Törjétek össze a lemezeket, avagy énekeljünk együtt, mert a Himnusz nem koncertdarab

Ókovács Szilveszter írása az Origónak.

Fischer-Dieskau búcsúja, avagy valami értelmes döntés szilveszterkor

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 243. LEVÉL

Két évszázad magyar operája, avagy keveseken is múlhat sok

Ókovács szerint az opera - 242. levél.

Újraaranyozás, avagy két Ring, ami közel ring

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 240. LEVÉL

Soft power, avagy egy lírikus basszusról

Ókovács szerint az opera - 239. levél.

Opera Europa - Budapesten

Ókovács szerint az opera - 237. levél.     Édes Néném, érdeklődik a téma iránt, mit is csinál itt közel 200 európai operai szakember? Miért gyűltek össze 2009 után újra itt? Egyrészt 13 esztendő hosszú idő, és európai szervezetünk évente több találkozót is rendez, tehát a nagyobb, a képességes házaknak időről időre illik helyszínként megjelennie, de az is igaz, hogy az elmúlt évtized számos fejlesztése, művészi eredménye is az irányba tolta a dolgokat, hogy amint az Operaházat is átadtuk, az őszi, a nagy konferencia Budapestre kerüljön. Sok munka van ebben, bizonyos körülmények miatt mostanában nem is olyan egyszerű valamit Budaapestre ...

San Diegói árulás, avagy az Álruhás Amerikában

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 236. LEVÉL   Édes Néném, milyen régen küldött nekem újságból kivágott cikket! Mintha visszarepültünk volna az időbe, amikor még volt – vagy előre a harmadik világháborút követőleg párezer évvel, amikor talán újra lesz nyomtatott szöveg. Mondjuk, ezt a cikket igazán kár volt papírra vetni, mert rosszindulat szülte és felkészülés, érdeklődés helyett gyanút felhordani szándékozott, cseppet sem elegánsan, kérdőjelekbe öltöztetve állításait. A cél ilyenkor az, hogy a válasz, amely nyilván később tud csak érkezni a kérdéses állításoknál, már kevesebb olvasót érjen el, meggyőző ereje se vetekedhessen az előre ...

A mögémesélésről, avagy további megfejtések az új Toscához

Drága Néném,   igaza lehet, néha én is úgy érzem, mintha most futó új Tosca-produkciónk formabontó Spolettája legéppisztolyozná a közönség lelkesedését is a darab végén. Pedig csak jeget tör – a hatást majd az utókor elemzi, ha lesz kedve. De egyáltalán baj-e, ha a közönség zakatoló aggyal, szuszogva távozik, és a metrón vagy a parkoló autóhoz battyogva is találgatja, mit is látott?

A mai Tosca-premier elé, avagy szabad művészet-e az opera?

Ókovács Szilveszter írása az Origónak.

Magyar elfogultságaim, avagy miért ne legyen az OPERA igazgatója külföldi?

Ókovács szerint az opera – 232. levél.

Mindent is, avagy variációk operaigazgatásra No.7

Ókovács szerint az Opera - 229. LEVÉL

Mindent is, avagy variációk operaigazgatásra No.6

Édes Néném, a hatodik rész talán már az utolsó lehet, ha nem küld több kérdést, de hát ezt sose lehet tudni, gyanítom, jönnek még. Mindenesetre nekiveselkedtem megint, folytassuk hát a Gyakran Hozzám Vágott Kérdések (GyHVK) megválaszolását!

Mindent is, avagy variációk operaigazgatásra No.4

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 226. LEVÉL   Édes Néném, képzelje, a negyedik epizódba is csak négy kérdés fért, annyira hosszú, kifejtős a második. De azért ez is a Gyakran Hozzám Vágott Kérdések (GyHVK) következő része ám!

Mindent is, avagy variációk operaigazgatásra No.2

Ókovács szerint az Opera - 224. LEVÉL Édes Néném, íme, hát a Gyakran Ismételt Kérdések folytatólagos megválaszolása, a második rész. És már most mondom, jön a harmadik és a negyedik is, csak meg ne feküdje a gyomrokat a sok ilyen-olyan gondolatmenet a Magyar Állami Operaház működése kapcsán.

Mindent is, avagy variációk operaigazgatásra No1.

Ókovács szerint az opera - 223. levél

Istenek hosszas alkonya, avagy visszahúzzuk Wagner Gyűrűjét

Ókovács szerint az Opera - 222. levél.

Ismét pályázik az Operaház élére Ókovács Szilveszter

Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója beszélt az operák megújulásáról, az Eiffel-házról, valamint terveiről is.

