Tésztát gyúrok, és nagyanyámra gondolok

Néha, amikor a paplan alá bújva melegedek, az agyam elenged kicsit. Gondolom, biztonságban érzi magát, békében hagyja az idegszálakat: nem feszülnek, lazábban lógnak a tekervények között. Ilyenkor jönnek az édes emlékek, félálomban a leeresztett szemhéj mögött megjelennek a múlt kedves képei. Ma reggel anyai nagyanyámat láttam újra, ráncos kezét, ahogy tésztát gyúr.