élménybeszámoló
címke rss- Legfrissebb
- Legrégebbi
Zsibvásár a föld alatt
A világ harmadik legnagyobb városa alatt napi négymillió ember metrózik nap mint nap. És több ezer mozgóárus, hátizsákjában csupa elképesztő kacattal. Egy nap elhatároztam, mindent megveszek, amit felkínálnak.
A mosoly puszta formalitás
Egy júniusi hajnalon érkeztem a bolíviai La Pazba. Utazás előtt pár nappal már nem is annyira az ország iránti kíváncsiság, mint inkább a magasságtól és az oxigénhiánytól való félelem uralkodott el rajtam. De aztán a bolíviai kultúra szépen-lassan begyűrűzött a fejembe, és a kezdeti magassági betegséget felváltották az inka világokról és istenekről szóló mondák.
Megdögönyöztem a koalát
Sydneyben egy pillanat alatt otthon érzi magát az ember. Nem igazán különleges, nem is egzotikus, mégis tud valamit, amitől egy életre bele lehet szeretni. És még az álmokat is valóra váltja, ha elég kitartóak vagyunk.
A máltai lovag leharapott nyelve
A repülőn belekortyoltam a keserédes helyi üdítőbe, a kinnie-be, és közben a Times of Malta címlapsztoriját olvastam. Egy nepáli nő leharapta támadója nyelvét Gzirában, a vöröslámpás negyedben. Mindez egy olyan országban történt, ahol a lakosság 96 százaléka hívő katolikus, amely tele van természeti csodával, és amelynek ételeiben és italaiban a mediterrán napfény íze érződik. Az Európai Unió törpeállama megfejthetetlen. 7000 éve lakják - az első nap után rájöttem, miért.
Úszik a benzinkút, az iskola és a közért
Nászutunkon úszó falvak és varázslatos szigetek között eveztünk, betévedtünk a pedofilok paradicsomába, motorcsónakkal üldöztük a hajót, amelyre befizettünk, elmerültünk a mangrovemocsárban, és végül nem fürödtünk meg a világító folyóban.
Kurblis számítógépről küldtem haza levelet
Aranyozott pagodák kivilágítatlan, kátyús utak mentén. Sáfrányszínű köntösbe bújt szerzetesek és skót szoknyás férfiak. Poros utakon ballagó bivalycsordák, bicajozó tömegek és konflisok. Elképesztő szegénység, de sehol máshol nem tapasztalt kedvesség. Mindennapi atrocitások, mégis mintha ismeretlen lenne a stressz. Ez Mianmar, a világ egyik legellentmondásosabb országa.
Mosoda, országút, játszótér és piac egyben
Délkelet-ázsiai utunk során a legdélebbi határátkelőn, Ha Tienen jutottunk át Kambodzsából Vietnamba, majd néhány óra buszozás után elértünk első úti célunkat, Can Thót. Ez Vietnam ötödik legnagyobb városa, mely a híres Mekong deltavidékén fekszik, és csodás vízi utak hálózzák be. Alig vártuk, hogy felfedezzük.
Géppisztollyal a vakító kék ég alatt
Ha a világ végére veszünk repülőjegyet, számolnunk kell azzal, hogy el is visznek oda. Nem tudom, létezik-e egyáltalán - mármint a világ vége -, de a közel 40 órás hazaút alatt úgy éreztem, valahol a közelében járhattunk. A Fidzsi-szigetek veszélyes célállomás.
Ometepe, a nicaraguai mesesziget
Panama helyett majdnem itt épült fel, és megalomán politikusi álmokban még ma is elő-előbukkan a világ legnagyobb csatornája, pontosabban annak hűlt helye. A Nicaragua-tónál jártunk.
Visszarepültünk az időben
A repülőgépen szórakozottan lapozgattam a fedélzeti magazint, amikor szembeötlött egy írás a Nap Ünnepe Fesztiválról, melyet minden évben Cuscóban tartanak. Mivel épp Peruba tartottam, végigolvastam a cikket, megcsodáltam a fotókat, és elméláztam azon, mekkora mázlista, aki részt vehet egy ilyen színpompás ünnepségen.