lemezkritika

címke rss

A férfivá éréshez közeledve - James Blake új lemeze

Kultúra2013.04.25, 18:46

Meddig lehet az érzékenység határait feszegetni? Lehet-e finom és mély egy klubsláger, vagy ez csak a melankolikus daloknak áll jól? Egyáltalán, mit keres egy érzelmes észak-londoni srác albumán a New York-i hiphop egyik nagyágyúja? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ James Blake új lemeze hallgatásakor.

Az igazi szerelem is elmúlik - Charli XCX első lemeze

Archívum2013.04.28, 19:19

Charli XCX már évek óta a popzene új generációjának nagy reménysége. Az amolyan poszt-DIY előadóként, az interneten keresztül ismertté vált énekesnő három hosszú év alatt készítette el első igazi nagylemezét, a True Romance-t.

Az őszinte narrátor néha unalmas - Woodkid első albuma

Kultúra2013.05.05, 17:29

Ritka alkalmak egyike, amikor a popzene őszinte érzésekről szól. A fülbemászó dal-írásban pont a lényeg veszik el - tekintsünk csak a mai mainstream popzenére, a cukros ütemekre, a felejthetetlen kórusokra. Ugyanakkor akadnak most is énekes-dalszerzők, akik maradnak az érzéseiknél. Gondoljunk Adele, Lana Del Rey és Fiona Apple, vagy éppen Marina Diamondis munkásságára, és hozzájuk csatlakozott most egy francia úriember, aki Woodkid fedőneve alatt az értelmes dalírás mellett tette le voksát, és egy maximalista, nagyban gondolkodó előadóként lépett a zenei színtérre. Sikerült neki a hibátlan áttörés?

Zene rágózáshoz - a Phoenix új albuma

Archívum2013.05.06, 14:42

A versailles-i kastélypark cukormázas tortapalotáinak árnyékában több mint 15 éve alakult Phoenix az ötödik albumával jutott el arra a szintre, hogy teljes egészében végighallgatható és kifejezetten élvezetes anyagot tudjon készíteni. Ehhez hozzávéve, hogy itt a nyár, de még nem unjuk a jó időt, és az ember sokkal elnézőbb a vidám zenével, a trendi ruhákban járó, orrhangú énekesekkel és úgy általában a franciákkal szemben, vajon kötelezően szeretni kell-e a Bankrupt!-ot?

A monomániás szarik a farmra - a Deerhunter új lemeze

Kultúra2013.05.13, 17:01

Ha van olyan mai amerikai gitárzenekar, amely ugyanolyan hiteles most is, mint öt éve, akkor a Deerhunterre feltétlenül igaz ez. Az öntörvényű Bradford Cox együttesének egy valódi remekmű után kellett újra nagyot dobnia. Lehetetlen feladat?

A sötét szoba győzelme a tengerpart felett - a Daughter és a Wild Belle lemezei

Kultúra2013.06.11, 16:59

Adott egy londoni zenekar, melyet az elmúlt hetekben XX-esített Daft Punk feldolgozásának köszönhetően az is megismert, aki korábban még a szomszédban sem járt; és van egy chicagói testvérpár, akiknek vezetéknevük ellenére semmi közük Ingmar Bergmanhoz. Hogy mi a közös bennük? A Daughter és a Wild Belle ellenkező irányba haladó zenei hagyományait az általuk megénekelt helyzetek kilátástalansága köti össze.

Elmegyek szörfözni, vagy megölöm magam – a Wavves új lemeze

Kultúra2013.05.27, 18:00

Jót tettek a 2009-es tagcserék a Wavves-nek, a 2010-ben kiadott King of the Beach is egészen mesésre sikeredett, idén pedig az Afraid of Heights-szal már tényleg a legmagasabb hullámokat lovagolja a Nathan Williams énekes-dalszerző hálószobájából induló együttes.

Mocsárokon átgázoló szamurájcsapatok - az Óriás, a Pluto és a Trousers albumai

Kultúra2013.05.29, 12:37

Három magyar rockzenekar, amely teljesen különböző irányból jön, ám közös bennük, hogy épp divatos stílusirányzatoktól függetlenül mennek a saját fejük után. Ettől még egyáltalán nem biztos, hogy jó is, amit csinálnak, de azért igyekeztünk a végére járni, és meg is lepődtünk.

Itt az ideje klasszikusokat írni, srácok – Mikal Cronin új lemeze és a lemezkritika vége

Kultúra2013.06.02, 12:33

A Ty Segall mellett ismertté vált, majd saját jogán is elismert Mikal Cronin pár lépésre eltávolodva a garázsrocktól és annak zsáner-flessétől, bízva saját maga dalszerzői vénájában a nagybetűs Zene felé fordult új lemezével.

Retro? Nagyon eredeti! - a Daft Punk új albuma

Kultúra2013.06.07, 10:45

Trendi reklámok trendi helyeken; ennyi elég volt, hogy milliók várják körmeiket tenyerükbe vájva a Daft Punk új lemezét. Majd megjelent a tökéletes nyári csipőrázó-himnusz, a Get Lucky, és máris meg voltunk győződve arról, hogy a Random Access Memories 2013 legjobb albuma lesz. Aztán meghallgathatóvá vált a lemez, jó pár napig sűrűn nyelve, gondolkozva csámcsogott rajta a világ, utána pedig szépen sorban elkezdtek megjelenni azok a kritikák, hogy itt az elektronikus zene, meg úgy általában minden, ami csak számít, forradalmian forradalmasítva lett. Hát szerintem meg nem.