Bali Edina Zsanna
címke rss- kapcsolódó címkék:
- család
- szerelem
- házasság
- párkapcsolat
- kibeszélő
Képtelen vagyok kimondani, hogy szeretlek...
Szeretlek. Bár soha nem mondtam még neked. Hiszem, hogy érzed, milyen sokat jelentesz nekem. Hogy a mindenem vagy. Lehet, hogy néha ridegnek tűnök. Azt hiheted, hogy valami nincs rendben. De minden rendben van, drágám. Velünk legalábbis. Egyszerűen csak van egy titkom. Amiről még neked sem tudok mesélni.
- Legfrissebb
- Legrégebbi
Karády Katalin: Aki gyötrelmes kínok között is képes volt szeretni!
"Hiába menekülsz, hiába futsz. A sorsod elől futni úgyse tudsz. Mert sorsunk nekünk, vagy végzetünk, hogy mi egymásért szenvedünk." Négy sor. Benne megszámlálhatatlanul sok szerelem története. A sors talán sehol nem tud olyan fékevesztett táncot járni, mint egy szerelemben.
Elváltam, de már nem fáj - randevúm van a jövőmmel!
Hamarosan két éve lesz, hogy kimondták a válásunkat. Mindenki azt mondta, meg fogom bánni, hogy nem békültem. Hogy nem léptem túl azon, hogy a férjem megcsalt. Pedig amikor beadtam a válókeresetet, pontosan tudtam, hogy nekünk már nem megy együtt.
30 évig titkoltuk a viszonyunkat, a szerelmünket.
Hetvenkettedik órája nem alszom. Ma lesz a szerelmem temetése. A férfié, aki az elmúlt harminc évben olyanná vált számomra, mintha a második bőröm lenne. Mert mindent, amit érzett, én is éreztem. És ő is engem.
Megaláz és megsemmisít a szavaival - tényleg ilyen párt akarsz?!
Vendégségbe voltunk hivatalosak, ezért beugrottunk egy kis csokiért vagy valamilyen csecsebecséért egy üzletbe. A polcok teli színekkel, hangulatokkal, csábító formákkal. Nézelődöm. Mögöttem nagy izgalommal lép be egy tíz év körüli kislány és az anyukája.
Értelmi fogyatékos férfi gyereke vagyok!
Talán hároméves lehettem, amikor feltűnt az életemben egy édes bácsi. Csak így hívtam, mert annyira kedves volt. Folyton nevettünk együtt. Mókázott és játszott velem. Hetente egy alkalommal találkoztunk.
Hallgassak, ha a fiamat megcsalja a felesége?
Amíg az anyósom élt, mindig csak valami elváráshalmazként volt jelen az életünkben. Ő volt a beszólások nagymestere. Bármikor képes volt egy odavetett megjegyzésével tönkretenni bármit.
Gyűlölöm magam, amiért szégyellem a gyerekem...
Isten látja lelkemet, vártam, hogy gyerekem legyen. Amikor összeházasodtunk az én gyönyörű, okos szerelmemmel, és ő a fülembe súgta, hogy "pár év, és megkoronázzuk az életünket egy tökéletes gyermekkel", a szívem repesett az örömtől.
Hűtlenségbe hajszol minket az a kor amiben élünk?
Bárhová nézünk, vészjelzők villognak: bajban vannak a házasságok. Sok a válás. Mindenki kapaszkodókat keres, megoldások után kutat. Az örök szerelem ígérete együtt lebeg a fejünk felett a gyomorszorító félelemmel: mi lesz, ha véget ér a kapcsolatunk és örökre egyedül maradunk?
Szenvedélyes vagyok az ágyban, de a bosszúban is!
Ma reggel visszaköltözött hozzám a férjem. Két éve várok erre a pillanatra, amióta kilépett ezen az ajtón és a barátai bepakolták a kisteherautóba a holmiját.
