Váncsa István

címke rss

Váncsa István: Madárberkenye

[origo] Gasztro2013.10.04, 10:03

Madárberkenye-pálinka, mondta Haczfeld doktor, miközben az üveg kinyitásával bíbelõdött. Nem volt egyszerû feladat, köszönhetõen a dugót védõ pecsétviasznak, ami nem egykönnyen adja fel a pozícióját, inkább törik, méghozzá egészen apró darabokra. Ilyenkor mindent morzsalék szokott beborítani, most viszont a viasz szinte egy darabban vált le, a dugó is egyben jött ki a palackból. Voilà, mondta Haczfeld doktor elégedetten, mellette Orsolya, ült, a felesége, mindketten kevélyen nézték Wildschwein urat. Az én pálinkám, állt Haczfeld doktor arcvonásain; az én emberem, állt Orsolyáén.

Váncsa István: A zsálya

[origo] Gasztro2013.09.04, 09:16

A mixer lágy volt, szõke és másfél mázsa, bár, ha jobban visszagondolok, nem is szõke volt, hanem fekete, és nem másfél mázsa, hanem annál sokkal több; saccolni se próbálom, mennyi. Mozgása viszont kecses volt, könnyed és elegáns, mintha csak Myrthát, a villik királynõjét táncolta volna a Giselle második felvonásában, noha nem azt táncolta, hanem zsályás ananász-mojitókat készített utánozhatatlanul gracilisen.

Váncsa István az õszibarackról

Archívum2013.08.06, 10:31

Olyan ez, mint a mangó: a mangó az egyetlen gyümölcs, ami az õszibarackkal állítható párhuzamba, de csakis az a mangó, amit ott, a helyszínen fogyasztunk, szinte a fa alatt. A nyugati vásárló el se bírja képzelni, hogy milyen a mangó valójában; persze amit õ vesz a boltban, az nagyon finom, egészen addig, amíg össze nem vetjük az eredetivel.

Váncsa ismét lecsót fõz, nekünk!

[origo] Gasztro2013.07.31, 10:27

A bogrács még üresen lógott a láncán, álltam mellette, és tûnõdve vizsgálgattam a benne várakozó semmit. Igazából arra voltam kíváncsi, hogy mennyi az a legnagyobb lecsótömeg, amit ebben a bográcsban meg lehet fõzni anélkül, hogy a fõzõmesternek, aki én vagyok, a kelleténél több nehézséget okozna. Közben emberek jöttek-mentek mellettem, minthogy ez az egész az elsõ Lecsófröccs Fesztivál nyitónapján zajlott, tavaly július huszadikán, a Mikszáth téren.

Váncsa István: A ribizlirõl és a ribizlimártásokról - avagy fõtt marhahús mellé soha

[origo] Gasztro2013.07.01, 10:37

Ez az igazi étel - mondta az esperes -, leves, fõtt hús ribizlimártással. Kész. Egyéb nem is kell. A fönti bekezdés Móricz Ebéd címû, 1930-ban írt novellájából való, középiskolás koromból emlékszem rá, benne volt a tananyagban. Már akkor is annyira abszurdnak éreztem, hogy azóta se vagyok képes elfelejteni. A fõtt marhahús + ribizlimártás képlet számomra olyan, mintha nem is a mi kozmoszunkból való volna, hanem egy párhuzamos világegyetembõl, amelyben más fizikai állandók léteznek, és más természeti törvények vannak érvényben.

Váncsa István: Spenót, nem paraj

Archívum2013.06.03, 07:13

Szeretem a spenótot, de utálom a parajt. A közhit szerint ez a két szó ugyanazt jelenti, szerintem nem. Képes volnék az év háromszázhatvanöt napján más és más spenótos fogást fõzni anélkül, hogy egyszer is ismételnem kéne magamat, és nem kizárt, hogy mindegyik ehetõ lenne, sõt akár finom is, parajból viszont - emlékeim szerint - egyetlenegy ínyencség készíthetõ, jelesül parajfõzelék tükörtojással. Az pedig lehangoló.

Váncsa István - Eper

[origo] Gasztro2013.05.14, 11:19

Szûrõbe teszek egy mentalevelet és három marék apró szemû földiepret, a szûrõt egy akkora jénaira illesztem, amelyre éppen passzol, és amelynek nem ér le az aljáig. Az epret egy kanál hátával óvatosan kinyomkodom. Azért óvatosan, mert nem akarom átpasszírozni a gyümölcshúst, csak a levet akarom kinyerni belõle; ami a szûrõben marad, azt diszkréten fölfalom. A menta is marad a szûrõben, annak csak az volt a szerepe, hogy a lecsöpögõ gyümölcslének egészen leheletnyi, mondhatni éteri finomságú pluszízt kölcsönözzön. Az eperlét fogyasztásig berakom a hûtõbe. Amikor itt az ideje, poharakba osztom széjjel, felöntöm jéghideg brut pezsgõvell, ...

