Váncsa István: Madárberkenye

Madárberkenye-pálinka, mondta Haczfeld doktor, miközben az üveg kinyitásával bíbelődött. Nem volt egyszerű feladat, köszönhetően a dugót védő pecsétviasznak, ami nem egykönnyen adja fel a pozícióját, inkább törik, méghozzá egészen apró darabokra. Ilyenkor mindent morzsalék szokott beborítani, most viszont a viasz szinte egy darabban vált le, a dugó is egyben jött ki a palackból. Voilà, mondta Haczfeld doktor elégedetten, mellette Orsolya, ült, a felesége, mindketten kevélyen nézték Wildschwein urat. Az én pálinkám, állt Haczfeld doktor arcvonásain; az én emberem, állt Orsolyáén.

Váncsa István: A zsálya

A mixer lágy volt, szőke és másfél mázsa, bár, ha jobban visszagondolok, nem is szőke volt, hanem fekete, és nem másfél mázsa, hanem annál sokkal több; saccolni se próbálom, mennyi. Mozgása viszont kecses volt, könnyed és elegáns, mintha csak Myrthát, a villik királynőjét táncolta volna a Giselle második felvonásában, noha nem azt táncolta, hanem zsályás ananász-mojitókat készített utánozhatatlanul gracilisen.

Váncsa István az őszibarackról

Olyan ez, mint a mangó: a mangó az egyetlen gyümölcs, ami az őszibarackkal állítható párhuzamba, de csakis az a mangó, amit ott, a helyszínen fogyasztunk, szinte a fa alatt. A nyugati vásárló el se bírja képzelni, hogy milyen a mangó valójában; persze amit ő vesz a boltban, az nagyon finom, egészen addig, amíg össze nem vetjük az eredetivel.

Váncsa ismét lecsót főz, nekünk!

A bogrács még üresen lógott a láncán, álltam mellette, és tűnődve vizsgálgattam a benne várakozó semmit. Igazából arra voltam kíváncsi, hogy mennyi az a legnagyobb lecsótömeg, amit ebben a bográcsban meg lehet főzni anélkül, hogy a főzőmesternek, aki én vagyok, a kelleténél több nehézséget okozna. Közben emberek jöttek-mentek mellettem, minthogy ez az egész az első Lecsófröccs Fesztivál nyitónapján zajlott, tavaly július huszadikán, a Mikszáth téren.

Váncsa István: A ribizliről és a ribizlimártásokról - avagy főtt marhahús mellé soha

Ez az igazi étel - mondta az esperes -, leves, főtt hús ribizlimártással. Kész. Egyéb nem is kell. A fönti bekezdés Móricz Ebéd című, 1930-ban írt novellájából való, középiskolás koromból emlékszem rá, benne volt a tananyagban. Már akkor is annyira abszurdnak éreztem, hogy azóta se vagyok képes elfelejteni. A főtt marhahús + ribizlimártás képlet számomra olyan, mintha nem is a mi kozmoszunkból való volna, hanem egy párhuzamos világegyetemből, amelyben más fizikai állandók léteznek, és más természeti törvények vannak érvényben.

Francia pirítós tejszínhabbal és nyers ribizlimártással

Spenót mazsolával és fenyőmaggal

Tésztakosárkák spenóttal és scampival

Spenótgombócok csípős paradicsommártásban

Váncsa István: Spenót, nem paraj

Szeretem a spenótot, de utálom a parajt. A közhit szerint ez a két szó ugyanazt jelenti, szerintem nem. Képes volnék az év háromszázhatvanöt napján más és más spenótos fogást főzni anélkül, hogy egyszer is ismételnem kéne magamat, és nem kizárt, hogy mindegyik ehető lenne, sőt akár finom is, parajból viszont - emlékeim szerint - egyetlenegy ínyencség készíthető, jelesül parajfőzelék tükörtojással. Az pedig lehangoló.

Fűszeres spenót fokhagymás joghurttal

Lazac leveles tésztában, spenóttal és rokforttal

Lazacos spenóttekercs

Váncsa István - Eper

Szűrőbe teszek egy mentalevelet és három marék apró szemű földiepret, a szűrőt egy akkora jénaira illesztem, amelyre éppen passzol, és amelynek nem ér le az aljáig. Az epret egy kanál hátával óvatosan kinyomkodom. Azért óvatosan, mert nem akarom átpasszírozni a gyümölcshúst, csak a levet akarom kinyerni belőle; ami a szűrőben marad, azt diszkréten fölfalom. A menta is marad a szűrőben, annak csak az volt a szerepe, hogy a lecsöpögő gyümölcslének egészen leheletnyi, mondhatni éteri finomságú pluszízt kölcsönözzön. Az eperlét fogyasztásig berakom a hűtőbe. Amikor itt az ideje, poharakba osztom széjjel, felöntöm jéghideg brut pezsgővell, ...

Csokoládékrém eperrel és portóival

Eperrel és fehércsokoládé-habbal töltött tésztakosár

Fahéjas-mandulás epertorta

Joghurttorta eperkocsonyával és bogyós gyümölcsökkel

Epres-málnás kókuszkocka

Hidegen mosolygó szőke márki

Magyarázatképp arról, hogy mért szerepel a márki szó az előző bekezdésben és a desszert nevében is. Azért, mert a nemzetközi gasztronómiában a hideg, megder­mesztett, de nem fagyasztott csokoládéhabokat márkinak (marquise) neve­zik. Ne­kem viszont eszembe jutott erről néhány sor Juhász Gyula Maillard kisasszony cí­mű verséből: "A szőke márki hidegen mosolygott, / Mint hold világa az éjféli par­kon / És egyre mélázóbb lett s elfogódott / A sáppatag csillag, Maillard kisasszony". Így lett a desszert neve Hidegen mosolygó szőke márki.

