Menő és magyar

Szó sincs arról, hogy egyáltalán ne lennének jó magyar filmek. A közhiedelem azonban mégis úgy tartja, hogy vannak a közönségnek készített blődlik és a fesztiválokra szánt altatók, a két kategória között pedig elenyésző az átjárás. A nyomozó kritikai és közönségsikere kapcsán az ellenpéldákat tekintjük át; az utóbbi tizenöt év magyar kultfilmjeit, amelyek látszólag a semmiből érkeztek, és szájhagyomány útján hódították meg közönség lehető legszélesebb spektrumát.

Vászonra vele: Pető Kata

Folytatjuk cikksorozatunkat, melyben olyan nagyszerű színésznőket és színészeket mutatunk be, akiket tehetségük, eredetiségük és izgalmas személyiségük miatt sokkal többet szeretnénk látni a mozivásznon. Mai alanyunk egy igazi álomnő: amellett, hogy úgy elvisz a hátán egy filmet, hogy a néző minden idegszálával rá figyel, gyönyörűen énekel franciául, és nagy kedvence A sólyom végveszélyben. (A számozás nem jelent semmiféle rangsorolást, csak azért használjuk, hogy követhető legyen a sorozat.)

A Koccanás bemutatójával kezdődik a Török Ferenc-retrospektív

Vászonra velük!

Halálosan unjuk, hogy a magyar filmrendezők mindig ugyanazt a néhány színészt foglalkoztatják. A Filmklub induló cikksorozata javaslatot tesz a vérfrissítésre. Olyan nagyszerű, de méltánytalanul mellőzött színésznőket és színészeket mutatunk be, akiknek tehetségük, eredetiségük és izgalmas személyiségük okán már rég a filmvásznon lenne a helyük. Három lánnyal és négy fiúval indítunk, de egyhamar nem fogunk a sor végére érni. (A számozás nem jelent semmiféle rangsorolást, csak azért használjuk, hogy követhető legyen a sorozat.)

Török Ferenc: Az a minimum, hogy kiábrándultak vagyunk

Moziba került Török Ferenc (Moszkva tér, Szezon, Overnight) formabontó kísérlete, a Koccanás. Az eredetileg tévéfilmnek szánt rendhagyó Spiró-adaptáció kapcsán a rendező elárulta, hogy miért örülnek a színészek, ha szoborrá merevedhetnek, hogy miért nem tud ellenállni Ónodi Eszternek, és hogy miért nem árt, ha a filmek végén akad egy kis reménysugár. Kifaggattuk azokról az időkről is, amikor még utálta, az azóta kultfilmmé vált Moszkva teret, és amikor még Szabó Simon filmrendezés helyett az érettségijével bajlódott.

A plakáttal csak hazudni lehet

Kenczler Márton tervezi most a legkarakteresebb filmplakátokat Magyarországon. Ő jegyzi a Made in Hungária, a Papírrepülők és az Utolsó idők poszterét, ez utóbbival közönségdíjat nyert a Szemlén. A fiatal grafikus elmesélte, hogy mit szoktak elszúrni leggyakrabban a filmplakátokon, mennyire bosszantó, ha nem fogadják el egy tervét, hogyan lehet hazudni egy plakáttal, és milyen az, amikor Fenyő Iván és Árpa Attila is beleszól az ember munkájába. Megmutatta a kedvenc plakátjait is, valamint Toldi Miklós találkozását a Sin City-vel.

"Azokkal a legnehezebb, akiknek saját magukkal van bajuk" - interjú Juristovszky Sosa jelmeztervezővel

Harminckét évesen tíz nagyjátékfilmmel büszkélkedhet, és több televíziós sorozatban, tévéfilmben, és színházi előadásban felelt a kosztümökért. De nemcsak ebben jó. Tervez díszletet, különleges kellékeket gyárt (döglött haltól kezdve lábujjban végződő bakancsig), és a belsőépítészet felé kacsingat. Egy olyan szépségszalonban találkozunk, amelynek ő tervezte az enteriőrjét. Egy liter répalével érkezik, és nem fogad el semmilyen snacket, mert léböjtkúrát tart, hogy új filmje, a Csak a szél berlini premierjén nádszálként jelenhessen meg.

Meghalt Angelusz Iván

Forrás: Szuez Film middle on 1224 815 A Nem vagyok a barátod és a Final Cut után Pálfi Györggyel is belevágtak egy harmadik közös filmbe, de a többévnyi tervezgetés után a Toldi finanszírozásától végül elállt a Filmalap. „Megalapozott, de nem jó döntést hozott a Filmalap” – nyilatkozta nekünk két éve Angelusz. „Meggyőződésem, hogy ők sem jó szívvel határoztak így, és a mai napig vacillálnak. Pálfi György képes lenne megrendezni ezt a filmet, sőt majdnem ő képes erre a hazai filmes porondon egyedül. Ehhez a Toldi-hoz ugyanis nemcsak tehetség, hanem bátorság és motiváció is kell.” Angelusz Iván producerként olyan filmek megszüületésében ...