Váncsa István

címke rss

Dióval a meggazdagodás felé

[origo] Gasztro2012.11.13, 16:59

Nem eszel zölddiót? - kérdezte anyám időnként, noha tudta a választ. Nem eszem. Ugyan a zölddió-befőttnek buja, pikáns, barokkosan gazdag ízvilága van, de annyira édes, hogy az ember szája összeragad tőle, az ember pedig olyan, hogy fiatal korában még munkál benne az életösztön, tehát nem akarja, hogy a szája összeragadjon. Viszont az ember olyan is, hogy inkább a jóra emlékszik, mint a rettentőre, így aztán félévente-évente mégiscsak újra megkóstoltam a zölddiót, majd ismételten megállapítottam, hogy bár valóban finom, a gyakorlatban alig ehető.

Panettone

Archívum2012.12.19, 13:58

A panettone szakácssapka-formájú, hagyományos milánói kalácsféle, eredetileg Milánó egyik szimbóluma, ami ma már egész Itáliában, továbbá Franciaország délkeleti részén és Svájcban is igen népszerű. Milánóban a karácsony panettone nélkül el sem képzelhető. Története a római korig nyúlik vissza, készítése az igazán tradicionális konyhákon több napig tartott, így érthető, hogy az olasz háziasszonyok tekintélyes hányada a karácsonyi panettonét a boltban vásárolja meg. Eredendően tartós készítmény, régen szokás volt a karácsonyra otthon sütött panettonéből egy darabot február harmadikára, San Biagio (Szent Balázs) napjára eltenni, a pannettone ...

Váncsa István - Különféle karácsonyok

Archívum2012.12.19, 14:05

A hájas tésztából készült sütemény testetlen volt, sőt anyagtalan. Bekapott az ember egy házi szilvalekvárral töltött apróságot, és az valami okkult, titokzatos módon eggyé vált ővele, nem kellett rágni, és nyilván nem kellett emészteni sem, úgy éreztük, hogy a hájas tészta éteri mivoltától ezek a materiális folyamatok merőben idegenek. Néha pogácsa készült a hájas tésztából, azaz borkorcsolya, a poharazó népek serényen kapkodták befelé, meg voltak győződve róla, hogy ez a pogácsa a gyomorig le se jut, hanem eloszlik, mint a buborék, de tévedtek.