Eldorádó: az aranykor vége

75 éves lett Bereményi Géza (születésnapjára az Origo hosszabb interjút készített vele), Kossuth-díjas író, dalszöveg- és forgatókönyvíró, filmrendező, aki második önálló filmjével, a részben saját gyerekkorát megörökítő Eldorádó-val (1988) elnyerte a legjobb rendezőnek járó Európai Filmdíjat. A szocializmus utolsó évében bemutatott Eldorádó a rendszerváltás (vagy inkább: rendszerváltozás) jelképes alkotása, amely 1945 és 1956 között játszódó történetével érzékletesen ragadta meg nemcsak a korszakot, de általánosabb érvénnyel a történelmi változásokkal járó értékválságot is. 

Régi hétköznapok mágiája

Néma, elcseszett vágyakozás

Pacskovszky József finom, érzékeny, érzelmes filmet csinált egy néma (vagy inkább beszélni nem akaró) fiatal lányról, aki házvezetőnőnek költözik egy negyvenes, jómódú, idegroncs házaspárhoz Szentendrére. A vágyakozás napjai-ban a tágranyílt szemű Anna (Schefcsik Orsolya) és a beszédkényszeres, láncdohányos, bánatát random szexbe fojtó szépasszony, Angéla (Catherine Wilkening) kettőse a központi vonal. Innen, ebből a különleges, dinamikus viszonyból indul a történet többi szála és feltűnik a többi szereplő: Angéla férje (László Zsolt), a menő szemsebész, lovásznak áll, hogy az istállót pucolva rendezgesse át magában az élet súlyát, ...

A budapesti mozik nézettségi adatai