Rákkeltő anyagot tartalmazó kekszet hívtak vissza a magyar boltokból

Határérték feletti glicidil-észter tartalom miatt visszahívtak egy kekszet a boltokból, melyből Magyarországra is érkezett.

Veszélyes élelmiszert hívnak vissza, ne egye meg

Riasztást adott a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) honlapján egy orosz eredetű kekszre.

Kiderült: egy keksz is lehet festővászon

A közösségi média korában már az ételkészítésnél is az a fontos, hogy szép és fotózható legyen. Hiszen így kitehetjük a közösségi felületeinkre. Ez nagyszerű hír azoknak, akik szívesen élik ki kreativitásukat a konyhában. Ők az ételművészek. Így van ezzel ez a férfi is, aki a kekszek díszítésében találta meg a szenvedélyt.     Kattintson a képre a galériáért!

Egy keksz is lehet festővászon

Ne dobja ki a megpuhult kekszeket, mert isteni sütemény lehet belőle

A keksz akkor jó, ha friss és ropogós, főleg, ha még egy csésze tea is jár mellé. Ugyanakkor előfordulhat, hogy elfelejtjük visszacsomagolni, ha már nem akarunk többet enni belőle, és másnapra megpuhul. Ehhez persze már nem fűlik a fogunk, nem szívesen esszük meg. Mit teszünk ilyenkor? Ami a legegyszerűbb: kuka! Pedig isteni csokis sütit is készíthetnénk belőle.

Ezt a japán várost ellepik a kekszet kérő szarvasok

Luxuscikkből reggeli pótlék – a keksz dietetikus szemmel

A keksz definíciószerűen a következő: száraz aprósütemény, amely rendszerint zsiradék nélkül, kis formákba szaggatott, lapos, édes vagy ritkán sós ízű tésztából készül. Főleg teához fogyasztják. Persze ezen kívül számos felhasználási formája létezik, hiszen ehetjük önmagában, tejjel, gyümölccsel, sütemények, desszertek alapanyagaként, a szürke hétköznapokon vagy ünnepek alkalmával, kiránduláskor és utazáskor, hiszen előnye, hogy hosszan eltartható. A kivételek ez alól a csokoládés bevonattal rendelkező kekszek, mert ezeket nem tanácsos a tűző napon az autóban felejteni, pláne nem a táskánkban.

Savanyú uborkás oreo? A furcsa párosításoknak nincs határa

Tudja, melyik nemzet készített először kekszet?

A keksz már legalább a hetedik századtól kezdve az emberiség egyik fontos élelme. Először perzsa pékek sütöttek gabonából és vízből száraz és kemény kekszet, amely elsősorban a hajósok, utazók, katonák eledele volt. A római légióknak is elengedhetetlen táplálékul szolgált, mert a nem romlandó, könnyen szállítható és magas energiatartalmú keksz ideálisnak bizonyult a seregek számára.