Dely Diana

címke rss

Nem hittem el, hogy ez a boldogság...

She2020.03.18, 14:06

Nem tudom, mennyi idő telt el azóta, hogy leültem a kanapéra és hagytam, hogy elárassza az agyamat az iszonyatos felismerés. Nem tudom, átadtam-e magam készségesen a fájdalomnak, vagy most is csak próbáltam rózsaszín, habos álmokba menekülni a fájdalmas valóság elől.

Távolról szeretlek, de felőröl a szenvedély...

She2020.03.21, 08:08

Lépteid még visszhangoznak a füleimben, miközben a lélek mintha lassan kiszállna a testemből, és csak a csontjaim zörögnének jéggé dermedt bőröm alatt. Még hallom az utolsó szavaidat.

Sírsz, hogy embertelen a világ - de te sem segítesz senkin!

She2020.04.03, 15:54

Miért nem tudjuk tisztelni egymást kortól, nemtől, bármiféle hovatartozástól függetlenül? Miért nem vagyunk képesek segíteni az embertársainkon, és miért vagyunk sokszor gyávák emberségesnek lenni?

Akkor is boldog vagyok, ha semmi okom sincs rá!

She2020.04.09, 09:24

Fejem hátrahajtva bámulom a csillagos eget, és percek óta olyan érzésem van, mintha az égbolt rám akarna hullani. Csak állok és gyönyörködöm az éjszaka csendjében, csak gyönyörködöm, hogy milyen szép és teljes a világ.

A párom csak kihasznál, és én hagyom neki...

She2020.04.10, 12:59

Egy különös kor idétlen divatját éljük: a tárgyak túlmisztifikált, elengedhetetlen, függőséget okozó hozzávalói lettek a mindennapjainknak. A kirakatok bámulása a menő barátnőkkel fontosabbá vált egy építő, kikapcsoló beszélgetésnél, és telefonnal a kezünkben alszunk el, a társunknak háttal.

A nagyimtól tanultam becsülni az élet értékeit!

She2020.04.30, 19:20

Tanulatlan voltam még, és a szó legszorosabb értelmében nagyon gyerek. Mindenre rácsodálkoztam, magától értetődő volt, hogy nem dacolok, nem feleselek. Még nem is tudtam, milyen az.

Bele lehet halni a magányba?

She2020.05.13, 15:27

Ülök, és várok. Nem tudom, hogy a csodára várok, vagy csak arra, hogy véget érjen ez a gyötrődés, ami most még végeláthatatlannak tűnik. Csak ülök a kanapé szélén, ahonnan épp kilátok az erkélyen át az égboltra.

Az igaz barátok ismérve az, hogy képesek a békülésre.

She2020.05.20, 10:05

Szokatlan, mégis nagyon különleges barátság volt a miénk. Az a majdhogynem megmagyarázhatatlan fajta. Nem egy helyre jártunk szórakozni, nem voltunk kollégák, de még csak hajdani iskolatársak sem, és közös ismerősöknek is híján voltunk.

A félelmeid, ha nem győzöd le őket, megfojtják a szerelmet!

She2020.05.26, 13:06

Beszökött a kulcslyukon a félelem. Mozdulatlanul mered rám az ágy alól. Nem merek a szemébe nézni, kölcsönösen kerüljük egymás tekintetét.

Szeresd meg a párod hibáit - tökéletlen lenne nélkülük.

She2020.06.08, 14:47

Kis túlzással futószalagon érkeznek manapság a partnerjelöltek az életünkbe, akik közül ránézésre - többnyire külső alapján - választjuk ki azt, akiről úgy gondoljuk, na ő jó lesz.