A Kékszakállú Porgy, avagy az egyenlőségről

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA - 221. LEVÉL

Parsifal feltámadása, avagy a nagypénteki varázs

Ókovács szerint az opera  – 219. levél    Édes Néném, a remekműveknek valóban árt, ha egyetlen interpretáció ég rájuk, akármilyen okból is. Nem segít a tegnap, a ma és a holnap Bánk bánjainak, de Toscáinak se, ha Simándy vagy Callas az szofisztikált példaképből másolandó etalonná lép elő. Őrizzük Nádasdyék 1937-es Bohéméletét, és 2016-os 2.0-ás verziónkkal sem tudtuk a lassan százéves eggyé olvadást meg nem történtté tenni. És ugyanez a helyzet Mikó András 1983-as Parsifaljával is: 2018 húsvétján végre elengedtük, de az új értelmezésnek végül csak négy évvel azután, 2022 Nagypéntekén indulhattunk neki. Jégtörés ez, visszaadni egyy ...

Hunyadiról utoljára, avagy Cillei Ulrik árulásai

Édes Néném, véget ért Hunyadi-sorozatunk. Utólag okos az ember, láthatólag kétszer ennyi előadást is értékesíthettünk volna, az ilyesmit sose látni előre pontosan. Írtam már Kegyednek Erkel-operaprodukciónk egy-egy különösebben vezetett figurájáról vagy rekvizitjéről, de talán érdeklődését még inkább kielégíti, ha Rozgonyi és a koronázási pallos (Hunyadi János kardja) után Cillei Ulrik, a kormányzó alakját világítom meg.

Oroszok, avagy kollektív bűnösség a művészetben

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 217. LEVÉL Édes Néném, állítólag létezik egy lengyel felvetés, amely szerint egész Európában le kellene szedni orosz művészeket a színpadokról. Hogy valós-e vagy kacsa ez a „mesterterv", az idő hamarosan eldönti.

A koronázási pallos mítosza, avagy második jegyzet a Hunyadi-operához

Ókovács szerint az opera - 216. levél

Rozgonyi, a szélkakas, avagy jegyzetek a Hunyadi-operához

Ókovács szerint az Opera - 215. levél

Gyarmati arany a fejlesztés terhe mellett – kéretlen válasz Inkei Péternek

Ókovács szerint az Opera - 214. levél

Opera helyett OPERA, avagy a nagybetűs korszak vágyáról

Ókovács szerint az Opera - 213. levél

Lufifújás lufi nélkül, avagy tényleg orgazda-e az államtitkár?

 Ókovács szerint az Opera - 212. levél

A harmadik évezred lánya, avagy a nevetést ne vessük el

Ókovács szerint az Opera - 210. levél

Ősverzió-problémák, avagy ődöngés a Hunyadi szövege felett

209. levél  Édes Néném, érdeklődésével némi idegességet csempész szívembe: lassan bizony, neki kell látni a Hunyadi László vadonatúj produkciójának. Több mint egy éve érleljük a dolgot a (mindent) tervező Lisztopád Krisztinával, szinte minden jelmez és a díszletek nagyobb része is kész immár – csak nekem akaródzott olyan lassan meglenni a szöveggel.

Vidéki operatársulatok vezetői válaszolnak a pesti Opera vezetőjének

Vidéki operatársulatok vezetői küldtek válaszlevelet Ókovács Szilveszter 'A szomszéd tehene, avagy vidék kontra főváros' című, az Origón megjelent írására. Levelüknek a "Vidék kontra főváros? Főváros és vidék" címet adták. A levél a következő:

„We are the Opera”, avagy karácsonyi örömzene százezer követővel

207. levél Édes Néném, amikor múltkorában arra célzott, milyen szép is volt a régi jó „videós" világ, közte az a híres klip, amelyen mindenki egy célért, Afrikáért énekelt, csak arra tudtam gondolni: de hisz a mai idő minden korábbinál intenzívebben videóvezérelt. Tehát, hogy igaza van.

Viharvadászok és balatoni strandolók az év legjobb képein

A beérkezett képek ezernyi oldalról mutatják meg hazánkat, de mindegyikben közös a kötődés ahhoz az országhoz, amelyet oly sokan szeretünk – mondta el Dömötör Csaba parlamenti államtitkár a Magyarország 365 fotópályázat szerda esti ünnepélyes díjátadóján, amelyen rekordszámú amatőr és profi fotográfus munkája közül hirdették ki az idei nyerteseket.

Rasszista Diótörő, avagy melyik ujját harapja a cenzor?

205. levél Édes Néném, már az elején hadd tegyem nyilvánvalóvá, hogy nem, nem és nem, mi nem állítjuk le a Diótörő előadásait, sőt, még arra sem vagyunk hajlandók figyelni, hogy a kínai táncot feltétlen ázsiai származású, „kínainak kinéző" művész táncolja, hiába van a 120 tagú társulatban több is belőlük. Itt kérem, szabadság van, ezért művészi szabadság is létezik, amely karba öltve kell járjon a minőséggel.

Bagossy Norbit, Nagy Viktort és Ókovács Szilvesztert is kreatív nagykövetté választották

Idén is visszatér az ország legszeretnivalóbb és legizgalmasabb kezdeményezéseit és vállalkozásait díjazó Highlights of Hungary. Ahogy a korábbi években, úgy 2021-ben is egyetlen mércét állítottak a szervezők, mégpedig a kiválóságot, amely összeköt minden magyart határon innen és túl.

