Titanic filmfesztivál
címke rss- kapcsolódó címkék:
- kritika
- francia film
- film
- interjú
- dokumentumfilm
- legfrissebb
- legrégebbi
Szakadó eső, néma csend
Azoknak, akik nem bírják a lassan kibontakozó, drámai művészfilmeket semmiképp sem ajánlom a Látogató-t, ellentétben viszont azon lelkes mozirajongókkal, akik még Tarkovszkij kifejező képi világáért is odavannak, mindenképp. Nekik feltétlenül meg kell tanulniuk kiejteni a finn rendező, Jukka-Pekka Valkeapaa nevét. Szinte hihetetlen, hogy egy ilyen fiatal srác (1977-es születésű - a szerk.) ennyire kiforrott filmet hozott össze mindössze két rövidfilm után. Lehetne ugyan kritizálni a Tükör-ből tagadhatatlanul átvett motívumok miatt, de ezek eltörpülnek a varázslatos, sejtelmes hangulat mellett, amit megteremtett. A házat körülölelő ...
Felszínes szexterápia
Egy madárcsontú, szorongós fiatalember, Eli (Amir Wolf) és hivatásos szexpartnere, egy Hagar nevű szexterapeuta (Lana Etinger) ismerkedik egymással Tali Shalom Ezer Érzelmi pótlék-jában (Surrogate). A történet szerencsére nem megy el a kellemetlenül érzelmes orvos-páciens románc irányába és inkább Eli gyógyulására koncentrál: itt egy 32 éves férfi, akinek valahogyan fel kell dolgoznia egy gyerekkori traumát, hogy normális életet élhessen. Ez a furcsa, se nem rövidfilm, se nem játékfilm hosszúságú darab a maga 57 percében arra képes, hogy felvázolja Eli és Hagar és Eli és a családja kapcsolatát, de nem tud igazán mélyen foglalkozni eegyik ...
Minden jó, ha a vége jó
Hogyan lehet feldolgozni, ha az ember egyedüliként túlél egy terrortámadást? - ezt a kérdést boncolgatja a Hét perc a mennyországban. A szüzsét és a narrációt tekintve azonban még sokkal több van benne, mint ahogy azt első látásra hinnénk, nem is beszélve a csodálatos, realista formanyelvi megoldásokról. A képzelet és valóság köré szőtt érzelemdús, pszichologizáló mesének az ötlete Omri Givon, izraeli rendező fejéből pattant ki egy újságcikk alapján. Galia egy buszt ért merénylet során elveszíti szerelmét, ő maga pedig súlyos égési sérüléseket szenved a testén. Görcsösen próbálja feldolgozni a helyzetet, és összeszedni magát, de pánnikrohamai ...
Akkor én most újraszülettem
Az Emlékeim nyomában főhőse Oyvind Aamot, a tágra nyílt szemű, raszta norvég meglepő természetességgel konstatálja, hogy valahol egy Kínában robogó vonaton huszonhét évének minden egyes pillanata maradéktalanul törlődött az emlékezetéből. Az elképzelhetetlenül furcsa élmény hatására akár kétségbe is eshetne, csak hát mindig akad valami sürgős felfedeznivaló, mert például ki hinné, hogy a jég nyáron elolvad, hogy mindenkinek van anyukája, és hogy Norvégia szép ország. Hihetetlenül izgalmas, ahogy Oyvind, helyzetéből adódóan, eleinte kissé tétován, de hatalmas kíváncsisággal rácsodálkozik a világra, és az újonnan szerzett tapasztaalatokat ...
Fojtogató ambivalencia
Kifejezetten ellentétes érzelmeket vált ki a nézőből Maria (Isabelle Huppert), a White Material hősnője, amitől néhol bosszantó, néhol szívfacsaró lesz Claire Denis (korábbi filmje, a 35 pohár rum szintén ment a Titanicon) politikai témát is boncolgató drámája. Vagy thrillere. Ez a tisztázatlan kettősség az egész filmre jellemző. Egy megnevezetlen afrikai országban az ex-apósa kávéültetvényét vezeti ez a francia, fehér nő, aki minden energiáját a munkájába fektette, és képtelen róla tudomást venni, hogy a milícia ellen fellázadó helyiek már a családja életét fenyegetik. Többszöri figyelmeztetés után sem hajlandó feladni az ültetvénnyt ...
Őrült nő nyerte a Titanic filmfesztivált
Díjátadóval és Az út című, Viggo Mortensen főszereplésével készült posztapokaliptikus dráma vetítésével ért véget ma este a 17. Titanic filmfesztivál. A tízezer euróval járó Hullámtörők-díj nyerteséről háromtagú nemzetközi zsűri döntött, amely Nick Jamesből, a brit Sight & Sound filmes folyóirat főszerkesztőjéből, Tiina Lokkból, a tallinni Fekete Éjszakák filmfesztivál igazgatójából és Gothár Péter (Megáll az idő, Idő van, Tiszta Amerika) filmrendezőből állt. Jelenet A bőrön is áthatol című filmből A zsűri a kilenc versenyfilm közül A bőrön is áthatol című holland drámát tüntette ki a Hullámtörők-díjjal. Esther Rots ffilmje ...
Fesztivál brit módra
Azt a véleményemet, miszerint a magyaroknál senki nem tud jobban fesztiválozni, nem tudta megváltoztatni még a híres All Tomorrow's Parties, angol alternatív fesztivál tizedik születésnapjára készült kép- és hangkavalkád sem, de azt azért elérték vele, hogy megkaphassák a ranglétra második fokát. A rendező Jonathan Cauoette az életörömöt és szabadságot sugárzó felvételek összeállításánál főképp az átütő hangzásra és a vágásra koncentrált. Ennek egyik elsődleges oka, hogy az alapanyag olyan archív felvételekből állt össze, amiket a rajongók, a zenészek és a szervezők különféle képhordozókra rögzítettek az évek során. Van itt minden aa ...
Kamuelvtársak parádéja
Nagyot dobott Mads Brügger, dán újságíró. Fogott két, koreai származású dán komikust, meg egy kamerát, és pofátlanul kiröhögtette a rezsimet, amit úgy hívnak, Észak-Korea. Kellett persze egy koncepció, egy vad, őrült, eredeti ötlet: legyen a két koreai-dán fiú a Vörös Kápolna nevű színházi társulat, akik kulturálisan elkötelezettek, ideológiailag szimpatizánsok, és egy előadás erejéig szeretnék megmutatni a koreai népnek barátságukat, amolyan kulturális csere és ismerkedés formájában. Elvtársilag. Útjukról szól A Vörös Kápolna című dokumentumfilm. Megérkezik tehát Simon a nagydarab, és Jacob a sérült cingár fickó Észak-Koreába, és kkezdetét ...
Hámori Gabi a DJ-pult mögött
Szombat este a Toldi moziban a neves színművésznő, Hámori Gabriella táncoltatta meg az egybegyűlteket. Művészi igényű fotósorozattal és egy sötét kis videófelvétellel örökítettük meg a jeles eseményt.
Nick James: Ha meghal a film, hát meghal
A Titanic filmfesztivál zsűrijének idén tagja volt Nick James is, a neves brit filmes lap, a Sight & Sound főszerkesztője. A fesztivál utolsó napján beszélgettünk Jamesszel filmekről és filmes sajtóról. Szóba került többek közt, hogy miért nem csinálnak a magyar rendezők olyan filmeket, mint a románok, hogy mi a hasonlóság Tarr Béla és a hollywoodi blockbusterek közt, és hogy miért nincs értelme ma már filmkritikát írni.