Hidegen mosolygó szõke márki

[origo] Gasztro2013.05.13, 14:04

Magyarázatképp arról, hogy mért szerepel a márki szó az elõzõ bekezdésben és a desszert nevében is. Azért, mert a nemzetközi gasztronómiában a hideg, megder­mesztett, de nem fagyasztott csokoládéhabokat márkinak (marquise) neve­zik. Ne­kem viszont eszembe jutott errõl néhány sor Juhász Gyula Maillard kisasszony cí­mû versébõl: "A szõke márki hidegen mosolygott, / Mint hold világa az éjféli par­kon / És egyre mélázóbb lett s elfogódott / A sáppatag csillag, Maillard kisasszony". Így lett a desszert neve Hidegen mosolygó szõke márki.

Váncsa István: A spárga

[origo] Gasztro2013.04.30, 10:09

"Aki megfõzi a spárgát, azután vajban megsüti, majd ráüti a tojássárgáját és meghinti illatozó õrölt fûszerekkel, s ezt az ételt rendszeresen fogyasztja, annak felpezsdül a vére, fokozódik férfiereje és heves vágy ébred benne" - írja Muhammad an-Nefzawi Az illatos kert címû, XV. századbeli szexológiai szakmunkája, amely az arab kultúrában ma is nagy megbecsülésnek örvend.

Váncsa István a bárányról

[origo] Gasztro2013.04.17, 20:42

Nem bárány az, uram, hanem birka, mondta a hentes, miközben az õszinte emberek rendíthetetlen nyugalmával nézett a szemembe. Elõtte a pultban báránycombok és -lapockák hevertek, mögöttük árlap, rajtuk az áru megnevezése, "báránycomb", "báránylapocka", sõt "bárányoldalas", merthogy volt az is. Birka, mondta a hentes tántoríthatatlanul. Bárányt itt nem kap, ne is keresse. Juhászoknál talán, vagy Bécsben a Naschmarkton, ott a bárány csakugyan bárány, mert a vevõ meg tudja fizetni. Van pénz, van bárány, nincs pénz, nincs bárány.

Váncsa István: Tarlórépa

[origo] Gasztro2013.03.31, 19:51

Tarlórépát egyébként egy londoni piacon láttam elõször, valamikor a hetvenes években, nagy, kövér asszony nagy, kövér répákat vásárolt, a répák alul törtfehér színe felül lilába fordult, mutatós, gusztusos példányok voltak, számomra merõben ismeretlenek. Késõbb is láttam ilyeneket, de mindig csak Londonban, viszont tíz évvel késõbb már tudtam, hogy ezt a növényt az angolban a turnip szó jelöli, újabb tíz év múltán pedig kiderült számomra, hogy magyar neve is van, tarlórépa.

Váncsa István: A guava

[origo] Gasztro2013.02.18, 08:29

Elsõ kóstolásra nem ízlett. Sehogy se hasonlít az általunk megszokott gyümölcsökre, az egzotikus ritkaságokra se. Ha egyáltalán emlékeztet valamire, akkor az a paradicsom, így aztán nehéz eldönteni, hogy ezt a micsodát belerakjam a gyümölcssalátába, vagy inkább sajtos szend­vicsre tegyem. Olyan ez, mintha nem tudnám, hogy az elõttem levõ élõlény dinnyekaktusz, vagyis kezeljem szobanövényként, vagy sün­disznó, tehát adjak neki tejet. Az effajta dilemmák az erõs érzelmek kialakulását nem szokták elõsegíteni.

Panettone

Archívum2012.12.19, 13:58

A panettone szakácssapka-formájú, hagyományos milánói kalácsféle, eredetileg Milánó egyik szimbóluma, ami ma már egész Itáliában, továbbá Franciaország délkeleti részén és Svájcban is igen népszerû. Milánóban a karácsony panettone nélkül el sem képzelhetõ. Története a római korig nyúlik vissza, készítése az igazán tradicionális konyhákon több napig tartott, így érthetõ, hogy az olasz háziasszonyok tekintélyes hányada a karácsonyi panettonét a boltban vásárolja meg. Eredendõen tartós készítmény, régen szokás volt a karácsonyra otthon sütött panettonébõl egy darabot február harmadikára, San Biagio (Szent Balázs) napjára eltenni, a pannettone ...

