Ferencz Gabriella
címke rss- kapcsolódó címkék:
- párkapcsolat
- szerelem
- szakítás
- magazin
- kibeszélő
- Legfrissebb
- Legrégebbi
Egy örökkévalóságig lángoló szerelem fogságában élek!
Jó pár hónapja csend honolt közöttünk. Nem osztottuk meg egymással örömünket, bánatunkat, nem kérdeztünk rá, hogy mivel telnek a külön töltött napok, mert már döntöttünk arról, hogy nem maradunk együtt.
A pasik fütyülnek a beszólásokra. Bezzeg a csajok...
Egy kellemes baráti beszélgetésre készültünk hármasban egy ismerős párral. A srác sokat beszél, a lány inkább mosolyog és hallgat. Néha megnyugtatja kissé heves szerelmét.
Az anyaság ott kezdődik, hogy sosem szeged meg a szavad!
Az ígéretet nem osztogatom gyakran, és nem adom bárkinek. Van, aki megérdemli, más viszont nem becsüli semmire. Az árfolyama sok embernél drasztikusan csökkent.
Olyan volt a szerelmünk, mint a homokban hagyott lábnyomok...
Az árnyékunkat nem lehet átlépni. Szalad utánunk, ha futunk, és együtt pihen velünk, ha elfáradtunk. Ott van, csendben követ minket jó és rossz irányba - néha eltűnik, de csak azért, hogy újra felbukkanjon.
A valóságban birtokolhatsz, de képzeletben szabad vagyok!
A sor hosszú, az emberek türelme pedig véges volt a szupermarketben. Érdekes, hogy ha kevesen vannak az üzletben, akkor ráérősen nézelődnek, de ahogy tömeg gyűrűzik a pénztár előtt, hirtelen mindenkinek nagyon sürgős lesz.
A barátnőm pasija, akit együtt utálunk és együtt szeretünk!
"Most akkor utáljuk vagy szeretjük?!" - gondolom néha. Nem egy rongyosra hallgatott zeneszámról van szó, nem is egy ételről, amiből az utóbbi időben túl sokat ettünk, hanem egy pasiról: a barátnőm párjáról.
A válás néha szükséges rossz - de lehet jó a vége!
Véget ért a házasságod? Bármeddig tartott és akármilyen nehezen ment az elválás, mindenképp idő kell, míg begyógyul a seb, feldolgozod a történteket és megbecsülöd a közben szerzett tapasztalatokat.
A boldogtalanságban is van boldogság...
Mindig álmodoztam, vágyakoztam valami iránt. Azt hittem, ahhoz, hogy boldog legyek, okot kell keresnem: szerelmet, jó állást, szép új cipőt. Mert boldognak lenni csak úgy, az képtelenség, ugye?
Rengeteg pasi van a világon - csak nem látod őket az önsajnálattól!
Állandóan kétségbeesünk valami miatt: húszévesen, hogy még mindig nincsen pasink, harmincévesen, hogy nem mentünk férjhez, negyvenévesen, hogy a válás után már nem kellünk senkinek.
Elvárások hálójában vergődve...
Gyerekként szívesen megtettem, amit a szüleim kértek, mert egy pillanatra sem éreztem, hogy ez a terhemre volna. Örömet okoztam nekik, büszkék voltak rám, és imádtak azért, amilyen vagyok.