Percze Ágnes
címke rss- kapcsolódó címkék:
- gyerek
- szerelem
- párkapcsolat
- karantén
- gyereknevelés
- legfrissebb
- legrégebbi
7+1 biztos jele, hogy mindjárt vége a tanévnek...
Mikor még nem volt gyerekem, az év végi hajrá a karácsonyi időszakot jelentette. De mióta iskolás gyerkőcöm van, már évente kétszer is hajrázok...
- címkék:
- Percze Ágnes
- iskola
- szülő
- gyerek
- tanév
- Jelek
- Címkefelhő »
Yolo, menci, cringe - avagy értelmező kéziszótár tinikhez!
Teljesen felkészületlenül ért, mikor először kaptam azt a választ a gyerektől, hogy "Adom." Pedig én csak azt kérdeztem tőle, megyünk-e moziba? "Adod? Mit adsz?" - kérdeztem vissza, ő meg kinevetett...
Csak addig kellettem, míg vissza nem kaptad az exed...
Most akarom megállítani az időt! Augusztus 14-én, Marcell napján. Most, mikor próbálom magamba szívni ezt a különleges hajnalt, a pillanat minden rezdülését, és az érzést, mikor mögém lépsz, és belecsókolsz a nyakamba.
Értékek, amiket a gyerekemtől tanultam...
Nem nagyon emlékszem, milyen ember voltam, mikor még nem volt gyerekem, de határozottan állíthatom: nem ilyen, mint most.
Miért tartják a nőket rossz sofőrnek?
Sokak szerint a nők pont olyan jól vezetnek, mint a férfiak, amivel teljesen egyetértek. Bár a pasik ezt nem így érzik - talán azért, mert annyira különbözőek vagyunk. Vigyázat! A következő írás nyomokban megtörtént eseményeket tartalmazhat.
Egész életemben anya akartam lenni!
Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren is túl, még az Üveghegyen is túl, egy nagyváros takaros kis házában élt egy leány. Semmiben nem szenvedett hiányt: volt munkája, vagyona, fiatalsága, csak egyvalami hiányzott neki. Egy szerető család és egy kislány...
Észrevétlenül ragadtam bele a sehova sem tartó kapcsolatba.
Olyan észrevétlenül ragadtam bele a sehova sem tartó kapcsolatba, mintha egyenesen célom lett volna maradni.
Én vagyok az a lány, akit mindenki elhagy...
Én vagyok az a lány, akit mindenki elhagy. Nem azért, mert csúnya vagyok, vagy rossz a természetem. Még csak nem is a hűtlenségem miatt dobnak. Pont az ellenkezője a baj: túl kitartó vagyok.
Azt hittem, utálom a karácsonyt - de tévedtem!
Az utóbbi években utáltam a karácsonyt. Nemcsak a készülődést - ami a reklámokban békés és nyugodt, a valóságban viszont fárasztó és frusztráló -, hanem a vendégeskedős, kajálós vagy épp unatkozós napokat is a pokolra kívántam.
Negyvenes nőként már nem hiszek a tündérmesékben...
Az idő múlásával már sok mindent másképp gondolok, mint 20 évesen. Ezt nagyképűen nevezhetném bölcsességnek, de inkább csak a tapasztalataim szubjektív kivetülése a gondolataimra - keserédes fűszerezéssel...