Cannes-i filmfesztivál
címke rss- kapcsolódó címkék:
- Cannes
- Cannes 2011
- vörös szőnyeg
- Cannes 2014
- kritika
- legfrissebb
- legrégebbi
Dühös kis nő
Andrea Arnold (Red Road) második nagyjátékfilmjével, a Fish Tank-kel versenyez a cannes-i programban. Az elején meghatározó képsor: egy már messziről angol munkásosztálybeliként definiálható lány vágtat az utcákon mérgesen-energikusan. Ugyanez a kép szerepelt Arnold Oscar-díjas kisfilmjében, a Wasp-ban is, és a folytatólagosság evidens, Arnoldot még mindig ugyanaz a téma foglalkoztatja: az egyedülálló anya és gyermekei viszonya, és hogy a dinamikába hogyan nyúl bele, ha feltűnik a színen egy férfi. A középpontban viszont most nem az anya áll, hanem a tizenéves lány, aki természetesen főállásban lázad, egy fokkal talán intenzívebben ...
A katolikus vámpír utolsó vérig csókol
Újra Cannes-ban, újra a pálmafák alatt, bár idén szokatlanul hűvös, zord szél cibálja a hajunkat és az egyik PR-cégnél ma délután valaki azon hüledezett, hogy sokkal kevesebb újságíró érkezett a fesztiválra, mint valaha. "Válság van" - tárja szét a karját. Azért most is tele a Croisette a nappal is estélyiben egyensúlyozó, hosszúcombú nőkkel, a szmokingos biztonságiakkal és a megszállottan futkosó, sajtókártyás újságírókkal. A csütörtöki izgalom egyik oka az Oldboy rendezőjének, Park Chan-wooknak az új filmje: a Thirst (Szomjúság) nemrég készült el és most itt versenyez az Arany Pálmáért. Főhőse egy katolikus pap, aki ilyen-olyan okkokbol ...
Amikor öntudatára ébred a guminő
Koreda Hirokazu (Anyátlanok) japán rendező Air Doll című alkotásáról annyit tudtunk előljáróban, hogy életre kel benne a címszereplő guminő, szexi szobalány-ruhát vesz magára és rácsodálkozik a világra. Abszurd mesét vártunk, de a végeredmény inkább egy szívszorító példázat lett nagyvárosi elidegenedésről. A film világát félelmetesen magányos figurák népesítik be: van itt önmagának lelkesítő telefonüzeneteket hagyó vénlány, megkeseredett videótékás, valamint rohadó kajahegyek között pizzát majszoló csajszi is (őt mintha a KFT együttes Ha jön a péntek című számának a főhőséről mintázták volna). A legszánalmasabb mind közül az a fiataalember, ...
Meztelenkedős, betépős hangulatban
Ang Lee cannes-i filmfesztiválon versenyző Taking Woodstock-ja éppen olyan kevéssé Ang Lee-s, amilyen az előzetese volt, viszont sokkal kevésbé idétlen. Utólag érthető a dolog: a trailer-rendező az önmagukban nem túl értelmes vicces pillanatokat vágta bele a klipbe egyéb kiemelkedő jelenet híján. Nincsenek ugyanis igazi csúcspontok, ez egy szuper kis hangulatfilm, ami kellemesen elandalít és szórakoztat két órán át. Lee-nek szemmel láthatóan nem is voltak nagyobb ambíciói, csak annyi, hogy elmesélje, hogyan segített egy szülei lepukkant moteljében dolgozó, Elliot Tiber nevű srác az 1969-es legendás Woodstocki fesztivál megszervezéséében, ...
Ennyit a gigászi harcokról
Az idei cannes-i filmfesztivált "a gigászok harcaként" várta a filmvilág, elvégre öt korábbi Arany Pálma-nyertes jelentkezik új filmmel és a többiek is szinte kivétel nélkül visszatérő vendégek a Riviérán. Törvényszerű volt persze, hogy sok nagyra becsült rendezőnek nem a legújabb munkája lesz a karriercsúcsa: Francis Ford Coppoláról és Jane Campionról ez már az első két napban kiderült, ezért inkább egy iráni zenés dokumentumfilmet ajánlunk.
