Udvari Kamaraszínház
címke rss- kapcsolódó címkék:
- magazin
- színház
- színdarab
- koronavírus
- Kamaraszínház
„A keresztény és nemzeti értékrendet elsősorban a magánéletben kell átélnünk – a színpadon is csak ezáltal lehetünk hitelesek"
Egész kulturális életünk felpezsdül az év végi ünnepi időszakban, hiszen ekkor a leggazdagabb a választék, ami egyben azt is jelenti, hogy a művészekre is általában ilyentájt hárul a legtöbb feladat. Érték és mérték kérdése azonban, hogy milyen művészeti és szellemi irányvonalat képviselnek az egyes alkotóműhelyek – mi a fontosabb: a bármi áron elérendő siker, vagy ennél többet is remélhetünk az ünnepektől. A színház közösségformáló erejéről és a művészet tanító, nevelő funkciójáról beszélgettünk Andrássy Attila Jászai Mari-díjas rendezőjével, az Udvari Kamaraszínház igazgatójával.
- Legfrissebb
- Legrégebbi
A népszerű színművész őszinte vallomása: "Minél idősebb vagyok, annál inkább csak békességre, meghitt együttlétre vágyom az ünnepek idején"
Megszoktuk már, hogy karácsonyi időszakban színházba, operába, koncertekre járni is több idő jut. Kisgyerekes családoknak ilyenkor van a Diótörő időszaka, de az egész éves rohanó ritmusból a felnőttek is ilyenkor tudnak kicsit lelassulni és többet áldozni a lélek és a szellem örömeinek. Az érem másik oldalán a művészek vannak: ilyenkor számukra még több feladat jut, hiszen nekik köszönhetjük, hogy a „nagyérdemű" soraiban valóban felemelő élményekben lehet részünk. Milyen lehet a színészek karácsonya? Hogy készülnek az ünnepre? Hogyan tudnak kilépni kicsit az egész éves forgatagból az év legbensőségesebb ünnepén? Többek között ezekrőől ...
Ami a színpadon a szemnek láthatatlan – a szerep a színész lelkéből fakad
A testét viszi játékba, a gondolatok művészi megformálása azonban lelkéből fakad: a színész mestersége megtalálni önmagában az alakításhoz elengedhetetlen építőanyagot, felfejteni a legpontosabban rezonáló érzelmi szálakat, hogy ezzel a közönség megértését segítse. A színpadon látható színészi alakítások hosszú belső utak végállomásai – így volt ez régen, és így van ez ma is. A Pantheon nagyjai ugyanúgy saját belső útjaikat járták végig, mint a ma felnövő fiatal színésznemzedék. Az Udvari Kamaraszínház két fiatal színésznőjével, Csikász Ágnessel és Tóth Zsuzsival beszélgettünk belső utakról, építkezésről, karakterekről és szerepálmokról.
"Nagy szerelmem a korhűség" - interjú Papp Janó jelmeztervezővel
Tízévesen még csak álmodik róla, friss maturandusként pedig már a legnagyobbak darabjait lakja be impozáns jelmezeivel: Papp Janó a színházi szakma egyik legérdekesebb jelmeztervező egyénisége, akinek munkáit széltiben-hosszában az egész ország ismeri és elismeri. Jelenleg – többek között – az Udvari Kamaraszínházban láthatjuk korhű jelmezeit A Vörös Pimpernel című darabban, és az sem titok már, hogy a készülő Anjouk című drámát is Janó öltözteti. Szakmáról, kihívásokról és a kritika szerepéről beszélgettünk.
Valami régi, valami új, valami kék, valami kölcsön! - a Vörös Pimpernel újraházasodott
Pontosabban a szövegkönyvíró és a rendező „boronálta össze" főhősünket egy új és merész partnerrel: a nézői képzelettel. Az Udvari Kamaraszínház újdonsült bemutatója ugyanis báró Orczy Emma eredeti szövegének egyetlen eddigi feldolgozására sem hasonlít, például ezért is kell nagyon figyelmesen nézni.
5 érv, amelyet mindenképpen vegyél figyelembe, amikor színházat és darabot választasz
Bárcsak reggelre bemászna a fejünkbe az a sok tanulnivaló, amivel folyton birkózunk. Bárcsak gyerekjáték lenne az érettségi. Bárcsak nem kellene olyan sokat tanulni a műveltséghez! A diáklét rákfenéire több gyógyszer is van, mindenekfelett pedig kutyaharapást szőrivel! Olvassatok és kutassatok értékes feldolgozások után! Például a színházban.
- címkék:
- magazin
- Udvari Kamaraszínház
- Címkefelhő »
Az emberi szabadság fajsúlyos kérdései még nem leltek megnyugtató válaszra: ezért érdemes megnézni A Vörös Pimpernelt
A magyar származású Báró Orczy Emma megélhetési reményekkel ragadott tollat, végül több kaland- és detektívregény szerzőjeként - elsősorban A Vörös Pimpernel című regényével - írta bele nevét az irodalom- és mint később kiderült a film- és színháztörténetbe. Egy „sztorival", ami látszólag könnyen érthető és jó szórakozást ígér, ugyanakkor – ha mesterek kezébe kerül – legalább annyira alkalmas a továbbgondolásra, mint a puszta értelmezésre.
Így lett a civil szerelemből színpadi hivatás: Jantyik Csaba az Udvari Kamaraszínházban hódol történelem iránti szenvedélyének
Törődés – bizonyára ez lehet az egyik kulcsszava Jantyik Csaba színművész, rendező változatos és gazdag színházi pályájának, amelybe a prózai szerepektől az operettig, a színházalapítói munkától a rendezésig sok és sokféle feladat belefért. Törődésekről szólhat számára a színház: a kérdésekkel, a problémákkal, az emberekkel, a közönséggel, a külsővel, a belsővel való folyamatos gondolkodásról és gondoskodásról. Új feladatokról, a történetek erejéről beszélgettünk, valamint egy „civil" szenvedélyről, amely méltó alkotótársakkal hozta össze az Udvari Kamaraszínházban.
Megújult társulattal, fergeteges darabokkal indul az őszi évad az Udvari Kamaraszínházban
Színházszakmai és tartalmi szempontból is egyedülálló vállalkozásként teremt hiteles közeget a magyar történelem eseményeinek feldolgozására az Udvari Kamaraszínház, az idén megújult társulattal és friss, őszi repertoárjával. A kuriózumként sem utolsó, megidézett pillanatok egyszerre szórakoztató és nevelő célzattal születnek újjá a színpadon, egy remek alkotói gárda összjátékában. Műsortervezésről és rendezői koncepciókról beszélgettünk Andrássy Attilával, a színház vezetőjével.
Aki lapot húzott a Tizenkilencre: Juhász Károly színművész az Udvari Kamaraszínházhoz igazolt
Szakmája egy, azonban élete sokszínű, és ha nem a színházban, akkor Etyeken találkozhatunk vele, amint éppen szervezői oldalon építget hidakat lélektől lélekig. Juhász Károly színművész ugyanis az egyszerű kétkezi munkától a világot jelentő deszkák embert próbáló karakterépítési feladatain át a kulturális happeningek megálmodásáig sokféle területen otthonosan mozog. Éppen ezzel a sokszínűséggel őrzi a játék véresen komoly, szent tisztaságát a színpadon. Aktuális feladatokról, a színházhoz való viszonyáról és további szerepálmokról beszélgettünk – játékból, tehát véresen komolyan.