Szakszervezetiség mint vallás, avagy beoltva az opera ellen

Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatójának írása az Origónak.

A szomszéd tehene, avagy vidék kontra főváros operajátszásáról

Ókovács szerint az Opera - 203. levél Édes Néném, ha már Kegyed is kérdezi, abból azt szűröm le, hogy A sevillai borbély örök Rágalomáriája, legalábbis szakmaszerte, célt ért, és pletykás emberek, akik az életben leginkább felháborodni, de minimum feszültséget érzékelni és azt feltranszformálni szeretnek, megalapozzák mostani levelem.

Nemcsak kő és habarcs, avagy egy kommunikátor töprengései

Ókovács szerint az Opera – 202. levél    Édes Néném, mindig kérdezi, mi vagyok én tulajdonképpen? Gondolom, azért jut ez az eszébe, e késeinek tűnő kérdés – hisz mégiscsak erősen a B-oldal forog már nekem –, mert olyasmiben lát, hall, ami megingatja hitét, hogy a helyemen lennék. Valójában nehéz is megmondani, hol az én helyem. Természetesen többet énekelni lett volna a legjobb. Ha – nagyon ritkán – megadatik, főleg, ha dalesteken, mindig kiderül a számomra ennek a mondatnak az igazsága.

Új örökös tagokkal és saját alapítású díjakkal ünnepelt az Opera

Mások mellett Kertesi Ingrid és Róka István operaénekest is örökös tagnak választották, de a művészek mellett a háttérben dolgozó szakembereket is kitüntették. Emellett Idén először adták át a Magyar Állami Operaház az általa alapított Opera Corpus sajtódíjat, az elismeréssel az intézmény olyan újságírók, médiumok és kommunikációs szakemberek munkáját kívánja jutalmazni, akik az elmúlt évtizedben a kulturális sajtó szűkülő piaci lehetőségei ellenére is önzetlen munkával segítették az Operát. Gábor László, az Origo főszerkesztője az elsők között vehette át a kitüntetést.

Kár-e a Carmenért, avagy operai kategória-e a fenségesség?

201. levél

Felavatták az Eiffel Műhelyházat

Saját kulturális identitásunk megerősítésének is fontos pillanata ez - mondta Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter a Magyar Állami Operaház Eiffel Műhelyházának ünnepi megnyitóján hétfő este Budapesten.

Utolsóból első, avagy az Eiffel Műhelyház újjászületésnapja

200. levél    Édes Néném,  ugyan testileg még itt vagyok, Plácido Domingo Operalia-versenyének zsűrijében (jó ég, de különös is épp egy október 23-át Moszkvában átélni..., innen nézni a közvetítést!), de a gondolataim már rég odahaza járnak: hisz hétfőn avatjuk az Eiffelt! Ez pedig épp a bicentenáriumi levél...

Énekesmadár-halál, avagy Edita Gruberova korai sírjára

199. levél

Szolgák lesztek, így fenyegetik Gyurcsányék a nekik nem tetsző embereket

Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója interjút adott Szilléry Évának. NÉZZE MEG A BESZÉLGETÉST!

Gyermekkar50, avagy a legnagyobb kiskórus jubileuma

198.levél Édes Néném, ha azt kérdezi, melyik volt az egy hónappal ezelőtti óvatos évadkezdet óta a leglátogatottabb előadásunk, akkor a most szombati matinéval kell felelnem erre. És habár pont most mintha valami éledezne az elszokott, a covidban az aktív kikapcsolódásból kikapcsolódott – magukat kikapcsolva felejtett – nézők piacán, azért mégis feltűnő volt a program, amelyet a félévszázadossá lett Opera Gyermekkar tiszteletére és főszereplésével rendeztünk.

Zene nélkül mit érnénk mi, avagy Mahlerrel a világnapon

197. levél

Dante700, avagy irodalmi alapanyagokról

196. levél

Statio Orbis, avagy hősök a téren

Ókovács szerint az opera – 195. levél

Énekesmustra, avagy még egyszer a Marton-versenyről

194. levél

Versenydalnokok, avagy a Marton Éva Nemzetközi Énekversenyről

193. levél Édes Néném, higgye el nekem, hogy bár tényleg érdekes dolog egy komoly verseny zsűrijében részt venni, nincs „olyan" típusú kibeszélni való, amely az Ön kiapadhatatlan kíváncsiságát kielégítené. Nem, nincs meg előre a győztes, nem, senki nem menedzseli a tanítványait, nincsenek kedvenc áriák, és a versenyzők sem ostromolják kedves dörgölődzéssel a zsűritagokat. Na jó, inkább mesélek, csak, hogy ne a mese helyetti mese vegye át a helyet...