Kiégett a házasságom, nem bírok tovább így élni!
Most vagy soha! - milyen sokszor hallottam, mondtam ezt magam is. A kicsit tépelődős, halogatós világomban könnyű volt a kudarcokat arra fogni, hogy nem léptem időben.
Az "essünk túl rajta" együttlétekkel kicsináltam a házasságom!
Tavaly, pár héttel karácsony előtt, új kolléganőt kaptunk. Négyen ültünk egy szobában - négy nő, közel azonos korúak. Közös bennünk, hogy egyikünk sem él olyan nagy szám életet. Evickélünk a házasságainkban, nagy gondok nélkül, aminek úgy tűnik, manapság nagyon is örülni kell.
Nem szakíthatsz velem, mi egymásnak lettünk teremtve!
Ma is arra ébredtem, hogy minden hiányzik a régi életemből - hogy te hiányzol. Még a fény is másképpen mozog a hálószobában, mint eddig: most valahogy szökésben van, talán mert nem tud a szokásának megfelelően elidőzni rajtad.
Anya! Ne engem hibáztass, amiért elrontottad az életed!
Harminc éves lettem. Gondoltam, meglepem magam valami változással. Egy teljesen új frizura talán még a hangulatomon is javítana. Meglátjuk. Nem vagyok depressziós vagy ilyesmi, egyszerűen csak a magányos csajok kevés örömet tartogató életét élem. Ráadásul az anyámmal lakom.
Egy kutya megtanít szeretni és önfeledten élni!
Kutya. Azt hiszem, ez a szó a mai kor emberének mindenképp különleges tartalommal bír. Azt mondják, a kutyás ember másfajta szívvel él. Talán van egy tartománya a lelküknek, ami a "nemkutyások" számára teljesen érthetetlen.
Örök életemre magányos maradtam, hogy a húgomat segítsem!
Ma este egy meghitt pillanatban odakucorodott mellém az unokahúgom és elmondta, hogy babát vár. És hogy nagyon boldog, de fél is. Boldog, mert minden vágya, hogy anya legyen, és fél, mert a fiú, akivel jár, azt mondta, ő még nincs felkészülve erre. "Segítesz?" - kérdezte.
Azért bántok mindenkit, mert megkínzott az élet!
A minap eldöntöttem, hogy megváltoztatom az életemet. Valahogy annyi minden telepedett rám, olyan reménytelenül rossznak tűntek a kapcsolataim, annyira nem volt jövőképem, hogy tudtam, muszáj csinálnom valamit.
Túl ártatlan voltam, hogy értsem, mit művelsz velem!
Ma délután beültem egy templomba. Tíz év után először. Furcsa érzés volt. Mintha hazamentem volna: a színek, az illatok teljesen elvarázsoltak. Régi emlékek rohantak meg: úgy éreztem, ha kinyújtom a kezem, megfoghatok valamit a múltamból, valamit, ami hiányzik.
Hello, mi vagyunk a she.hu! ;) - Bali Edina Zsanna
Az előre legyártott önéletrajzok helyett - mi, a SHE.HU csapata - szeretnénk nektek kreatívan bemutatkozni. Úgy véljük, nincs az a jól összeszedett adathalmaz, ami többet elárulna egy ember mentalitásáról, értékrendjéről, céljairól és aktuális életszakaszáról, mint az, hogy mit kívánna, ha a világon bármit kérhetne. Bali Edina Zsanna, neked mi lenne a három kívánságod?
- címkék:
- jótündér
- Bali Edina Zsanna
- She.hu
- Címkefelhő »
Nőként és emberként csodás vagy, anyaként megbuktál...
Ma ünnep volt nálunk. A lányom és én már hetek óta erre készültünk. Anya volt itt, akit mindketten imádunk. Ritka öröm, mert keveset látjuk. Sokat dolgozik, és különben is majd kétszáz kilométerre lakik tőlünk, ezért nehéz összehozni a találkozásokat.
