elfogadás
címke rss- kapcsolódó címkék:
- szeretet
- magazin
- kibeszélő
- szerelem
- párkapcsolat
- legfrissebb
- legrégebbi
Miért félünk dicsérni és elfogadni a dicséretet?
Mikor dicsértek meg utoljára? Emlékszel rá, hogy tegnap a párod elismerően nyilatkozott az általad készített vacsoráról, az édesanyád a hajadról, a főnököd a munkádról? Vagy már idejét sem tudod annak, mikor kaptál csak úgy, önzetlenül egy-két kedves, az érdemeidet méltató szót?
Ha beteg a gyermeked, nem omolhatsz össze, menned kell előre és megtalálni, neki mi a legjobb!
Azt hiszem, mindenki, amikor gyermeket vár, elképzeli, milyen a kis pocaklakó. Elképzeli azt is, milyen lesz, amikor megszületik. Vajon hasonlít majd arra a képre, amit látni vélünk? S vajon, milyen utat szán neki a sors?
Néha azt érzem, hogy a megfelelési kényszerem miatt elmegy mellettem az élet
Annyira szeretném, ha olyannak szeretnének mások, amilyen valójában vagyok. Néha nyűgösnek, hisztisnek, máskor dühösnek, szomorúnak, vagy éppen rosszkedvűnek. De a tapasztalat azt mutatja, hogy az emberek azt várják, hogy legyek mindig kedves, megértő és leginkább pozitív, hisz a negatív hozzáállás manapság egyáltalán nem divat. Úgyhogy ehhez próbálok alkalmazkodni, de néha azt érzem, hogy a nagy megfelelési kényszer következtében elmegy mellettem az élet.
Az az igazi szerelem, amikor a legsötétebb pillanatában is tisztán látod a másikat
Mindenki arra vágyik, hogy a másik önmagáért szeresse, akkor is, ha éppen nem a legjobb formáját hozza. Ugyanakkor az ember néha nagyobb hibát is elkövet annál, mint hogy hisztizik egy sort, és ott dől el igazán, hogy mennyire volt igazi az a szerelem.
Halálosan belefáradtam abba, hogy bizonygassam, elég jó vagyok
Nehéz évem volt: folyamatosan bizonyítani szerettem volna a munkahelyemen, de állandóan falakba ütköztem, közben pedig próbáltam megtalálni a páromat, de a szerelem csak nem érkezett meg az életembe. Néha azt érzem, hogy minden energiám arra megy el, hogy a felszínen maradjak a háborgó tengeren, hogy bebizonyítsam magamnak és másoknak: értékes és szerethető ember vagyok.
Nem kell tökéletesnek lenned, olyan párt kell találnod, aki úgy szeret, ahogy vagy
Nemrég volt egy randim, ahol a srác közölte velem, hogy szerinte az embernek nem kell megváltoznia vagy állandóan dolgoznia magán, szimplán olyan párt kell találnia, aki nem él vissza a gyengeségeivel és úgy szereti, ahogy van. Ez persze szép és jó, de egyrészt nem könnyű ilyen embert találni, másrészt nem azért kell szerintem dolgoznunk magunkon, hogy a másik jobban szeressen, hanem azért, hogy jobban érezzük magunkat a bőrünkben.
Ne alázd tovább magad: Fogadd el, hogy nem kellesz neki!
Az online társkereső oldalakat nem kell bemutatni senkinek, manapság az egyik legelterjedtebb eszköz arra, hogy megtaláljuk a párunkat - vagy nem. Én is jó ideig használtam a Tindert, és ha párt nem is, néhány okosságot sikerült megtanulnom a férfiakról.
Felismered az ellenségedet, ha te magad vagy az?
Nemrég egy társaságban egy nő odavetett egy félmondatot a barátnőjének. A másik válasza, tekintete sokáig megmaradt bennem, annak ellenére, hogy a már sokszor hallott, szinte közhelyszerű mondatra akár oda sem kellett volna figyelni.
- címkék:
- elfogadás
- ellenség
- önismeret
- kibeszélő
- Címkefelhő »
Fáj beismerni, hogy kudarcot vallottam…
Nemrég új munkahelyen kezdtem dolgozni, ami feladja a leckét rendesen, hetek óta szorongok és próbálom a napokat túlélni. Bár nem vagyok az a típus, aki könnyen feladja, de kezdtem megbarátkozni a gondolattal, hogy ez a meló talán meghaladja a képességeimet és kudarcot fogok vallani.
Valaki épp azt fogja imádni benned, ami mást halálra idegesített
A csapból is az folyik, hogy légy önmagad, szeresd a hibáidat, hisz senki sem tökéletes, neked sem kell annak lenned. Ez mind szép és jó, de akkor miért van az, hogy mégis ki vagyunk arra hegyezve, hogy mi nem tetszik a másikban, ahelyett, hogy a jó tulajdonságait emelnénk ki?