novella

címke rss

Férfivélemény: megsemmisülök a hangodban vibráló elutasítástól

Archívum2022.06.10, 03:13

Egy órával később kint fekszik a napozóágyban, én meg a konyhaablakból gyönyörködöm benne, közben odakészítem az ebédet, és amíg fő a spanyol ragu, viszek neki egy alkoholmentes koktélt, aztán kezemben a szépen feldíszített pohárral leülök mellé a napágyra. – Eltakarod a napot – mondja. – Átülsz a másik napágyra?

Az a legfájóbb, hogy semmibe veszel, mintha nem is léteznék...

Archívum2022.06.15, 07:40

Azt szerettem volna, hogy töltsük az egész napot kettesben, csendesen, meghitten, szerelmesen, hogy egész nap csak pihenhessen és semmire se legyen gondja. Meg is beszéltük, hogy így lesz, de mint ez is mutatja, a feleségem az utóbbi időben teljesen meg van keveredve, totálisan kiszámíthatatlan, pillanatok alatt képes elfelejteni, mit szeretett volna az előző percben!

Kezdjetek el élni, hogy legyen mit mesélni…

Archívum2022.09.01, 15:17

Klára párás szemmel nézi a papot, de a hangját valahogy alig hallja. Koncentrálnia kell, hogy megértse a szavakat, ám még így is csak töredékeket fog fel belőle: elmúlás, vég, Isten országa. Lassan körülnéz. Vajon csak az ő füle cseng? Az ő fejében ver visszhangot a végső búcsú?

Némán, reménykedve ragaszkodtam hozzád...

Archívum2022.09.21, 17:41

"Nem érdekel a világon semmi más rajtad kívül" - nemcsak a hangod, hanem a tekinteted, az ölelésed is ezt sugallta... Ott és akkor, szívünk-lelkünk összeért, és egymásra talált.

Szükségletkérdések és önvédelem: amikor azért lépsz, hogy magadat védd

Archívum2022.10.11, 23:03

Az utóbbi időben sokat lamentálok azon, hogy úgy érzem, a helyzetekre és az emberekre sokszor a saját sérelmeink szűrőjén át, és a kielégítetlen szükségleteink mentén reagálunk. Sőt, a saját elszenvedett traumáink által kapcsolódunk a világhoz, más emberekhez.

A téma: Isten

Archívum2022.10.25, 07:32

Újra és újra eszembe jut a tegnapi pályázat szövege, amit csak úgy futtában olvastam végig. Nem hagy nyugodni. Soha nem próbálkoztam még csak hasonlóval sem, mindig saját magamnak festettem, a saját örömömre, azért, mert szeretek festeni. Azért, mert így adom ki magamból, ami éppen kínoz, és azt is, ami boldoggá tesz. A lelkem lenyomatát viszem fel a vászonra, ami hol sötétebb, hol élénkebb színekben tündököl. 

"Arra van az asszisztens, hogy visszahívja anyámat, és ajándékot vegyen a családomnak"

Archívum2022.12.17, 17:21

Az ébresztő hangjára kinyitom a szemem. Az agyam szinte azonnal bekapcsol. Hirtelen ólmos fáradtság fut át rajtam. Nem tart tovább egy másodpercnél. Nem engedhetem meg magamnak. Száraz a szám és a nyelvem. Nem tudom megnyalni az ajkaimat. Az éjjeliszekrényen lévő vizesüvegért nyúlok. Egy szuszra kiiszom a tartalmát. Aztán kipattanok az ágyból, és közben végigveszem magamban az aznapi teendőket.

Kedves apuka és a tanító néni...

Archívum2022.12.20, 07:57

– Hahó! Na, itt vagyok a boltban! – mondja a harmincas férfihang a telefonba. – Nos. Van olyan, amelyik megszólalásig hasonlít az igazira. Persze választható színekben. Jé, ez fluoreszkál a sötétben! Meg látok jó pár különleges darabot is. Nahát! Szóval, melyik legyen?

Álmodj csak, én majd sétálok helyetted

Archívum2023.01.16, 18:51

Talán egy órája utazom, amikor a taxi megáll. Kifizetem, és kiszállok. Az autó azonnal otthagy. Az órámra nézek, úgy döntök, egy cigi még belefér. Miközben mélyeket szívok belőle, a füstön át alaposan szemügyre veszem az épületet. Olyan, amilyennek elképzelünk egy alvásklinikát, magas és karcsú, szabályos építmény. Fenségesen mutat ezen a kihalt külvárosi részen. Ablakaiban nem látok fényt – biztos többen is épp álmodnak. A bejárathoz apró lépcsősor vezet, az alján állva nem lehet belátni. Az jár a fejemben, hogy reggeltől megváltozik az életem. Elpöckölöm a csikket, majd elindulok a hatalmas és sötét épület belseje felé.

Arra ébredtem, hogy erőszak áldozata lettem... (18+)

Archívum2023.02.08, 17:01

Egy nő, aki felébred, de nem tudja hol van, nem tudja miért, csupán a testén látható zúzódások és a combjain megszáradt vér sugallja, mi történt vele, mit is tett az éjjel. Egy novella, ami nem akar több lenni önmagánál.