Anyám más gyerekére mosolygott, de rám sosem!
Mondd, te hogy nőttél fel? Fürödtél az anyukád mosolyában, az apukád figyelmében, élvezhetted a nagyid ölelését? Érezted, hogy a szüleid bármit megtennének érted, hogy te vagy a legfontosabb a világon, aki méltó a szeretetre?
Anyám egy szörnyetegnek szült gyereket...
Úgy nőttem fel, hogy mindig ketten voltunk. Anya és én. Persze jártam óvodába, iskolába, különórákra, voltak barátaim, még le is diplomáztam, de otthon mindig kettesben voltunk.
A testünk összeér, de kilométerekre érezlek magamtól...
Csendben nézlek, ahogyan az ablakban állsz. Háttal nekem. A tekinteted nem látom, csak a mozdulataidból érzem, hogy legszívesebben máshol lennél.
Az elveim ellenére egy fiatalabb nőbe lettem szerelmes.
Lassan tizenkét éve, hogy elváltam. A feleségem lelépett egy nálam tizennégy, nála tíz évvel fiatalabb pasival. Azt hiszem, a szégyen volt az, ami a leginkább maga alá temetett évekre.
Magukra maradt idősek a koronavírus idején...
A kisfiam hat éves, lassan már készülünk az iskolára. Ugyanúgy várja, mint annak idején az ovit. Szereti a barátait, a közösséget, és imád a nagyinál időzni. Most viszont nincs ovi. Anya és apa itthonról dolgozik, a nagyit is csak a telefon képernyőjén látjuk.
Gyerekként eldobtál, de a pénzemet szeretnéd...
Szinte minden éjjel felriadok pontosan kettőkor. Nagyjából fél óra alatt nyugszom meg. Addigra már elhiszem, hogy a saját otthonomban, a feleségem mellett vagyok. Senki nem fog bántani, és senki nem fogja elvenni a párnám alá dugott egyetlen kis értékemet. Mindaz, amitől félek, rég volt. Már nem kell a párnám alá dugnom semmit. Biztonságban vagyok.
Nincs elcseszve a családi mintám, mégsem találok normális pasit.
Ülök a pszichológus várószobájában. Szeretek hamarabb érkezni, összeszedem kicsit magam, ráhangolódom az előttem álló beszélgetésre. Már ötödik alkalommal vagyok itt. Jöttem egy problémával, és persze kiderült, hogy amit én problémának hittem, az csak egy pici felszín, a mélyben sokkal nagyobb és fontosabb "erők dolgoznak."
Te voltál a hősöm, amíg a demencia el nem lopta az emlékeidet...
Szia Apa! Ezt a levelet azért írom, hogy bármikor meghallgathasd. Úgy intéztem, hogy mindig lesz valaki, aki felolvassa neked. Amikor csak tudok ott vagyok melletted, de ha épp akkor nem, amikor megjelenik a fény, és legalább egy pici csíkot vág a felhőkben, akkor ez a levél segít, hogy tudd ki vagy, és hogy érezd mennyire szeretlek.
- címkék:
- Bali Edina Zsanna
- demencia
- emlék
- hős
- példakép
- apa
- múlt
- Címkefelhő »
A Facebook "hamis valósága": Miért gyanús, ha valaki boldog?
Sokadik alkalommal hallom, hogy aki igazán boldog, annak nincs szüksége arra, hogy ezt a Facebookon mutogassa. Mindig legyen gyanús, ha úgy látjuk, hogy valakivel olyan nagyon rendben van minden.
Jó anya vagyok, de nem érzem magamban a boldog anyaságot.
Este van. Benézek a két kisfiamra, akik békésen alszanak, és mint minden este, most is reménykedve várom az érzést. A mindent elsöprő boldogságot, hogy anya vagyok.
Nem lehetek kedves anélkül, hogy azt hidd, megjátszom magam?
