novella

címke rss
Álmodj csak, én majd sétálok helyetted

Álmodj csak, én majd sétálok helyetted

Talán egy órája utazom, amikor a taxi megáll. Kifizetem, és kiszállok. Az autó azonnal otthagy. Az órámra nézek, úgy döntök, egy cigi még belefér. Miközben mélyeket szívok belőle, a füstön át alaposan szemügyre veszem az épületet. Olyan, amilyennek elképzelünk egy alvásklinikát, magas és karcsú, szabályos építmény. Fenségesen mutat ezen a kihalt külvárosi részen. Ablakaiban nem látok fényt – biztos többen is épp álmodnak. A bejárathoz apró lépcsősor vezet, az alján állva nem lehet belátni. Az jár a fejemben, hogy reggeltől megváltozik az életem. Elpöckölöm a csikket, majd elindulok a hatalmas és sötét épület belseje felé.

Kedves apuka és a tanító néni...

She2022.12.20, 07:57

– Hahó! Na, itt vagyok a boltban! – mondja a harmincas férfihang a telefonba. – Nos. Van olyan, amelyik megszólalásig hasonlít az igazira. Persze választható színekben. Jé, ez fluoreszkál a sötétben! Meg látok jó pár különleges darabot is. Nahát! Szóval, melyik legyen?

"Arra van az asszisztens, hogy visszahívja anyámat, és ajándékot vegyen a családomnak"

She2022.12.17, 17:21

Az ébresztő hangjára kinyitom a szemem. Az agyam szinte azonnal bekapcsol. Hirtelen ólmos fáradtság fut át rajtam. Nem tart tovább egy másodpercnél. Nem engedhetem meg magamnak. Száraz a szám és a nyelvem. Nem tudom megnyalni az ajkaimat. Az éjjeliszekrényen lévő vizesüvegért nyúlok. Egy szuszra kiiszom a tartalmát. Aztán kipattanok az ágyból, és közben végigveszem magamban az aznapi teendőket.

A téma: Isten

She2022.10.25, 07:32

Újra és újra eszembe jut a tegnapi pályázat szövege, amit csak úgy futtában olvastam végig. Nem hagy nyugodni. Soha nem próbálkoztam még csak hasonlóval sem, mindig saját magamnak festettem, a saját örömömre, azért, mert szeretek festeni. Azért, mert így adom ki magamból, ami éppen kínoz, és azt is, ami boldoggá tesz. A lelkem lenyomatát viszem fel a vászonra, ami hol sötétebb, hol élénkebb színekben tündököl. 

Szükségletkérdések és önvédelem: amikor azért lépsz, hogy magadat védd

She2022.10.11, 23:03

Az utóbbi időben sokat lamentálok azon, hogy úgy érzem, a helyzetekre és az emberekre sokszor a saját sérelmeink szűrőjén át, és a kielégítetlen szükségleteink mentén reagálunk. Sőt, a saját elszenvedett traumáink által kapcsolódunk a világhoz, más emberekhez.

Némán, reménykedve ragaszkodtam hozzád...

She2022.09.21, 17:41

"Nem érdekel a világon semmi más rajtad kívül" - nemcsak a hangod, hanem a tekinteted, az ölelésed is ezt sugallta... Ott és akkor, szívünk-lelkünk összeért, és egymásra talált.

Kezdjetek el élni, hogy legyen mit mesélni…

She2022.09.01, 15:17

Klára párás szemmel nézi a papot, de a hangját valahogy alig hallja. Koncentrálnia kell, hogy megértse a szavakat, ám még így is csak töredékeket fog fel belőle: elmúlás, vég, Isten országa. Lassan körülnéz. Vajon csak az ő füle cseng? Az ő fejében ver visszhangot a végső búcsú?

Birtokolsz és uralkodsz rajtam, még egy kávézóba sem mehetek el egyedül

She2022.08.07, 20:55

Kezét a combomra teszi és simogatni kezd. – Ne haragudj Olívia! – mondja olyan hangon, hogy azonnal belém mar a lelkiismeret-furdalás – Csak olyan tanácstalan vagyok.

A karrierem fontosabb volt nálad...

She2022.07.15, 15:49

A pokol első szele valahol Budapest-Pécs között, a vonaton ért. Valamiért ott éreztem meg először a monoton zakatolás és az elsuhanó táj hétköznapiságában, hogy a mi szerelmünk nem fog a sírig tartani.

Annyira fojtogató a szerelmed, hogy félek, lassan megundorodom tőled!

She2022.07.16, 13:58

Magamban imádkozom, hogy be ne jöjjön a szobába... Pár perccel később meghallom a csobogó víz hangját. Nyertem még egy kis időt. Megpróbálok meditálni, de csak hangok úsznak a fejemben.

Előző
Következő