Váncsa István - Különféle karácsonyok

Archívum2012.12.19, 14:05

A hájas tésztából készült sütemény testetlen volt, sõt anyagtalan. Bekapott az ember egy házi szilvalekvárral töltött apróságot, és az valami okkult, titokzatos módon eggyé vált õvele, nem kellett rágni, és nyilván nem kellett emészteni sem, úgy éreztük, hogy a hájas tészta éteri mivoltától ezek a materiális folyamatok merõben idegenek. Néha pogácsa készült a hájas tésztából, azaz borkorcsolya, a poharazó népek serényen kapkodták befelé, meg voltak gyõzõdve róla, hogy ez a pogácsa a gyomorig le se jut, hanem eloszlik, mint a buborék, de tévedtek. 

Mitõl jó vagy rossz egy szakácskönyv?

Archívum2012.11.13, 07:56

Mitõl jó, vagy éppen tragikusan rossz egy szakácskönyv, miért imádjuk az egyiket és miért mászunk a falra a másiktól. Szerkesztõségi körkép Cserna-Szabó Andrással kiegészítve.

Dióval a meggazdagodás felé

[origo] Gasztro2012.11.13, 16:59

Nem eszel zölddiót? - kérdezte anyám idõnként, noha tudta a választ. Nem eszem. Ugyan a zölddió-befõttnek buja, pikáns, barokkosan gazdag ízvilága van, de annyira édes, hogy az ember szája összeragad tõle, az ember pedig olyan, hogy fiatal korában még munkál benne az életösztön, tehát nem akarja, hogy a szája összeragadjon. Viszont az ember olyan is, hogy inkább a jóra emlékszik, mint a rettentõre, így aztán félévente-évente mégiscsak újra megkóstoltam a zölddiót, majd ismételten megállapítottam, hogy bár valóban finom, a gyakorlatban alig ehetõ.

Kinek melyik a tökéletes szakácskönyv?

[origo] Gasztro2012.10.30, 09:29

Lassan több a magyar nyelvû szakácskönyv, mint ahány ötperces celebek jegyezte önéletrajzi füzetet össze lehet számolni. Elõbbiek célközönsége sokkal izgalmasabb, hiszen más való kezdõnek, más haladónak, más a napról napra a családjának fõzõnek, és más az alkalomadtán, a barátai elõtt büszkélkedõ pávának. Most mindenkinek segítünk.

Agáta néni ludai

[origo] Gasztro2012.10.18, 09:40

"A lúd igen hasznos állat, ami alatt azt értjük, hogy az emberek levágják, s a húsát megeszik. Levágás elõtt a ludat tömik, azaz erõszakkal etetik, tehát korántsem bánnak vele olyan rosszul, mint az emberekkel, akiket a legritkább esetben, levágás elõtt azonban sohasem, tömnek." - Ezt Nagy Lajos írta a Képtelen természetrajzban, meglehetõs pontossággal foglalva össze mindazt, amit a lúdról tudni lehet és érdemes; amit ezen túlmenõen a lúddal vagy ismertebb nevén a libával kapcsolatban hiszünk, az vagy tévedés, vagy szimplán csak butaság.

Füge, az õsmagyar gyümölcs

[origo] Gasztro2012.09.14, 08:29

A recept lényege a friss füge, tehát mindenekelõtt vennünk kell egy olyan házat, amelynek a kertjében termõ fügefa áll, vagy olyan famíliába kell beházasodnunk, ahol egy adakozó kedvû családtag fügefát birtokol, végsõ esetben találnunk kell egy olyan piacot, ahová legalább egy termelõ friss fügét szokott szállítani.

Tibet büszke virágai (A hajdináról)

[origo] Gasztro2012.09.06, 08:43

Hajdinát elõször Londonban kóstoltam, a nyolcvanas évek derekán. Bementem egy japán tésztabárba, kértem egy cukimi szobát, megettem, ízlett. Tésztaleves tojással, összetétele dasi, mirin, soju, szoba és egy nyers tojás. A vendég szórhat rá sicsimi togarasit, ha akar. Azóta megtanultam, hogy az étel nevében a cukimi a tojás, a szoba pedig a tészta, egyébként pedig a "szoba" japánul hajdinát jelent. Vagyis a szoba nevû japán tészta hajdinalisztbõl készül. Errõl akkoriban fogalmam se volt, de valószínûleg akkor se éreztem volna különösebb megrendülést, ha a tudomásomra jut, tekintve, hogy számomra a "hajdina" szó se jelentett sokat.

Váncsa István: Tukács, tukács (A gyöngytyúkról)

[origo] Gasztro2012.08.08, 14:50

Az ember a gyöngyöst nem igazán képes a saját tulajdonának tekinteni, de a gyöngytyúk még ennél is kevésbé tekinti gazdájának a tulajdonost.  

