novella
címke rss- kapcsolódó címkék:
- kibeszélő
- magazin
- szerelem
- párkapcsolat
- pályázat
Álmodj csak, én majd sétálok helyetted
Talán egy órája utazom, amikor a taxi megáll. Kifizetem, és kiszállok. Az autó azonnal otthagy. Az órámra nézek, úgy döntök, egy cigi még belefér. Miközben mélyeket szívok belőle, a füstön át alaposan szemügyre veszem az épületet. Olyan, amilyennek elképzelünk egy alvásklinikát, magas és karcsú, szabályos építmény. Fenségesen mutat ezen a kihalt külvárosi részen. Ablakaiban nem látok fényt – biztos többen is épp álmodnak. A bejárathoz apró lépcsősor vezet, az alján állva nem lehet belátni. Az jár a fejemben, hogy reggeltől megváltozik az életem. Elpöckölöm a csikket, majd elindulok a hatalmas és sötét épület belseje felé.
- címkék:
- novella
- creepy
- kibeszélő
- Címkefelhő »
- Legfrissebb
- Legrégebbi
Kedves apuka és a tanító néni...
– Hahó! Na, itt vagyok a boltban! – mondja a harmincas férfihang a telefonba. – Nos. Van olyan, amelyik megszólalásig hasonlít az igazira. Persze választható színekben. Jé, ez fluoreszkál a sötétben! Meg látok jó pár különleges darabot is. Nahát! Szóval, melyik legyen?
"Arra van az asszisztens, hogy visszahívja anyámat, és ajándékot vegyen a családomnak"
Az ébresztő hangjára kinyitom a szemem. Az agyam szinte azonnal bekapcsol. Hirtelen ólmos fáradtság fut át rajtam. Nem tart tovább egy másodpercnél. Nem engedhetem meg magamnak. Száraz a szám és a nyelvem. Nem tudom megnyalni az ajkaimat. Az éjjeliszekrényen lévő vizesüvegért nyúlok. Egy szuszra kiiszom a tartalmát. Aztán kipattanok az ágyból, és közben végigveszem magamban az aznapi teendőket.
A téma: Isten
Újra és újra eszembe jut a tegnapi pályázat szövege, amit csak úgy futtában olvastam végig. Nem hagy nyugodni. Soha nem próbálkoztam még csak hasonlóval sem, mindig saját magamnak festettem, a saját örömömre, azért, mert szeretek festeni. Azért, mert így adom ki magamból, ami éppen kínoz, és azt is, ami boldoggá tesz. A lelkem lenyomatát viszem fel a vászonra, ami hol sötétebb, hol élénkebb színekben tündököl.
Szükségletkérdések és önvédelem: amikor azért lépsz, hogy magadat védd
Az utóbbi időben sokat lamentálok azon, hogy úgy érzem, a helyzetekre és az emberekre sokszor a saját sérelmeink szűrőjén át, és a kielégítetlen szükségleteink mentén reagálunk. Sőt, a saját elszenvedett traumáink által kapcsolódunk a világhoz, más emberekhez.
Némán, reménykedve ragaszkodtam hozzád...
"Nem érdekel a világon semmi más rajtad kívül" - nemcsak a hangod, hanem a tekinteted, az ölelésed is ezt sugallta... Ott és akkor, szívünk-lelkünk összeért, és egymásra talált.
Kezdjetek el élni, hogy legyen mit mesélni…
Klára párás szemmel nézi a papot, de a hangját valahogy alig hallja. Koncentrálnia kell, hogy megértse a szavakat, ám még így is csak töredékeket fog fel belőle: elmúlás, vég, Isten országa. Lassan körülnéz. Vajon csak az ő füle cseng? Az ő fejében ver visszhangot a végső búcsú?
- címkék:
- élet
- novella
- kibeszélő
- élj a jelenben
- Címkefelhő »
Birtokolsz és uralkodsz rajtam, még egy kávézóba sem mehetek el egyedül
Kezét a combomra teszi és simogatni kezd. – Ne haragudj Olívia! – mondja olyan hangon, hogy azonnal belém mar a lelkiismeret-furdalás – Csak olyan tanácstalan vagyok.
A karrierem fontosabb volt nálad...
A pokol első szele valahol Budapest-Pécs között, a vonaton ért. Valamiért ott éreztem meg először a monoton zakatolás és az elsuhanó táj hétköznapiságában, hogy a mi szerelmünk nem fog a sírig tartani.
Annyira fojtogató a szerelmed, hogy félek, lassan megundorodom tőled!
Magamban imádkozom, hogy be ne jöjjön a szobába... Pár perccel később meghallom a csobogó víz hangját. Nyertem még egy kis időt. Megpróbálok meditálni, de csak hangok úsznak a fejemben.