Koccintsunk aszúval bármikor!

Kristálytisztán emlékszem gyerekkoromnak arra a karácsonyára, amikor a szüleim kibontottak egy ősrégi aszút. Bevillan a kép a sűrű, aranysötét italról, amiből testvéremmel mi is kaptunk egy apró pohár aljára. Még a pohár formája, mintája is elevenen él bennem. Emlékszem a bódítóan édes gyümölcsös ízre, és emlékszem az ünnepélyes tiszteletre a felnőttek arcán, ahogy a nedű a nyelvekhez ért. Az aszút az ünnepekre tartogatjuk, de még akkor is ritkán bontjuk. Biztos vagyok benne, hogy majdnem minden család szekrényében áll a hátsó sorban egy tízévesnél öregebb palack, ami várja a sorsát. Ez az a bor, ami ha megfelelően van dugózva és táárolva, ...