Váncsa István: Leccs és fröccs a Mikszáth téren (Elméleti alapvetés)

[origo] Gasztro2012.07.17, 09:30

Lecsót még az is fõz, aki nem tud fõzni. Serpenyõt a tûzre, bele némi szalonna, aztán hagyma, zöldpaprika, esetleg emilyen-amolyan kolbász, paradicsom, tojás, és máris kész a vacsora, ebéd vagy reggeli. Vannak férfiak, akik egyébként maximum kávét fõznek, viszont lecsót esetleg naponta, és néha egy egész életen át tökéletesített recept szerint. Az így létrejövõ produktum nekik ízleni szokott, másoknak nem okvetlenül. Másoknak ugyanis a lecsóra vonatkozólag totálisan eltérõ koncepciójuk és esetleg ugyancsak egy egész életen át tökéletesített receptjük lehet, ezeket a koncepciókat, illetve recepteket pedig lehetetlenség összebékíteni,, ...

Lecsó, fröccs és piknik a Mikszáth téren

Archívum2012.07.17, 17:29

Váncsa István is dedikál a péntektõl vasárnapig tartó lecsófesztiválon, ahol lecsókocsonya, méregerõs csilis lecsó, és mág vagy száz másik lecsó is lesz.

Váncsa István: A mángold

[origo] Gasztro2012.07.05, 20:45

- Mi ez a gurgyin? - kérdezte a nagybátyám és gyanakodva nézte a kert napsütötte sarkában burjánzó sötétzöld, húsos, életerõs leveleket, amelyeket rendszertanilag nem tudott besorolni sehová. Anyám némileg bizonytalanul mondta, hogy az a mángold, így hívják, majd oly elmélyülten szüretelte tovább a cseresznyét, mintha gyümölcsszedés révén akarna eljutni a szatorihoz, amitõl már csak fél ujjnyira van. Igazából õ se tudta, mi a frászért van a kertünkben az a gurgyin, kapta a magot valami ismerõstõl, elvetette, kinõtt, nyilván jó is, noha még nem látni tisztán, mire.

Váncsa István: Lakoma

Archívum2012.03.30, 14:05

A görög, török, ciprusi, libanoni, marokkói, tunéziai és máltai konyhák legfinomabb ételeibõl.

A mediterrán konyha nagyregénye

Szórakozás2010.12.06, 17:30

Váncsa István elõzõ szakácskönyve is legalább annyira volt szórakoztató szépirodalmi olvasmány, mint receptgyûjtemény. Most aboltokba került a második mû, amelyet a Heti hetesbõl és az Élet és Irodalomból ismert újságíró kulináris szépíróként jegyez. A Lakoma címû szakácskönyv a mediterrán konyha gasztrozófiai és kultúrtörténeti lapozását nyújtja a szerzõtõl megszokott sok kitérõvel. Sumer-akkád történelmi becsináltak, kortárs táplálkozási elméletek, turáni átok, olajak és kuszkuszok, valamint 650 recept. Cserna-Szabó András Váncsa István új szakácskönyvérõl.

Váncsa István indítja el a Szellemvasutat

Tévé2005.02.17, 16:35

Ma indul a Szellemvasút az RTL Klubon. Az új közéleti kabaré címéhez Bacsó Péter Tanú címû filmje adta az ötletet, hiszen Virág elvtárs sem hagyhatta ki a borzalmak borzalmát, a szellemvasutat. Váncsa István lesz a narrátor.

Love me do, avagy élet a Revo után

Techbázis2002.10.28, 11:19

Váncsa István megismerte és megszerette a Nokia 9210i Communicatort, majd ennek nyomán ráébredt, hogy az volna a normális, ha idõnként csak kockacukrot kapnánk reggelire.

Van-e élet a Revo után?

Techbázis2002.09.23, 13:20

Váncsa Istvánt a legrosszabbkor, külföldön, mondhatni harci körülmények között hagyták cserben a Psionok. Csalódása fölötti fájdalmában a digitális fotózáshoz és a Ulead hotoImpact 7-hez menekült.

Festõállvány vagy wurlitzer

Techbázis2002.08.26, 09:07

Havi rovatában, a readme-ben Váncsa István ezúttal a Photoshop 7.0 képszerkesztõt próbálgatja.

Sandrával az alligátor ellen

Techbázis2002.07.30, 17:31

Váncsa István ezúttal a Cygwin-nel, valamint a Gator sötétben bújkáló programjával vívott harcáról számol be a Számítástechnika oldalain.  

Magyar Office - Törékeny, durcás, magyar

Techbázis2002.03.22, 17:04

Váncsa István rendszeres rovatában - a README.MAR-ban - a Magyar Office programcsomagot, annak is a szövegszerkesztõjét "nézegeti".

Elõzõ
  • 1
Következõ