Szivárványbaba: Élet a halott testvér árnyékában!

Gyerekként nem értettem, hogy miért szeretik jobban a szüleim a nővéremet, mint engem. Mindig kedvezőbb elbírálás alá esett, mint én. Ha összevesztünk, apám csak engem vont kérdőre. Folyton én lettem a hibás, és én kaptam az atyai pofont. Vele valahogy kivételeztek, mindig megértőbben, kedvesebben fordultak hozzá.