Fellini: a zseni, aki szerette a nőket és rettegett a túlvilágtól

Federico Fellini filmjei, legyenek olykor bármennyire szomorkásak, mindig az életigenlésről szólnak. Ha egyáltalán „szólnak” valamiről: „az én mozim nem irodalmi, nem is elbeszélő, hanem festői mozi. A fény a lényege, a stílusa, az ideológiája”, vallotta a rendező. A látvány ideológusaként Fellini művészetében keveredik a valóság az álommal, a kollektív fantázia és a szimbólumok világa a személyes önéletrajzi elemekből táplálkozó tényszerűséggel. Sajátos groteszk humorral, az elesettek iránti (nem kevés filozófiai, pszichológiai és szociológiai hajlamról árulkodó) érzékenységgel és együttérzéssel láttatta a világot és az embert. Egyyetemes ...

Oroszok és cigányok viszik a prímet - őszi színházajánló

Roman Polanski: Legalább egy numera összejött

Egy ideje sűrűn hallani Roman Polanski nevét, de kevésbé művészként, mint inkább a bűnügyi hírek főszereplőjeként került szóba mostanában. Legújabb filmje újra eszünkbe juttathatja, Polanski először is rendező, furcsa élettörténettel és remek filmekkel a háta mögött. Önéletrajzának egy izgalmas epizódját lefordítottuk, amelyből kiderül, Polanski hogy érezte magát 1964-ben élete első Oscar-gáláján, ahol Fellinivel vetélkedett az aranyszobrocskáért, mi tetszett neki Hollywoodban, és hogyan fért mindebbe még egy gyors affér is.