Gyerekkorom jelentős részében egy kis faluban éltem. Jellemzően mindenki ismert mindenkit, sosem volt kérdés, hogy ki kinek a gyereke, unokája. Talán ezért is volt olyan természetes , hogy köszönünk, hogy megkérdezzük, hogy a másik ember hogy van, hogy a kérdésre meg is várjuk a választ, sőt, még meg is halljuk.
Mindkét szülőnek azt hazudom, hogy vele jobb a karácsony.
Néhány nap, és itt a karácsony. Itt liheg a nyakamban az ünnep, amit annyira szeretnék kicselezni, megúszni, de nem tehetem, mert mindenki vár tőlem valamit - és a karácsony jól kihasználja ezt.
Ha meghalok, az kevésbé fájt volna a szüleimnek!
Amikor kislány voltam, néhány évig szinte semmit nem érzékeltem a világból. A napjaim nagy részét kórházban töltöttem, betegségből betegségbe estem. Csövek, fehér falak és az anyukám szemében már örök otthonra találó könnyek látványa töltötték ki az életemet.
Megkérték a kezem - akkor most örülnöm kéne?
A kocka el van vetve. A kocka el van vetve... Ez kattog a fejemben egyfolytában. A férfi, aki idestova két éve az életem része, megkérte a kezem. Gondolkodás nélkül igent mondtam. Jól megvagyunk együtt, szeretem őt, ő szeret engem.
Harc, amit a fiunkért, a fiunkkal és a droggal folytatunk.
Tegnap este óta ülök a fiam mellett. Őrzöm az álmát. Amikor kicsi volt, nagyon szerette, ha ezt mondtam neki. Úgy képzelte, nemcsak anya, hanem álommanó is vagyok, és ezen nagyokat kuncogott. "Meddigőjiztedazálmom?" - kérdezte egy szuszra, amikor felébredt.
A frigid nejem szenvedélyes nővé változott egy másik pasiért!
Pár hete egy barátom felhívott és azt mondta: "Figyelj, beszélnünk kell!". Mivel a hangjában volt valami furcsa, kicsit aggódva indultam a kávézóba. Mostanában annyi haverom mesélt ilyen-olyan betegségről, hogy attól tartottam, ő is beteg.
Emberhúst kell ennünk a jövőben egy kutató szerint!
Olvasom, hogy egy svéd kutató egy szeptemberi konferencián „ El tudod képzelni, hogy emberi húst eszel?" címmel tartott előadást. Megítélése szerint a világ élelmiszerellátási krízisének megoldásához igenis túl kellene látnunk bizonyos fétiseken, és vissza kellene térnünk a kannibalizmushoz.
Tolsztoj évszázadok távlatából is képes utat mutatni!
Az utóbbi időben több tolsztoji idézetet olvastam itt-ott. Számomra mindig izgalmas, hogy sok-sok évtizednyi, évszázadnyi távolságból mi az, ami hat. Mi az, ami talán örökérvényű.
A generációs szakadékot mi magunk teremtjük?
Talán mindannyian éreztünk már dühöt, amikor valaki azt dobta felénk: "Bezzeg az én időmben!" A generációs szakadékok mélyítésére az egyik legkiválóbb eszköz ez a mondat. A frusztráció növelésére és a tehetetlenség érzésének fellobantására is tökéletesen alkalmas.
Amikor a saját gyerekeink teszik tönkre a boldogságunkat!
Amikor elváltam, azt hiszem, lemondtam a szerelemről. Két gyerekkel ugyan mire lenne időm, és egyáltalán, vajon ki vonzódhatna hozzám? A barátnőim mondták, hogy épp elég gyerekes elvált pasi van, talán még előny is lesz, hogy anya vagyok, de én valahogy nem bíztam ebben.
Amikor te vagy "AZANŐ"- Élet második feleségként!