Mennél nehezebb, annál érdemesb’ avagy az Opera harmadszor is Beregszászban

192. levél   Édes Néném, képzelje el, amint az autóoszlop beszorul a beregszászi Arénához vezető keskeny kis utcán. Kertes övezet ez, csak ilyenkor lát ekkora forgalmat: ha az Edda vagy az Omega érkezik ide. Meg az Opera... Meleg is van, porzik is, de az emberek csak jönnek és jönnek, végül is miattuk nem lehet haladni, de hát ez a művész legédesebb gondja, a sok közönség! A tükörben az arcukat látom, mellettünk elhaladva a profiljukat, aztán hátulról, hosszabb ideig az egész sokaságot. Van időm tűnődni, vajon kiket is szemlélek?

Adódjatok össze, avagy a covidárvákért éneklünk

191. levél Édes Néném, csak a pontos számot nem tudom, a nagyságrendet viszont biztosan. Több száz olyan kiskorú gyermek él Magyarországon, aki az eddigi Covid-hullámokban veszítette el egyik, de sajnos, sok esetben akár mindkét szülőjét. (És sok ezren pedig felnőttként temethették el szüleiket.) Amikor az államelnök és hitvese alapítványt tett az elárvultak javára, még aznap eldöntöttem, hogy – saját támogatásunkon túl – igazi, nemes jogcímet adunk annak a nyári hangversenynek, amelyet először tavaly rendeztünk meg, és az idei – meg majd a 2022-es – mutatja meg, sikerül-e hagyományt teremteni vele.

Engedjétek hozzánk (is) a gyerekeket, avagy a legkisebbek Operája

190. levél   Édes Néném, valóban minden perc elvesztegetett idő, amelyet nem közönségneveléssel töltünk. Mivel rendszeresen célozgat nekem arra, biztosan odafigyelünk-e a jövő generációkra, és múltkor is kérdezte, ugyan miért nem megy a Parázsfuvolácska, elhatároztam, hogy csokorba szedem, mivel készülünk a következő évadban már tetten érhető, tíz éve megcélzott háromlábú (háromházas) működésre. Tartsunk együtt terepszemlét, hova lehet hozni unokákat, szülőkkel kiskamaszokat, küldeni gimiseket, kísértetni magunkat egyetemistákkal? Nagy levegő, mert utazunk és számolunk!!!

Öt érv, öt év, avagy a nemzetstratégiai intézmények finanszírozásáról

189. levél   Édes Néném, ha múlt héten kisajnálkoztam magam a hazai sajtó mérhetetlen felületességén és tájékozatlanságán és problématámasztó áldásos tevékenységén, mit mondhatnék Kegyed friss kérdéseire? Pénz áll a házhoz, emiatt nemhogy szégyellni kellene magát a fontos feladatot ellátó intézmények közül legalábbis 17-nek, de még egyes erők a börtönt is belengetik. Ami még akkor is durva, ha persze, tudom, hogy van, akinek a számára a másik személyes szabadságának és becsületének elvétele politikai kötőszó csupán.

Fitnesz az új Loch Ness, avagy Rubint Réka és a balett is nagyon rendben

188. levél   Édes Néném, a magyar sajtó tarajos hullámait éppúgy nem értem – hiába fogyott el előlem fél évszázad –, ahogy természetesen egy csomó embert sem értek az Opera művészi vagy rajongói holdudvarában. Heterogén társaság vagyunk, az egyszer biztos. Amikor arra kér, adjak már valamiféle bennfentes információt erről a fitneszbotránnyá fújt lufiról, eszembe jut, hogy pl. az operaéneklést az öregek szerint nem hanggal, hanem lábbal kell bírni (és a próbai üresjáratokat leleményes leülésekkel átvészelni). Az operaigazgatást meg gyomorral. Ezt tíz éve tudom, persze, de ha hülyeségeket olvasok, mindig elfelejtem, és tényleg kelll ...

Veszedelmes éden, avagy az Opera következő évadáról 2.

186. levél Édes Néném, próbáljunk meg ügyet sem vetni a negyedik felvonás, akarom írni: a negyedik hullám kérlelhetetlen bekövetkeztéről szóló hírekre, mert ha azt tennénk, olyan apátiába süllyedne az előadó-művészet, amit tényleg senkinek sem kívánok. Leállna a tervezés, a tervezgetés, anélkül viszont nincsenek célok, nincs élet. Az Opera elszánt, aki oltott, aki nem, mi megyünk megint mindaddig, amíg a jogszabályok lehetővé teszik. Ennek szellemében és reményében folytatom a következő évad vadonatúj produkcióinak bemutatását – ma egy igazán különös ínyencfalat van soron!

Figaro a köbön, avagy zsenik összeszorzása

185. levél

Emberek a Szigeten, avagy Bieito díszlettelen Carmenjéről

184. levél Édes Néném, Calixto Bieito nevezetes rendezéséről már annyi mindent leírtak. Bizonyosan mindenki kiírta magából az összes okoskodását, hisz volt rá idő bőven: vagy húsz éve már önálló életet él ez a Carmen, mint valami lábra állt Burattino. Olyan, mintha a struktúra a saját útját járná – aztán befut a Mester, és rátölt az energiákra.

