy akkora jénaira illesztem, amelyre éppen passzol, és amelynek nem ér le az aljáig. Az epret egy kanál hátával óvatosan kinyomkodom. Azért óvatosan, mert nem akarom átpasszírozni a gyümölcshúst, csak a levet akarom kinyerni belõle; ami a szûrõben marad, azt diszkréten fölfalom. A menta is marad a szûrõben, annak csak az volt a szerepe, hogy a lecsöpögõ gyümölcslének egészen leheletnyi, mondhatni éteri finomságú pluszízt kölcsönözzön. Az eperlét fogyasztásig berakom a hûtõbe. Amikor itt az ideje, poharakba osztom széjjel, felöntöm jéghideg brut pezsgõvell, ...

Hidegen mosolygó szõke márki

Archívum2013.05.13, 14:04

Magyarázatképp arról, hogy mért szerepel a márki szó az elõzõ bekezdésben és a desszert nevében is. Azért, mert a nemzetközi gasztronómiában a hideg, megder­mesztett, de nem fagyasztott csokoládéhabokat márkinak (marquise) neve­zik. Ne­kem viszont eszembe jutott errõl néhány sor Juhász Gyula Maillard kisasszony cí­mû versébõl: "A szõke márki hidegen mosolygott, / Mint hold világa az éjféli par­kon / És egyre mélázóbb lett s elfogódott / A sáppatag csillag, Maillard kisasszony". Így lett a desszert neve Hidegen mosolygó szõke márki.

Váncsa István: A spárga

Archívum2013.04.30, 10:09

"Aki megfõzi a spárgát, azután vajban megsüti, majd ráüti a tojássárgáját és meghinti illatozó õrölt fûszerekkel, s ezt az ételt rendszeresen fogyasztja, annak felpezsdül a vére, fokozódik férfiereje és heves vágy ébred benne" - írja Muhammad an-Nefzawi Az illatos kert címû, XV. századbeli szexológiai szakmunkája, amely az arab kultúrában ma is nagy megbecsülésnek örvend.

Váncsa István a bárányról

Archívum2013.04.17, 20:42

Nem bárány az, uram, hanem birka, mondta a hentes, miközben az õszinte emberek rendíthetetlen nyugalmával nézett a szemembe. Elõtte a pultban báránycombok és -lapockák hevertek, mögöttük árlap, rajtuk az áru megnevezése, "báránycomb", "báránylapocka", sõt "bárányoldalas", merthogy volt az is. Birka, mondta a hentes tántoríthatatlanul. Bárányt itt nem kap, ne is keresse. Juhászoknál talán, vagy Bécsben a Naschmarkton, ott a bárány csakugyan bárány, mert a vevõ meg tudja fizetni. Van pénz, van bárány, nincs pénz, nincs bárány.

Váncsa István: Tarlórépa

Archívum2013.03.31, 19:51

Tarlórépát egyébként egy londoni piacon láttam elõször, valamikor a hetvenes években, nagy, kövér asszony nagy, kövér répákat vásárolt, a répák alul törtfehér színe felül lilába fordult, mutatós, gusztusos példányok voltak, számomra merõben ismeretlenek. Késõbb is láttam ilyeneket, de mindig csak Londonban, viszont tíz évvel késõbb már tudtam, hogy ezt a növényt az angolban a turnip szó jelöli, újabb tíz év múltán pedig kiderült számomra, hogy magyar neve is van, tarlórépa.

Váncsa István: A guava

Archívum2013.02.18, 08:29

Elsõ kóstolásra nem ízlett. Sehogy se hasonlít az általunk megszokott gyümölcsökre, az egzotikus ritkaságokra se. Ha egyáltalán emlékeztet valamire, akkor az a paradicsom, így aztán nehéz eldönteni, hogy ezt a micsodát belerakjam a gyümölcssalátába, vagy inkább sajtos szend­vicsre tegyem. Olyan ez, mintha nem tudnám, hogy az elõttem levõ élõlény dinnyekaktusz, vagyis kezeljem szobanövényként, vagy sün­disznó, tehát adjak neki tejet. Az effajta dilemmák az erõs érzelmek kialakulását nem szokták elõsegíteni.

Panettone

Archívum2012.12.19, 13:58

A panettone szakácssapka-formájú, hagyományos milánói kalácsféle, eredetileg Milánó egyik szimbóluma, ami ma már egész Itáliában, továbbá Franciaország délkeleti részén és Svájcban is igen népszerû. Milánóban a karácsony panettone nélkül el sem képzelhetõ. Története a római korig nyúlik vissza, készítése az igazán tradicionális konyhákon több napig tartott, így érthetõ, hogy az olasz háziasszonyok tekintélyes hányada a karácsonyi panettonét a boltban vásárolja meg. Eredendõen tartós készítmény, régen szokás volt a karácsonyra otthon sütött panettonébõl egy darabot február harmadikára, San Biagio (Szent Balázs) napjára eltenni, a pannettone ...

