Szegő Lindi
címke rss- kapcsolódó címkék:
- szerelem
- párkapcsolat
- párkeresés
- fájdalom
- magazin
- legfrissebb
- legrégebbi
Mit akarsz tőlem, ha még nem heverted ki az exedet?!
Egy kapcsolat szülőszobájában álltok, és te értetlenül hallgatod a másikat. Kétszer találkoztatok, nem többször. A harmadik alkalommal már csak reménykedtél, hogy nem hallasz az exéről még egyszer, hiszen már megértetted a fájdalmát.
Suttogj nekem - és várd meg, hogy melléd szelídüljek...
Állj a hátam mögé! Így. Ne túl szorosan, mert attól megrémülök. Csak éppen annyira, hogy tudjam: ott vagy. Még ne szólj! Csak állj ott, hogy érezzem, beléptél abba a krétakörbe, amelyet meghúztam.
A hideg betonon fogantál, 16 éves voltam, de akartalak!
Az ágyra tette a dobozt, és kiborította a tartalmát. Két kézzel a képek közé túrt, és válogatni kezdett: fotókban rakta ki az életét. Sorakoztak a régi emlékek, volt azonban egy kép, amit csak az agyában őrzött - de oda örökre be lett vésve...
Búcsúzom a romoktól, amik utánad maradtak...
Hát elmentél. Nyomokat tüntetek el, de még látom a széthamuzott padlót, még látom a szutykos valamiket a szekrényen, amiket kipakoltál a zsebedből. De nem hevernek szanaszét az összegyűrt üres cigarettás dobozok, amelyeket olykor egymás tetejére pakoltál. Hűlt helyük van a porosodó kisszekrényen.
Ti, akik tökéletes szeretőre vágytok - nézzetek tükörbe!
Nem akarom, hogy tökéletes légy! Nem akarom, hogy egy deka felesleg se legyen rajtad, hogy úgy lépj ki a fürdőszobából egy szál törölközőben, mint egy görög isten, amikor én még nedves talppal igyekszem nem előadni a burleszk magánszámomat.
A hétköznapi nőt is tanuld meg szeretni benne!
Kudarc vár rád, ha nem figyelsz a jelekre, azokra a kicsi, apró elejtett utalásokra, amelyekkel kezelni tudsz egy nőt.
Olyan a szívem, mint egy ócska késdobáló...
Olyan a szívem, mint egy késdobáló. Már fél évszázada támasztom a pultot, és mindenféle fura alakok tértek be hozzám.
Már nem akarok együtt fájni veled...
Hangosan csattan a bőröndöm az autó csomagtartójában, ahogy beteszem. Az ujjaim reszketnek, a kulcsot alig tudom helyére illeszteni, de felbőg a motor, és én csikorgó kerekekkel kanyarodok ki a kis utcából.
Az érzelmi vámpír, aki mindig másból táplálkozik
Használ, és kénye-kedve szerint ugráltat. De te miért hagyod ezt? Mert megmozdította a benned szunnyadó jótevőt, a nőt, az empatikus társat? Csak közben nem veszed észre, hogy szépen lassan kiszívja belőled az életenergiát - és aztán otthagy, kiszipolyozott lélekkel.
Ne akarj szeretni, még nem állok rá készen!
Egyedül vagy. Nem pár napja, hete vagy hónapja, hanem már jó ideje. A lakásban uralkodó csendnél csak a lelked némasága nagyobb. Kopár belül minden, csak az elmúlt szerelmek ígéretei visszhangoznak a falakról visszaverődve.