Amikor az anya valójában férfi

Komoly etikai vitát indított el Nagy-Britanniában egy nőből férfivá átoperált ember terhessége. Az [origo] által megkérdezett bioetikus szerint a megszületett gyermekre gyakorolt hatást nem ismerjük, ezért az esetet etikailag mindenképpen fenntartásokkal kell fogadnunk.

A harminc év körüli férfi tavaly vette fel a kapcsolatot a transzneműekkel foglalkozó brit Beaumont Society nevű szervezettel, és tanácsot kért a nemátalakítást követő gyermekvállalással kapcsolatban. A Beaumont munkatársa akkor átirányította őt egy másik szervezethez, de a férfi később ismét jelentkezett a csoportnál, hogy megköszönje a segítséget, és azt mondta, lett gyermeke.

Noha a gyermek születésére nincsen bizonyíték, az eset napvilágra kerülése etikai vitákat indított el Nagy-Britanniában, ahol ez lehet az első példa arra, hogy egy nőből férfivá műtött személynek gyereke született. Az Egyesült Államokban élő Thomas Beatie-nek azonban már három gyermeke is született ily módon.

"Biológiailag nyilván nőnek kell tekinteni azt, akinek működő petefészke és méhe van, s aki ilyen módon egy gyermeket kihord és megszül" - mondta az [origo]-nak Kovács József orvos-bioetikus. "Pszichológiailag már bonyolultabb a helyzet, hiszen egy transzszexuális nőről van szó, aki férfivé operáltatta magát úgy, hogy a méhét és a petefészkét nem távolították el. Tehát a műtétre azért került sor, mert ő férfinak érezte magát, s szerette volna külsejét is ennek megfelelően megváltoztatni" - mondta Kovács. A bioetikus úgy véli: az, hogy a férfiból később mégis anya lett, mutatja, hogy nem teljesen tudott azonosulni a kizárólagos férfi nemi szereppel.

Világszerte számos nemátalakító műtétet hajtottak már végre, melyek engedélyezése gondos protokoll szerint történik, hogy az, aki átoperáltatja magát, nehogy később (amikor már nem lehet visszafordítani) megbánja a műtétet, mondta Kovács. A legtöbb ilyen operáció eredményeként - éppen a gondos kiválasztásnak köszönhetően - az átoperált, transznemű személy elégedettebb életet él, boldogabb lesz, vagyis az ilyen műtét sokszor pszichológiailag eredményes. "Ez azonban csak pszichológiai eredményesség, hiszen biológiailag nem lehet egy teljes egészében jól funkcionáló másik nemű személyt létrehozni egy nőből vagy férfiból" - mondta a bioetikus.

Thomas Beatie terhesen

A transzneműek szülése ezzel szemben meglehetősen ritka, mindössze három ilyen személy ismert, akik nőből férfivá való átoperálás után képesek voltak szülni. A nemátalakító műtétek során ugyanis a petefészkeket és a méhet is el szokták távolítani, mert az ilyenkor alkalmazott férfi nemi hormonok hatására megnő ezekben a szervekben a rákos daganatok kialakulásának kockázata. "A kevés példa miatt nem lehet megjósolni a hosszú távú következményeket a gyermek számára, így feltétlenül kísérleti beavatkozásnak tekinthető. S a gyerekeken történő kísérletezés csak nagyon indokolt esetben megengedhető" - mondta Kovács.

Mi történik a nemátalakítás során?

A nemátalakítás első lépése általában a hormonterápia. Az ellenkező nem nemi hormonjainak fokozott bevitele erősíti a másodlagos nemi jellegeket - a tesztoszteron a hang mélyülését és a testszőrzet megerősödését okozza, míg a női hormonok hatására gyérül a szőrzet, átalakul a zsíreloszlás, és megváltozik az izomzat.

A nőből férfivé történő műtéti átalakítás során eltávolítják a melleket, gyakran a petefészkeket és a méhet is, és végső lépésként átalakítják a külső nemi szerveket. A férfiból nővé történő alakításnál eltávolítják a heréket, mellnagyobbítást végeznek, s a külső nemi szervek átalakítása itt is legutoljára történik.

