Sokszor magányra ítélt az élet, de sosem voltam egyedül

Az én életembe későn érkezett meg a nagybetűs szerelem. Az 1950-es években az volt a szokás, hogy minden lány fiatalon férjhez ment, én azonban csak 31 évesen találtam meg az igazit, amikor már rendesen vénlánynak számítottam. Akkor már túl voltam egy komoly nőgyógyászati műtéten, ami után közölte velem az orvos, hogy nem lehet gyerekem. Gézát azonban ez nem érdekelte. Első látásra egymásba szerettünk és megfogadtam, hogy követni fogom őt bárhová.