Az Oscar-díjas német, aki felszabadította a kamerát

Karl Freund a filmtörténet első önálló, egységes stílusirányzatának, az 1920-as évek német expresszionizmusának jelentős operatőre volt. Ahogy az expresszionizmus, úgy Freund is óriási (mai napig tartó) hatást gyakorolt a későbbi filmek képi világára. Németországban olyan filmeket fotografált, mint A pókok (1919), A Gólem (1920), Az utolsó ember (1924) vagy a Metropolis (1927). 1929-ben az Egyesült Államokba vándorolt, és klasszikus horrorok operatőreként, majd rendezőjeként örökítette át a hollywoodi stúdiófilmekbe a német expresszionizmus fény-árnyék játékát. Újító operatőr volt: a számos tekintetben az expresszionizmus reakciójakként ...