Márta második feleség, de még csak nem is feleség. Ugyanis élete párja még nem vált el az első feleségétől. Már 15 éve külön élnek - nem Márta miatt költöztek szét -, ennek ellenére még nem váltak el. Egy fiú- és egy lánygyermek, na meg a régi élet iránti nosztalgia - ez Márta nászajándéka, amikor a közös élet mellett döntenek.
Legyőztem az alkoholizmust, de anyámnak akkor sem kellek!
Tíz éve teljesen kicsúszott a lábam alól a talaj. Kirúgtak a munkahelyemről, elhagyott a pasim, és még egy nehezen gyógyítható betegséget is diagnosztizáltak nálam. Azt hiszem, a legegyértelműbb vágyam a halál volt. Semmiféle menekülési utat nem láttam.
Örökbe fogadott gyerek vagyok, akivel nem közölték az igazságot...
Huszonegy éves vagyok. Két hete volt a születésnapom. Otthon lakom a szüleimmel, akiket imádok. Láttam rengeteg osztálytársam, barátom életében, hogy mit jelent szeretet nélkül felnőni. Láttam sok hazugságot és bántalmazást.
A többgenerációs családnak különleges varázsa van!
Négy éves voltam. Egy reggel az édesanyám azt mondta: kislányom elköltözünk a nagyihoz. Nem tudom, honnan, de tudtam, hogy igen, muszáj mennünk. Nem volt dráma, sírás, csak a csendes belenyugvás, a két kisbőrönd súlya és az autóbusz hangja.
Én tőled akartam gyereket, de te már csak a gondolattól is rettegtél
Öt éve én voltam a legboldogabb nő a világon. Álomesküvőnk volt. Amikor ránéztem a szerelmemre, a fátyolos szemére, az ellenállhatatlan szexi alakjára, ahogyan büszkén állt mellettem a mesés öltönyében, talán el sem hittem, hogy ez velem történik.
Házasság: Én bántalak, te bántasz - pedig szeretnünk kéne egymást!
Roland megkövült arccal, lehajtott fejjel áll a felesége előtt. Klára nem törődik ezzel, csak mondja, mondja: hogy SOHA semmi nem úgy történik, ahogyan megbeszélik, hogy Roland MINDIG csak saját magával törődik. Nem figyel, nem beszél, nem érzékel. Csak van.
Poliamoria? Én örülök, hogy monogám vagyok.
- Képzeld! - mondta Szilvi az első másodpercben, amikor leültünk egy kávé mellé. - Szerelmes vagyok. Érdeklődve néztem rá, hogy vajon mit akar valójában mondani, hiszen nincs egy éve, hogy mesélt az új kedveséről.
Mozaikcsalád: Nem leszek a pótanyukád - csak valaki, aki szeret.
Boldog gyerekkorom volt - amolyan szeretetben fürdős. Pedig akár bonyolultnak is nevezhetném: négyéves voltam, amikor elváltak a szüleim, és kilenc, amikor édesanyám újra férjhez ment. Nevelőapámnak két gyermeke volt az első házasságból, édesapámnak egy a harmadikból.
Álláskeresés: 50 éves múltam, ezért már senki nem akar alkalmazni...
Elveszítettem a munkám. Vagy a munkám veszített el engem? Nem tudom, hogyan is mondjam, hiszen mindig is szerettem dolgozni. Ebben a munkakörben pedig különösen. Amikor először mondták, hogy leépítések lesznek, azt hittem, csak ostoba vaklárma.
Válás: Stigma, amely örökre megkeseríti az életed?
Nemrég összefutottam Kristóffal. Legalább 10 éve, hogy utoljára találkoztunk. Ismétlődő, rengeteg nehézséget okozó problémája miatt keresett meg anno, annak lelki okaira szeretett volna fényt deríteni.
Nincs szükségem férjre - számomra a fiam az igazi férfi!
