A sziget, ahol minden kicsi, de a szívek és a mosolyok nagyok

„Nem tudom, miért, de Máltát vad, sziklás hegyvidéknek képzeltem, holott jól tudtam, hogy fátlan-pálmátlan síkság vagy dombvidék, hol tavasszal rendkívül sok articsóka terem" – olvasom a repülőn Faludy György Másfél év Máltán című novellájában. A máltaiul Nyárfát jelentő Luqa helység repterén így felkészülten landolok: fákra és árnyékra nem számítok, nyárra annál inkább. A szikrázó napsütésben távolsági busszal indulok a sziget közepe felé, bár a „távolsági" jelzőn elmosolyodom, mert Máltán minden kedvesen kicsi. A buszok, az emberek és a távolságok is.