Cannes-i filmfesztivál
címke rss- kapcsolódó címkék:
- Cannes
- Cannes 2011
- vörös szőnyeg
- Cannes 2014
- kritika
- Legfrissebb
- Legrégebbi
Ki viszi a Pálmát?
A nagyágyúk lementek, így a lassan ürülő cannes-i Croisette-en már csak az a nagy kérdés maradt, hogy kié lehet a fődíj az idei ultraerős mezőnyben. Két nappal a díjkiosztó előtt röviden áttekintjük a kevésbé ismert, de nem kevésbé esélyes filmeket is.
A meleg Jim Carrey leszerepelt
Nem sok hiányzott ahhoz, hogy a legújabb Alain Resnais-film helyett inkább egy otromba tinivígjátékra üljek be. Ostoba arroganciával azt gondoltam, hogy semmi érdekeset nem tud nekem mondani egy 86 éves ember, akinek a legjelentősebb alkotása (Tavaly Marienbadban) több, mint ötven évvel ezelőtt készült. Óriásit tévedtem: a Les herbes folles (Bolond füvek) egy igazi remekmű, az idei cannes-i filmfesztivál eddigi legjobb filmje. Les herbes folles | André Dussollier és Sabine Azéma Az első öt percben szörnyen modorosnak tűnt az egész. Nem tudtam mire vélni a parfümreklámszerűen kiglancolt képeket és a körülményeskedő, idegesítően önrefflexív ...
Penélope Cruz az istennők örököse
A Los abrazos rotos (Megszakadt ölelések) nem tartozik a legjobb Almodóvar-filmek közé, de mivel a spanyol rendező megbízható, erős védjegy, összességében az idei cannes-i versenyprogram kellemesebb darabjai közt fogunk emlékezni rá.
Vérfürdő a vallás nevében
Feltűnően hiányzik az idei cannes-i felhozatalból Hollywood. Oké, a Fel! című 3D-s új Pixar-csoda volt a nyitófilm, de az előző években mindig akadt egy-egy Indiana Jones, X-Men, A Da Vinci-kód vagy Ocean's 13 is, ami ha más nem, hát jól esik egy román nyomasztás és egy távol-keleti agybarúgás között. Nem véletlen tehát, hogy az idei "leghollywoodiasabb" film, az Agora valójában nem is az amerikai stúdiórendszer terméke; Alejandro Amenábar (Nyisd ki a szemed!, A belső tenger, Más-világ) rendezte jórészt európai pénzből, nemzetközi stábbal. Látványban könnyedén felveszi a versenyt az utóbbi évtized hollywoodi történelmi eposzaival (GGladiátor, ...
Lars Von Trier: Én vagyok a világ legjobb rendezője
A tegnapi botrányos sajtóvetítés után várható volt, hogy egy tűt sem lehet majd leejteni Lars Von Trier Antikrisztus-ának sajtótájékoztatóján. A bejutás szinte kizárólag csak a nagy napilapok és tévéadók képviselőinek sikerült, de a hibbant zseni aranyköpéseit a külső monitoron is rengetegen követték. Lars egyébként belassulva, de kedélyesen battyogott be a sajtó képviselői elé (a fotósok rá is kiabáltak, hogy "Ne félj, Lars!"), bár előtte már megjegyezte, hogy el tudná képzelni, hogy megölik majd emiatt a film miatt: "a figyelem miatt talán meg is érné". Erős kezdés: a Daily Mail újságírója hevesen felpattanva azt követeli a rendezzőtől, ...
Az Antikrisztus nőnemű
A cannes-i filmfesztiválnak lételeme a botrány. Legendás, hogy a fél közönség távozott a Visszafordíthatatlan-ról, hogy kifütyülték a The Brown Bunny-t, vagy kiakadtak a Funny Games-en - ezek azok a pillanatok, amelyeknek jó lett volna részese lenni, ott lenni, amikor először ütött be a sokk. Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy a cannes-i közönség évről évre edződik és holmi orális szextől, csonkolástól vagy szitává lövéstől a szemünk se rebben. Lars Von Trier viszont beígérte, hogy szembesíti a cinikus, nehezen felzaklatható publikumot saját félelmeivel és feladatát maradéktalanul teljesítette: az Antikrisztus pont az a botránnyfilm, ...
Az elveszett rendezőnő esete a hamburgermetaforával
Kevés a magyar vonatkozású film az idei cannes-i fesztiválon. A néhány egyike, aminek előre örültünk, az elsőfilmes belga rendezőnő, Caroline Strubbe Lost Persons Area című filmje, amiben az egyik főszerepet a Fehér tenyér-ből ismert Hajdu Zoltán Miklós alakítja. Az örömünk azonban nem tartott soká: a Kritikusok Hete-szekcióban vetített alkotás, ha nem is teljesen reménytelen, de minden elsőfilmes betegség tünetét magán viseli, amit csak el lehet képzelni. A film egy kietlen vidéken élő párról, Bettináról (Lisbeth Gruwez) és Marcusról (Sam Louwyck) szól, akik abból tartják fent magukat, kislányukat (Kimke Desart) és meglehetősen leppattant ...
Anyám, a hős
A dél-koreai Bong Joon-ho A gazdatest-tel 2006-ban szerepelt a Rendezők Kéthete-szekcióban, de a hivatalos cannes-i programba (az Un Certain Regard-szekcióba) most először került be Mother című új filmjével. Habár ez egy thrillerbe oltott dráma, a hangvétel visszaköszön a korábbi horrorból: a humorral megspékelt erőszak itt is végigvonul a filmen. Bong névjegye a sajátosan alkalmazott humor, hol oldja vele a brutális jelenetek feszültségét, hol éppen ellenkezőleg, kiemeli vele az erőszak abszurditását és ezzel egy jól irányzott fejberúgást visz be a közönségnek. A Mother középpontjában egy huszonéves, enyhén értelmi fogyatékos fiú ((Won ...
Ennyit a gigászi harcokról
Az idei cannes-i filmfesztivált "a gigászok harcaként" várta a filmvilág, elvégre öt korábbi Arany Pálma-nyertes jelentkezik új filmmel és a többiek is szinte kivétel nélkül visszatérő vendégek a Riviérán. Törvényszerű volt persze, hogy sok nagyra becsült rendezőnek nem a legújabb munkája lesz a karriercsúcsa: Francis Ford Coppoláról és Jane Campionról ez már az első két napban kiderült, ezért inkább egy iráni zenés dokumentumfilmet ajánlunk.
Ang Lee nehezen talált fanszőrzetet
A hét elején még azon méláztam, hogy két, munkájuk alapján annyira különbözőnek tűnő ember, mint Ang Lee (Jégvihar, Tigris és sárkány, Brokeback Mountain) rendező és Demetri Martin komikus milyen benyomást tesznek majd a Taking Woodstock című cannes-i versenyfilm sajtótájékoztatóján, de most, hogy túlvagyok rajta, evidensnek tűnik a közös pont: a világ legkedvesebb tekintetű emberei közé tartoznak mindketten. Imádnivalók voltak, mint ezt remélhetőleg a lenti fotó is tanúsítja. A film főszerepét játszó Martin az újságírók nagy derültségére sok vicces választ rögtönzött, többek közt az én kérdésemre is: amikor azt firtattam, hogy ő iss ...