"Noha ösztönösen úgy érezzük, hogy az így létrejövő gyermek pszichológiailag kárt szenved, s ezért etikátlan az ilyen beavatkozás, nem biztos, hogy ez az ösztönös érzés az érvek fényében fenntartható" - tette hozzá Kovács. Derek Parfit brit filozófus szerint az ilyen típusú érvelések nem veszik figyelembe, hogy ha például a transznemű férfi nem hozta volna világra a gyermeket, akkor az egyáltalán nem is lenne. "A kérdés ekkor az, hogy mi a jobb az adott gyermeknek? Az, ha egyáltalán meg sem született volna, s ma nem létezne, vagy az, ha megszületik, noha születésének szokatlan körülményei miatt pszichológiailag kárt szenved?" - teszi fel a kérdést Kovács. "Ahhoz, hogy azt mondhassuk, jobb lett volna a gyermeknek, ha ilyen módon nem született volna meg, a megszületett gyermeket ért pszichológiai kárnak akkorának kellene lennie, hogy a gyermek felnövekedvén azt kellene, hogy érezze: bárcsak meg sem születtem volna!"- véli a bioetikus. Nem evidens azonban, hogy ekkora boldogtalanságot okoz a gyereknek a transznemű szülőtől való születés. "Ez az érvelés oda vezet, hogy valakinek bármilyen rosszak is a születésének a körülményei, bármennyi kára is származik abból, általában mégis jobb lenni, mint nem létezni, s az illető örülhet, hogy mégis megszületett, illetve, hogy a megszületését nem akadályozták meg. A legtöbben így gondolkodunk az életünkről" - mondta Kovács.

Thomas Beatie gyermekével

A bioetikus szerint nagyon nehéz megmondani, hogyan alakulnak majd a szülői szerepek, hiszen a gyermek biológiai anyja pszichológiailag alapvetően férfinak érzi magát. Az azonban, hogy mégis gyermeket szült, egyfajta női identitást is sugall, vagyis nem lehet tudni, hogy ő maga a gyermek anyjának vagy apjának érzi magát, az is lehet, hogy mindkettőnek. "A gyermek számára ez rendkívül szokatlan helyzetet teremt, ez számára egyfajta pszichológiai kísérlet, melybe beleegyezése nélkül vonták be" - mondta Kovács. Úgy véli, hogy éppen ezért nem is lehet megbecsülni a pszichológiai következményeket a gyermek számára.

Hogyan eshet teherbe és szülhet egy nőből férfivé operált személy?

A legegyszerűbb esetben, ha az illető csak hormonkezelést kap, vagyis a petefészkek és a méh is érintetlen marad a nemátalakítás során, valamint a külső nemi szerveket sem alakítják át, természetes úton megfoganhat és megszülethet a gyermek. Ha az átalakítás csak a külső nemi szerveket érinti, donor petesejt és mesterséges megtermékenyítés alkalmazásával foganhat meg a gyermek, és császármetszéssel jöhet a világra. Ha az átoperálás a méhet és a petefészkeket is érinti, természetesen nincs mód egy terhesség kihordására.

Kovács szerint a fenti esetek azt mutatják, hogy ma egyre inkább fellazulnak a nemi szerepek szigorú határai. Ma pedig már az orvostudomány is segítséget tud nyújtani abban, hogy valaki egy bizonyos mértékig megválaszthassa a saját nemét, vagyis átoperáltassa magát más neművé, mint amilyennek biológiailag született. "Már maga az ilyen műtét is sokáig ellentmondásos volt, s csak az utólagos vizsgálatok mutatták meg, hogy gondosan megválasztott esetekben az ilyen műtétek pszichológiailag kedvező eredményekkel járhatnak a transznemű személy számára. Az esetleg megszülető gyermekre gyakorolt hatást azonban nem ismerjük, ezért ezt etikailag mindenképpen fenntartásokkal kell fogadnunk" - mondta Kovács.