Himnusz a focihoz, avagy foci, Himnuszhoz

183. levél.

Újranyíló élet, avagy az Opera következő szezonjáról 1.

Ókovács szerint az opera - 182. levél   Édes Néném, nem mindig értünk egyet, de abban kétségtelenül igaza van, hogy az Opera új Műsorkalendáriuma káros az egészségre. Például kézben tartása megterheli az izmokat, mert több, mint egy kiló a tömege, ezért javasolt asztalon vagy ölben lapozgatni. Sőt, 400 nagytermi előadás plusz 60 nagytermi diákelőadás, 40 gála és hangverseny, 50 kamarakoncert és daldélután, valamint 150 gyerekelőadás, szakkör, ringató és épülettúra, 50 beavató és magyarázó program, továbbá annyi multimédiás aktivitás tervét préseltük bele, hogy azok végiglátogatása tényleg kicsinálna mindenkit, meg ugye, a sokszorros, ...

Éljen a közös halál, avagy fejvesztve sikerbe rohanó operákról, halálokról

Ókovács szerint az opera - 181. levél

Kinyit az Operaház az Andrássy úton

Tizenhét, többségében elmaradt bemutatót pótol az újranyitásnak szentelt 138. évadában a Magyar Állami Operaház. Karmesterként és a színpadon is visszatér Plácido Domingo, de a közönség találkozhat Erwin Schrott, Peter Seiffert, Patricia Petibon és Lawrence Brownlee produkcióival is, míg Sir Willard White Kékszakállút és Porgyt is énekel. A premierek között szerepel egyebek mellett Offenbachtól a Hoffmann meséi, Donizettitől Az ezred lánya, Calixto Bieito napjainkban játszódó Carmenje, Erkel Hunyadi Lászlója, Wagner Parsifalja és Az istenek alkonya című műve, valamint a Sad Case és a Chroma című koreográfiák. A 2021/2022-es évad többb ...

Mi vagyunk azok! avagy az Opera Újranyitó Évada elé

180. levél   Kedves Néném, annyit, de annyit kérdezi már, hogy mi van velünk? Egy ekkora „cég" miért nem képes végre játszani? Leírom hát, mi van velünk, de főleg azt, mi jár most a fejünkben: egy előkészített, de pályázati anyagban sose szerepeltetett új évad: az Újranyitó.

Színház vagy műemlék, avagy őszinte gondolatok az Operaház épületéről

Ókovács szerint az opera  - 179. levél   Kedves Néném, értem az aggodalmát. Amit Kegyed lát, az egy felállványozott gyönyörű műemlék, egy elhúzódó projekt és egy főépülete nélkül darvadozó? kecmergő? nyugalmat mímelő? intézmény. Értem, és a kétségeit is, amellyel félti Ybl Miklós főművét. Hadd írjak erre pársoros választ legalább, meg úgy általában is, hogy egy színház vajon tényleg színház-e inkább, vagy műemlék?

Korhű és kortárs, avagy rendezéstípusok problémáiról

Ókovács szerint az opera – 178. levél

A felelősség jelentőségéről és az Opera Campus látványos tervei - képek

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 177. LEVÉL   Kedves Néném, pontosan tudja, hogy ellenvetéseivel nemhogy nem kedvetlenít el, de egyenesen felpiszkál az életre. Tézis és antitézis. Ha azt írja, minek megint ekkora beruházás, akkor tényleg előpattannak belőlem a múltkori levélből kimaradt érvek. Szóval: miért is kell nekünk bővíteni és így befejezni a MÁV volt Északi Járműjavítójának rozsdátlanító projektjét és revitalizálni a majdani Közlekedési Múzeummal szomszédos teljes területet?

Az Opera Campus terve - galéria

Alfától Operáig, avagy igazságvizsgálat pár percben

174. levél Kedves Néném,   igazán örülök, hogy rákattant legújabb videósorozatunkra, még ha – nem meglepő módon, hisz rég ismerjük egymást – vannak is kétségei. Az Alfától Operáig c. széria egy manapság divatos villáminterjú-sorozat, amelytől se teljes életutak feltárulását, se nagy történetek tüzetes elmesélését nem szabad várni. És művészportrét se, nem is ezért készítjük. Illetve részben mégis igen: mert nem művész-, de emberportré készül, de nem a manapság még a politikai életbe is (vágott felvételeken át...) beszivárgott hazugságdetektorral, hanem éppenséggel igazságvizsgálaton át, könnyed hangvételbe ágyazva.

Koronavírusban meghalt Busa Tamás

Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója rendszeresen ír az Origónak. Levélformában - a mostani már a 173. levele. Ezúttal a most meghalt nagyszerű operaénekesre, Busa Tamásra emlékezik.

Népirtás az Operában, avagy ki kér egy cikk Narancsot?