Egyedül nevelem a fiam. Nézem, ahogyan egyre erősebb, férfiasabb, ahogyan egyre több részét fedezi fel a világnak. Pedig olyan kicsi még, épp csak tizenkét éves. Büszke vagyok rá - és boldog, hogy az anyja lehetek. Ötéves volt, amikor egyedül maradtam vele, mert elváltunk.
Szerelem: Osztozunk a létezésben és ez minden határt eltüntet!
Hamarosan tizenhat éves házasok leszünk. Tizenkilenc éve létezünk szerelemben. Nemrégiben egy előadáson az egyik meghívott vendég arról beszélt, hogy szerinte a szerelem az első szerelmeskedésig tart, utána már jön a leépülés.
Úgy ítélkezz mások felett, hogy veled is ezt teszik!
Amikor nagy távolságot érzek úgy általában a világgal, van egy bevált gyakorlatom. A nyilvánosság előtt mindig vannak olyan emberek, akikkel kapcsolatban szélsőséges véleményünk lehet.
Tönkrement álmok egy kamaszkori abortusz miatt...
Tegnap este családi vacsora volt. Amolyan szokásos, anyás-apás. Az öcsémmel együtt ez a heti kötelezettségeink közé tartozik. Persze örömteli. Anya jól főz, apa mestere a történeteknek, és nekünk is mindig van valami hírünk, amivel feldobjuk a hangulatot.
Emberi kötelesség a megbocsátás?
Azt hiszem, mindannyiunknak jelentős kérdés, hogyan hurcoljuk a sérelmeinket: tovább akarunk-e/tudunk-e lépni. És mi történik akkor, amikor valaki igazán megbánt, valódi fájdalmat okoz? Ne adj' Isten, bűnt követ el ellenünk vagy valamelyik szerettünk ellen.
Apád miatt félsz, hogy rossz ember leszel...
Amikor eldöntöttük, hogy összeházasodunk, megkérdezted tőlem, hogy apám jó ember-e. Azt hittem, viccelsz. "Miért, ha nem jó ember, nem veszel feleségül?" - kérdeztem vissza nevetve.
Megbocsátani csak annak lehet, aki valóban bocsánatot kér...
Ma arra ébredtem, hogy meg kellene bocsátanom neked. Nem tudom, honnan jött az érzés. Azt tudom, hogy azt álmodtam: ülsz mellettem egy padon, és könnyes a szemed. De emlékszem: nem tudtam neked azt mondani, hogy elfelejtem, amit tettél - még az álmomban sem. Akkor miért érzem ezt most, hogy mégis? Főleg úgy, hogy talán neked eszedbe sem jut a megbánás.
Hová tűntek az életünkből a bölcs nők?
A minap azt mondta nekem egy nagyon bájos, fiatal nő, hogy az ő életében egyszerűen nincsenek bölcs nők. Nők, akik mellett egy pillanatra meg lehetne pihenni.
Már nincs olyan, hogy mi, csak te, meg én...
Ma el akartalak csábítani. Csak olyan semmittevős vasárnap délutánra. Esik az eső, maradjunk pizsamában, nézzünk meg egy filmet! Te választhatsz. Igen, tudom, hogy régen mindig én választottam. És azt is tudom, hogy sok mindent csak a kedvemért tettél meg.
Te képes vagy főszereplő lenni a saját életedben?
Mostanában rengeteg olyan beszélgetésben vettem részt, ahol azt láttam, hogy milyen erősen ragaszkodunk az életszerepeinkhez. De főleg azokhoz a sztereotípiákhoz, melyek ezekre a szerepekre tapadnak.
Mit jelent nőnek lenni a 21. században?
Egy legenda szerint, amikor egy róka eléri az ötvenedik évét, asszonnyá válik, ha betölti a százat, akkor fiatal lánnyá alakul, ha pedig eléri az ezredik évét, égi róka lesz, aki a természet összes titkát ismeri.
- 1