Váncsa István - Különféle karácsonyok

Archívum2012.12.19, 14:05

A hájas tésztából készült sütemény testetlen volt, sõt anyagtalan. Bekapott az ember egy házi szilvalekvárral töltött apróságot, és az valami okkult, titokzatos módon eggyé vált õvele, nem kellett rágni, és nyilván nem kellett emészteni sem, úgy éreztük, hogy a hájas tészta éteri mivoltától ezek a materiális folyamatok merõben idegenek. Néha pogácsa készült a hájas tésztából, azaz borkorcsolya, a poharazó népek serényen kapkodták befelé, meg voltak gyõzõdve róla, hogy ez a pogácsa a gyomorig le se jut, hanem eloszlik, mint a buborék, de tévedtek. 

Mitõl jó vagy rossz egy szakácskönyv?

Archívum2012.11.13, 07:56

Mitõl jó, vagy éppen tragikusan rossz egy szakácskönyv, miért imádjuk az egyiket és miért mászunk a falra a másiktól. Szerkesztõségi körkép Cserna-Szabó Andrással kiegészítve.

Dióval a meggazdagodás felé

Archívum2012.11.13, 16:59

Nem eszel zölddiót? - kérdezte anyám idõnként, noha tudta a választ. Nem eszem. Ugyan a zölddió-befõttnek buja, pikáns, barokkosan gazdag ízvilága van, de annyira édes, hogy az ember szája összeragad tõle, az ember pedig olyan, hogy fiatal korában még munkál benne az életösztön, tehát nem akarja, hogy a szája összeragadjon. Viszont az ember olyan is, hogy inkább a jóra emlékszik, mint a rettentõre, így aztán félévente-évente mégiscsak újra megkóstoltam a zölddiót, majd ismételten megállapítottam, hogy bár valóban finom, a gyakorlatban alig ehetõ.

Kinek melyik a tökéletes szakácskönyv?

Archívum2012.10.30, 09:29

Lassan több a magyar nyelvû szakácskönyv, mint ahány ötperces celebek jegyezte önéletrajzi füzetet össze lehet számolni. Elõbbiek célközönsége sokkal izgalmasabb, hiszen más való kezdõnek, más haladónak, más a napról napra a családjának fõzõnek, és más az alkalomadtán, a barátai elõtt büszkélkedõ pávának. Most mindenkinek segítünk.

Agáta néni ludai

Archívum2012.10.18, 09:40

"A lúd igen hasznos állat, ami alatt azt értjük, hogy az emberek levágják, s a húsát megeszik. Levágás elõtt a ludat tömik, azaz erõszakkal etetik, tehát korántsem bánnak vele olyan rosszul, mint az emberekkel, akiket a legritkább esetben, levágás elõtt azonban sohasem, tömnek." - Ezt Nagy Lajos írta a Képtelen természetrajzban, meglehetõs pontossággal foglalva össze mindazt, amit a lúdról tudni lehet és érdemes; amit ezen túlmenõen a lúddal vagy ismertebb nevén a libával kapcsolatban hiszünk, az vagy tévedés, vagy szimplán csak butaság.

Füge, az õsmagyar gyümölcs

Archívum2012.09.14, 08:29

A recept lényege a friss füge, tehát mindenekelõtt vennünk kell egy olyan házat, amelynek a kertjében termõ fügefa áll, vagy olyan famíliába kell beházasodnunk, ahol egy adakozó kedvû családtag fügefát birtokol, végsõ esetben találnunk kell egy olyan piacot, ahová legalább egy termelõ friss fügét szokott szállítani.

Tibet büszke virágai (A hajdináról)

Archívum2012.09.06, 08:43

Hajdinát elõször Londonban kóstoltam, a nyolcvanas évek derekán. Bementem egy japán tésztabárba, kértem egy cukimi szobát, megettem, ízlett. Tésztaleves tojással, összetétele dasi, mirin, soju, szoba és egy nyers tojás. A vendég szórhat rá sicsimi togarasit, ha akar. Azóta megtanultam, hogy az étel nevében a cukimi a tojás, a szoba pedig a tészta, egyébként pedig a "szoba" japánul hajdinát jelent. Vagyis a szoba nevû japán tészta hajdinalisztbõl készül. Errõl akkoriban fogalmam se volt, de valószínûleg akkor se éreztem volna különösebb megrendülést, ha a tudomásomra jut, tekintve, hogy számomra a "hajdina" szó se jelentett sokat.

Elõzõ
  • 1
  • 2
Következõ