172. levél   Kedves Néném, joggal kérdezi, miért nem reagálunk a vádakra, amelyek szerint „közel 300" (sőt újabban: „több mint 300") operaházi dolgozó fertőződött meg koronavírussal, és mindez tulajdonképpen azért van, mert én ezt így gondoltam helyesnek – a 236-os szám kerekítési problémáit most nem is tekintve. Hát nézzük újra együtt, mi fér bele a sajtószabadságba a Magyar Narancsnak és annak nyomán a Klubrádiónak, a szólás bajnokainak.

Aranyemberek beolvasztása, avagy Bartók, Kodály és más nőgyűlölők

171. levél

Lábhoz tett fegyver helyett, avagy az Opera nagy menetelése

166. levél

Aki nem csinálta, ne is csinálja, avagy pandémiában a kritikaírásról

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 163. LEVÉL   Édes Néném,   az, hogy nyilvános előadásokat jószerivel egy éve nem játszatunk, még nem jelenti a „szokásos” fröcsögések letekerését. A sajtóban alig akad már igazi kritikus, és abból sincs nagyon sok, aki kötözködésért veszi fel a honorjait, illetve jól vagy rosszabbul leplezve, de propagandát folytat valamely intézmény, produkció, szerző vagy előadó ellen/mellett. Nos, ők nem húzódnak takaréklángra, kell a flekkdíj, miközben egyre sérülékenyebb a szféra teljesítménye, amelyről – úgymond – írnak.

Az Opera ’56-ja, avagy kéthónapos leállás ma már mit nekünk?

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 162. LEVÉL   Édes Néném,   minden relatív – de nem minden revelatív, erről nem nyitunk vitát. Még valamikor tavaly tavasszal gondoltam, végigveszem Önnek az Opera nagy leállásait. Ráérősen indult, valahogy úgy voltam vele, biztos nem jutok a végére, mert helyre billennek addig a dolgok. Hát nem. Bár sok minden előzte ezt a történeti visszaidézést, mégis rá kerül a sor az utolsó pauzára. Pedig csak három volt abból az önállóság 135 évében, a negyediket, a most is tartó legnagyobbat a 136. esztendő hozta el.

Minden napra egy zene, avagy az Opera ádventi kalendáriumáról

Édes Néném, finoman szólva is rendhagyó évünk van rengeteg operai szünettel, miért ne fért volna bele a sok semmittevésbe, válságmenedzselésbe egy ádventi kalendárium? Persze, virtuális, annak van most a nagy szezonja, lassan ajándékot is úgy választunk, hogy egy informatív honlapon megmutatod, mit kapott volna, ha pénzed lett volna, ha raktáron lett volna, és ha a futárcég kihozta volna – de legalább nem kell tárolni, beüzemelni, garanciális javíttatni és kidobni. Így viszont valaki a földgolyó túlsó felén elvesztette a munkáját, pont úgy, mint Te a vírustól. Nos, ezt a láncreakciót hívjuk válságnak, és ebből – logikai úton legaláábbis ...

Maximálisan a minimumra, avagy a Magyar Narancs és a velük élő Gáspár Sándor

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 158. LEVÉL   Édes Néném,  miért Önnek küldöm, amit a Magyar Narancsnak szánok? Egyrészt, mert így is eljut, másfelől, mert talán ott át se vennék. És hol volna a szabad média, a sokoldalú tájékoztatás, a hallgattassék meg a másik fél elve? Október 30-án már megtette a hetilap, hogy elhallgatta az Opera válaszát, amelyet pedig ő maga kért számos témában, hát most legalább az olvassa, akinek számára a köznévi értelmű narancs talán gömbölyű, de az Opera tűz alatt tartása, a destruktív szakszervezetekkel való elvtelen és igaztalan cinkosság nem az. Minden balos magyar szakszerv ősatyja, Gáspár Sándor volt áállítólag ...

Bartók mint szarvas, Kodály mint lombos fa, avagy a továbbélő tanításról

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 157. LEVÉL Édes Néném, persze, persze, be vagyunk zárva. De a bezárás a XXI. század Operájában más típusú munkát jelent, mint régen (kicsit többet, nehezebben tervezhetőt), ahogy az iskolában se a táska sutba dobása, hanem a digitális átállás következik. Ma már egy rendes szénszünetet se lehet összehozni, vagy olyan extra főnyereménynapot, mint amilyet, emlékszem, gimnáziumban átéltünk.

Hely a polcon, avagy Erkel Ferenc 210. születésnapja elé

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 156. LEVÉL   Édes Néném,   megint közeleg novemberben 7-e, megint leírhatom, hogy ideje átütni a naptárakat a lelkünkben is. Erkel születésnapján, 7 éve nyitottuk újra a róla elnevezett színházat... Az nagy büszkeség, de most utólag szemrehányást is kell tennem magamnak a korábbiakért. Miként volt lehetséges azt nem észrevennem 2011-es operai visszatérésem előtt, még ha vétlenül is, hogy a magyar nemzeti opera egyszemélyes intézményének, Erkel Ferencnek művei egyszerűen nincsenek lemezre véve?