Váncsa István: A spárga

"Aki megfőzi a spárgát, azután vajban megsüti, majd ráüti a tojássárgáját és meghinti illatozó őrölt fűszerekkel, s ezt az ételt rendszeresen fogyasztja, annak felpezsdül a vére, fokozódik férfiereje és heves vágy ébred benne" - írja Muhammad an-Nefzawi Az illatos kert című, XV. századbeli szexológiai szakmunkája, amely az arab kultúrában ma is nagy megbecsülésnek örvend.

Spárga bassanói módon

Spárgaleves

Spárgarizottó

Spárgatorta füstölt lazaccal és póréval

Báránycomb ötven gerezd fokhagymával

Szardíniai töltött bárányvagdalt

Báránymáj friss füvekkel

Vietnami báránycsülkök édesburgonyával

Umbriai bárányragu

Báránykocsonya friss füvekkel

Váncsa István a bárányról

Nem bárány az, uram, hanem birka, mondta a hentes, miközben az őszinte emberek rendíthetetlen nyugalmával nézett a szemembe. Előtte a pultban báránycombok és -lapockák hevertek, mögöttük árlap, rajtuk az áru megnevezése, "báránycomb", "báránylapocka", sőt "bárányoldalas", merthogy volt az is. Birka, mondta a hentes tántoríthatatlanul. Bárányt itt nem kap, ne is keresse. Juhászoknál talán, vagy Bécsben a Naschmarkton, ott a bárány csakugyan bárány, mert a vevő meg tudja fizetni. Van pénz, van bárány, nincs pénz, nincs bárány.

Kacsamell tarlórépával

Váncsa István: Tarlórépa

Tarlórépát egyébként egy londoni piacon láttam először, valamikor a hetvenes években, nagy, kövér asszony nagy, kövér répákat vásárolt, a répák alul törtfehér színe felül lilába fordult, mutatós, gusztusos példányok voltak, számomra merőben ismeretlenek. Később is láttam ilyeneket, de mindig csak Londonban, viszont tíz évvel később már tudtam, hogy ezt a növényt az angolban a turnip szó jelöli, újabb tíz év múltán pedig kiderült számomra, hogy magyar neve is van, tarlórépa.

Borjúszelet tavasziasan

Régimódi nyúlpecsenye

Jérce vaslábasban

Ököruszályleves

Váncsa István: A guava

Első kóstolásra nem ízlett. Sehogy se hasonlít az általunk megszokott gyümölcsökre, az egzotikus ritkaságokra se. Ha egyáltalán emlékeztet valamire, akkor az a paradicsom, így aztán nehéz eldönteni, hogy ezt a micsodát belerakjam a gyümölcssalátába, vagy inkább sajtos szend­vicsre tegyem. Olyan ez, mintha nem tudnám, hogy az előttem levő élőlény dinnyekaktusz, vagyis kezeljem szobanövényként, vagy sün­disznó, tehát adjak neki tejet. Az effajta dilemmák az erős érzelmek kialakulását nem szokták elősegíteni.

Guavazselé

Sertéskaraj karamellizált guavával

Padre José marhaszelete

Guavamázzal fényezett sertésszűz narancsos habanero-mártással

Csirkemell roston fűszervajjal és guavamártással

Panettone

A panettone szakácssapka-formájú, hagyományos milánói kalácsféle, eredetileg Milánó egyik szimbóluma, ami ma már egész Itáliában, továbbá Franciaország délkeleti részén és Svájcban is igen népszerű. Milánóban a karácsony panettone nélkül el sem képzelhető. Története a római korig nyúlik vissza, készítése az igazán tradicionális konyhákon több napig tartott, így érthető, hogy az olasz háziasszonyok tekintélyes hányada a karácsonyi panettonét a boltban vásárolja meg. Eredendően tartós készítmény, régen szokás volt a karácsonyra otthon sütött panettonéből egy darabot február harmadikára, San Biagio (Szent Balázs) napjára eltenni, a pannettone ...

Váncsa István - Különféle karácsonyok

A hájas tésztából készült sütemény testetlen volt, sőt anyagtalan. Bekapott az ember egy házi szilvalekvárral töltött apróságot, és az valami okkult, titokzatos módon eggyé vált ővele, nem kellett rágni, és nyilván nem kellett emészteni sem, úgy éreztük, hogy a hájas tészta éteri mivoltától ezek a materiális folyamatok merőben idegenek. Néha pogácsa készült a hájas tésztából, azaz borkorcsolya, a poharazó népek serényen kapkodták befelé, meg voltak győződve róla, hogy ez a pogácsa a gyomorig le se jut, hanem eloszlik, mint a buborék, de tévedtek. 

Borjútekercs dióval és fontinával

Szardíniai töltött bárányvagdalt

Dióval a meggazdagodás felé

Nem eszel zölddiót? - kérdezte anyám időnként, noha tudta a választ. Nem eszem. Ugyan a zölddió-befőttnek buja, pikáns, barokkosan gazdag ízvilága van, de annyira édes, hogy az ember szája összeragad tőle, az ember pedig olyan, hogy fiatal korában még munkál benne az életösztön, tehát nem akarja, hogy a szája összeragadjon. Viszont az ember olyan is, hogy inkább a jóra emlékszik, mint a rettentőre, így aztán félévente-évente mégiscsak újra megkóstoltam a zölddiót, majd ismételten megállapítottam, hogy bár valóban finom, a gyakorlatban alig ehető.

Mitől jó vagy rossz egy szakácskönyv?

Mitől jó, vagy éppen tragikusan rossz egy szakácskönyv, miért imádjuk az egyiket és miért mászunk a falra a másiktól. Szerkesztőségi körkép Cserna-Szabó Andrással kiegészítve.