félrelépés
címke rss- kapcsolódó címkék:
- megcsalás
- házasság
- párkapcsolat
- kibeszélő
- hűtlenség
- Legfrissebb
- Legrégebbi
Álnok hazugsággal tartom össze a családom...
Éva boldog házasságban él. Két szép gyermeke van, szerető férje, összetartó családja. A felszínen minden tökéletes. Apránként építik az életüket, tisztességben nevelik a gyerekeiket, gyarapodnak, sosem panaszkodnak.
Egy kis kaland belefér a házasságba?
Elégedetten vizsgálta magát a tükörben. Ahogy a vérvörös, térdig érő ruha végigsimult a testén, kiemelve formás fenekét, egy laza hümmögéssel megállapította, hogy ugyan már nem húszéves, mégsincs szégyellnivalója.
Hallgassak, ha a fiamat megcsalja a felesége?
Amíg az anyósom élt, mindig csak valami elváráshalmazként volt jelen az életünkben. Ő volt a beszólások nagymestere. Bármikor képes volt egy odavetett megjegyzésével tönkretenni bármit.
A megcsalás fájdalmas, de attól még nem halálos bűn!
Az elköteleződés mindenkinek ijesztő - kivétel nélkül. Még akkor is, ha most sokan felhördülnek és a pokol égő tornácára kívánnak. Hidd el, csak azért fáj ennyire ez a mondat, mert igaz!
Hűtlenségbe hajszol minket az a kor amiben élünk?
Bárhová nézünk, vészjelzők villognak: bajban vannak a házasságok. Sok a válás. Mindenki kapaszkodókat keres, megoldások után kutat. Az örök szerelem ígérete együtt lebeg a fejünk felett a gyomorszorító félelemmel: mi lesz, ha véget ér a kapcsolatunk és örökre egyedül maradunk?
Levél a családapának, aki a legjobb barátnőmmel lép félre
Már az elején szeretném tisztázni: nem ítélkezni jöttem. Ha te azt mondod, hogy többet ártanál a családodnak - a feleségnek és a gyereknek -, ha mindent borítanál, akkor nincs jogom kétségbe vonni.
Szeretők vagyunk, és nekem ennyi épp elég.
Ülsz az ágy szélén, és a szavak koppannak a padlón, ahogy kiejted őket a szádon, felületes témák gomolyognak közöttünk. Vágyjuk, de nem beszélünk arról, ami valójában odabent lakik bennünk.
El kellett veszítselek, hogy rájöjjek mennyire szeretlek.
Futott. Csak futott, és futott a szakadó esőben. Azt hitte, ki tudja futni magából a fájdalmat. Az elfogadhatatlant. A megváltoztathatatlant. Hogy megint... hogy ismét... ismét ő maradt alul.
Megcsaltam a férjem, és nem is akárkivel!
A kis tér fölött finoman szállt a szökőkút párája. A meleg nyári estén az apró cseppek nedves függönyt húztak a kávézó teraszán minden társaság köré, és fátyolos csillámba vonták a szélső asztalnál ülő lány meztelen vállát.
A férjemnek volt sármja és humora - csak a gerince hiányzott!
Kata vagyok. 25 éves. Elvált. Épp ülök és várok. Fél négyre ígérték a költöztetők, hogy jönnek, most 16:32 van. Késnek. Életemben nem féltem még ennyire.