Ne csüggedjen az Orvoskamara, se a szakszervezet, avagy az Operában is vezényelnek ám!

Édes Néném,   agyunkra megy ez a Covid-19, ugye? Hisz maholnap már ’21 van, és mégis itt tombol velünk, még idehaza, a családi (tűz)fészekben is van belőle pár nap hátra. De tudja, mi a legszomorúbb ma az egészben? Ma, amikor Németország már zárva, Franciaország pedig holnaptól (félreértés ne essék, a kulturális intézmények leállnak, de a muszlim lefejezés megy tovább). Írok két magyar megfejtést, egyet itthonról, egyet a másik „otthonom” világából: se énekelni nem lehet, se operálni, akarom mondani: menteni.

Ókovács Szilveszter koronavírusos

Az Origo információi szerint Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója is koronavírusos.

István, az opera, avagy a közmegegyezés boldog viharairól

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 154. LEVÉL

Rossz lehet Neked, avagy kéretlen válaszok Kovalik Balázsnak az SZFE ürügyén

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 152. LEVÉL Édes Néném,  Ön írt ma nekem, ne mentse magát (így áll az Anyeginben), és elküldte a HVG mai interjúját. De most a választ Önre bízom, mármint a szöveget, kérem, juttassa el Kovalik Balázsnak, az Opera korábbi művészeti igazgatójának. Nem, nem kért ő ilyet, engem meg se szólított, csak az intézményt. Küldje el, hogy ne legyen neki olyan rossz. A véleménye.

Bach (és vírus) mindenkinek, avagy ezzel szép zárni

Ókovács szerint az Opera - levélária

Kilencből semmi, avagy Opera és cinizmus az Indexen, 2011-2020

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 148. LEVÉL Édes Néném, igazán nem mondhatja, hogy ezen a másik, rivális oldalon – ti. az Origón – gyakorta hoztam volna szóba az Indexet. Hogy mégsem vagyok hős, aki a morál összes fejgépét magára irányíthatja emiatt, arról csak az a tény tehet, hogy az Index az elmúlt éppen 9 esztendőben, amióta az a tisztesség ér, hogy az Operát irányíthatom, egyetlen interjút sem kért a legnagyobb magyar kulturális intézménytől. Ha valami botránnyá volt hajlítható vagy félreérthető (tudnék mindre 4-5 példát), akkor befértünk a portál hírei közé, egyszer- kétszer olvasói levelemet közölték, amelyben kéretlenül próbáltaam ...

Fenékig Eiffel, avagy közeleg ám a Parkavató Kaufmannal!

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 147. LEVÉL   Édes Néném,   ne aggódjon, kérem szépen! Az Opera nem megbetegedni hívja a nézőket, és az eddig megvásárolt csaknem 2.000 jegyből úgy gondolom, a nézők sem bizalmatlanok. Habár szemünket mi is a hatóságokra meg a járványszámokra függesztjük – mintha nyaranta nem lett volna épp elég a meteorológiai előrejelzések fürkészése –, most már hónapok óta ugyanaz a feltételrendszer övez minket és a többi, ültetett nézőterű műfajt. Se zárt, se szabadtérben nincs korlátozás számunkra, az 500-as határ így nem ránk, hanem az ún. zenés-táncos, tehát leginkább könnyűzenei rendezvényekre vonatkozik. Ezt neem ...

Parkfoglaló az Eiffelnél, avagy a magyar 20-ak és Jonas Kaufmann

Ókovács szerint az Opera – 146. levél

Kókuszpiszkálókról, avagy mikor indul operai művészekért világpetíció (sose)

Ókovács szerint az Opera - 145. levél

„Ebony and ivory”, avagy a nemecsekezésről fekete-fehéren

Édes Néném, emlékszik arra a jó kis számra, amit Stevie Wonder és Paul McCartney írt és énekelt? Egy amerikai fekete és egy fehér brit azt dalolta, hogy „Ébenfekete és elefántcsontfehér / Tökéletes összhangban megfér / Zongorám billentyűsorán / Mi meg miért nem, testvér?" Nincs ennél szebb és tömörebb a floydizmusra válaszul.

A valódit mondd, ne az igazat? Avagy a német sajtó gyógyíthatatlan

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA  142 LEVÉL Édes Néném,   József Attila híres versének címét úgy is írhatnám a mai felületes és sunyi világban: Thomas Mann üldözése. A betűk nagyjából megvannak, más kérdés, hogy az összkép teljesen mást mond. Így vagyunk a német sajtóval is. Nincs kétségem afelől, hogy amit alább bemutatok, az naponta X esetben fordul elő és fontosabb ügyek esnek áldozatául, mint holmi operás témák. De talán éppen ezért fájóbb: miért kell ebben is hazudni, elhallgatni, csúsztatni? A rólunk szóló írások megdöbbenésre nem érdemes visszatérő érdekessége, hogy előadásokat nem néznek meg a „kritikusok", még akkor se tették, aamikor ...

