érzések
címke rss- kapcsolódó címkék:
- szerelem
- párkapcsolat
- kibeszélő
- érzelmek
- magazin
- legfrissebb
- legrégebbi
Valami örökre eltört...
Túl voltam rajtad - legalábbis akkor még azt hittem. Két évig játszottad velem ezt a cseppet sem egyszerű játékot. De a rózsaszín köd eltakarta mindazt, amit már korábban észre kellett volna vennem.
Könyörgöm, ne gondold túl!
Ülsz a csendben, nem szól a tévé, nem szűrődik be az autók zaja, talán a szél süvítése hallatszik csak be a félig nyitott ablakon.
Bájgúnárok, akikből sosem elég
Hiába társalogsz órákig a barátnőddel elegánsan egy bárban ücsörögve, piszkos kis történeteket cserélgetve. Hiszen amikor otthon átléped a küszöböd, és önreflexíven meztelenre vetkőzteted a 21 grammnyi lelked, nem hazudhatsz magadnak tovább.
Miért vágyunk azokra, akik tojnak a fejünkre?
Megszámolni sem tudom, hányszor történt már velem, hogy odáig voltam valakiért, akinek nem kellettem. Ez akkor dühített rettentően, amikor valaki komolyan érdeklődött irántam, én meg közben egy másik férfiról álmodoztam.
Szeretnélek szeretni
Szerelmünk morzsáit keresem, de már csak a csend hideg ringatásában ülünk egymás mellett. Már nem látod a fényt a szememben, puha érintésem helyett csak az érzelmi kihűlés jeges keze markolja a karod.
Hála a gyávaságért
Láttam, megnősültél. Boldognak tűnsz a képeken. Vagy legalábbis elégedettnek. Nézem a menyasszonyt, aki pont olyan, mint amilyenre mindig is vágytál. És úgy örülök, hogy nem én vagyok az.
Köszönöm, hogy elhagytál!
Közel 6 évvel ezelőtt biztos voltam benne, hogy könnybe és takonyba fulladva fogok meghalni a szerelmi bánattól, mikor az első nagy szerelmem szakított velem. Képtelen voltam felfogni, hogy miért hagy el, ha egyszer állítása szerint még mindig szeret.
Az álom nem megcsalás. Ugye?
Sírva ébredem reggel - már megint veled álmodtam. Hogy elvesztem az ölelésedben, elégtem a csókjaid tüzében. Ezzel árulva el azt az embert, akinek a mellkasába ébredés után fúrom a fejem vigaszt keresve.
Szakítás után, felejtés előtt
Keserűséget, szomorúságot, csalódottságot érzek és dühöt. És én nem ilyen ember vagyok. Nem akarom ezt érezni, ez nem én vagyok.
Mi az, amit hiányolok a nagyvárosból?
Emlékszem, 2000 őszén, amikor a fővárosba költöztem, már annyira vártam az elutazásom időpontját, hogy számoltam vissza a napokat. Sőt, az a vonatjegy, amivel akkor jöttem, valamelyik emlékeket őrző kis dobozomban még mindig meg is van.