Ang Lee nehezen talált fanszőrzetet
A hét elején még azon méláztam, hogy két, munkájuk alapján annyira különbözőnek tűnő ember, mint Ang Lee (Jégvihar, Tigris és sárkány, Brokeback Mountain) rendező és Demetri Martin komikus milyen benyomást tesznek majd a Taking Woodstock című cannes-i versenyfilm sajtótájékoztatóján, de most, hogy túlvagyok rajta, evidensnek tűnik a közös pont: a világ legkedvesebb tekintetű emberei közé tartoznak mindketten. Imádnivalók voltak, mint ezt remélhetőleg a lenti fotó is tanúsítja. A film főszerepét játszó Martin az újságírók nagy derültségére sok vicces választ rögtönzött, többek közt az én kérdésemre is: amikor azt firtattam, hogy ő iss ...
A genetikai hulladék is ember
Lee Daniels Precious-ének (korábban Push címen nyerte meg a Sundance zsűri és közönségdíját, de egy szóra sem érdemes sci-fi thriller névrokon miatt átkeresztelték, pedig Sapphire alapul szolgáló regénye is Push néven jelent meg) tizenhat éves hősnője (Gabourey Sidibe) két mázsás, csekély értelmi képességekkel megáldott afroamerikai leányzó, aki második gyermekét várja az apjától. Vidám felütés, ugye? Elvégre ezen deficitek közül bármelyik elegendő ahhoz, hogy pokollá tegye valaki életét, nemhogy együtt. Mégis, nem véletlen, hogy ez az amerikai talkshow-császárnő, Oprah Winfrey legújabb kedvenc filmje, amit Sundance-től Cannes-on keeresztül ...
Az elveszett rendezőnő esete a hamburgermetaforával
Kevés a magyar vonatkozású film az idei cannes-i fesztiválon. A néhány egyike, aminek előre örültünk, az elsőfilmes belga rendezőnő, Caroline Strubbe Lost Persons Area című filmje, amiben az egyik főszerepet a Fehér tenyér-ből ismert Hajdu Zoltán Miklós alakítja. Az örömünk azonban nem tartott soká: a Kritikusok Hete-szekcióban vetített alkotás, ha nem is teljesen reménytelen, de minden elsőfilmes betegség tünetét magán viseli, amit csak el lehet képzelni. A film egy kietlen vidéken élő párról, Bettináról (Lisbeth Gruwez) és Marcusról (Sam Louwyck) szól, akik abból tartják fent magukat, kislányukat (Kimke Desart) és meglehetősen leppattant ...
Anyám, a hős
A dél-koreai Bong Joon-ho A gazdatest-tel 2006-ban szerepelt a Rendezők Kéthete-szekcióban, de a hivatalos cannes-i programba (az Un Certain Regard-szekcióba) most először került be Mother című új filmjével. Habár ez egy thrillerbe oltott dráma, a hangvétel visszaköszön a korábbi horrorból: a humorral megspékelt erőszak itt is végigvonul a filmen. Bong névjegye a sajátosan alkalmazott humor, hol oldja vele a brutális jelenetek feszültségét, hol éppen ellenkezőleg, kiemeli vele az erőszak abszurditását és ezzel egy jól irányzott fejberúgást visz be a közönségnek. A Mother középpontjában egy huszonéves, enyhén értelmi fogyatékos fiú ((Won ...
Vérfürdő a vallás nevében
Feltűnően hiányzik az idei cannes-i felhozatalból Hollywood. Oké, a Fel! című 3D-s új Pixar-csoda volt a nyitófilm, de az előző években mindig akadt egy-egy Indiana Jones, X-Men, A Da Vinci-kód vagy Ocean's 13 is, ami ha más nem, hát jól esik egy román nyomasztás és egy távol-keleti agybarúgás között. Nem véletlen tehát, hogy az idei "leghollywoodiasabb" film, az Agora valójában nem is az amerikai stúdiórendszer terméke; Alejandro Amenábar (Nyisd ki a szemed!, A belső tenger, Más-világ) rendezte jórészt európai pénzből, nemzetközi stábbal. Látványban könnyedén felveszi a versenyt az utóbbi évtized hollywoodi történelmi eposzaival (GGladiátor, ...