Möszjö Triquet elment, avagy Fülöp Attila ravatalánál

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 139. LEVÉL Édes Néném, sajnos, az élet nem tud annyira leállni, hogy a halál is félretegye a maga dolgát. A héten temettük a magyar operaélet 50 éven át különböző formákban, testi teher alatt működő személyiségét, az intézményt operatívan is évekig irányító Fülöp Attilát. Először Győrben hallottam, az ő felekezetének Öregtemplomában Haydn Teremtésének szólistájaként. Valami hurut okozhatott számára gondot, nagy színészként észrevétlen cukrot csempészett a markába, hirtelen alibi mozdulattal célba juttatta. Utána boldogan és magabiztosan énekelt tovább, mintaszerű muzikalitással. Szerintem csak én láttam ...

Kodály a pincében csokizik, avagy az Opera nagy leállásairól 2.

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 138. LEVÉL Édes Néném, a színházak alapvetően nyitva vannak, s ha néha tényleg zárnak, akkor sem ennyi időre. Mivel tudom, hogy Néném is a történelem rabja, meg most úgyis ráér, felfestem ide röviden a Magyar Királyi/Állami Operaház eddigi nagy leállásait: múltkorában megvolt az első, most jöjjön a második!

Böjte Csaba testvérről, avagy a homília mint opera

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 137. LEVÉL Édes Néném, nagyon sokat eszembe jut a mi megtört és lemondott Keresztény Évadunk. Fájnak dolgok: fáj, hogy az oltárképfestő Mathis, Hindemith szép és ritka nagy műve végül esélyt se kapott, Helen nővér operája, a Ments meg, Uram! a vészhelyzet első napján debütált volna. Minden keresztény operák non-plus-ultráját, a Parsifalt szinte el se kezdhettük próbálni, a Don Carlost egyáltalán nem. Szent II. János Pál 100. születésnapja is mindjárt itt van, de már biztosan csak virtuális ünneplésben lehet része, Az aranyműves boltja még jó darabig zárva tart. És a Keresztkantáták, Bach nagy basszus-szóólókantátáinak ...

Visz major, avagy az Opera ellopott könyveiről

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 136. LEVÉL   Édes Néném,   csak' félbe kell szakítanom jól eltervezett minisorozatomat az Opera nagy leállásairól – aki „rettenetesen" izgulna emiatt, annak írom: összesen három ilyen esett meg 136 év alatt (tehát még két rész van hátra), ez a mostani a negyedik –, mert már a múlt héten bejárta a sajtót egy hír, egy videó, amit illene kommentálnom. Tehát hazatértek az Opera ellopott könyvei, ugye.

Generál Pauza, avagy az Opera nagy leállásairól

Ókovács szerint az Opera – 135. levél

Maszkgyár, énekiskola és tévéadó, avagy az Opera mindennap Magyarországként vizsgázik

Édes Néném, nem pedig „kedves" (mert egy gáláns úr kiigazított a rodostói Mikes-stílről – no, de mit csinált ő 133 levélen át? miért hagyott hibázni?!), ma a szó szerint „lélegzetelállító" jelenbe révedünk. Nem sokat ácsingóznék azon, hittem-e volna egy hónapja, hitte-e volna bárki, hogy egy néhány molekulás izé, nem-is-élőlény, csak élősködő, egy kibiztosított biológiai tojásgránát megállíthatja a világot? Ha lerogyva az ablak elé, mint gondolom, sokan, ezen merengünk feleségemmel, Zsuzsival, a gyerekek már nagyon unják. De itt az Opera jelene, márpedig egy operaintézmény lényegileg a tüdőt használja, és lélegzete, ami számára művvészi ...

Két ebéd Pendereckivel, avagy az aranyműves boltja bezárt vagy kinyitott-e?

Két év Karantén, avagy a mi történetünk

Ókovács szerint az Opera - 133. levél.

Opera szilencium és járvány idején, avagy miért több a munka, ha nincs is

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 132. LEVÉL

Foci és Opera, avagy luxus-e, ha tornatermet avatunk?

Kedves Néném,   Napra pontosan két hónapja, hogy nem írtam Önnek. Oka nem az, hogy ötvenévesre átbillenve már ne fogna a ceruza, s az ember (elképzelt) nagynénje ne érdemelne meg holmi levéláriákat. Nem, más a „baj”, éppenséggel avatunk! Végre, az Eiffel Műhelyházat – és ez a folyamat önmagában is több hétig tart, nemhogy az előkészítése. Az átadások márpedig megkezdődtek, és ez most már túlmutat tavalyi próbaüzemen, mostani tűzoltó- és más hatósági bejárásokon. Furcsállhatják páran, de az Eiffel Műhelyház egy hónapos átadási maratonja nem zenei vagy táncos eseménnyel, hanem az ún. Járay pálya avatásával startolt el tegnap.

Először lép fel Magyarországon Nino Machaidze grúz szoprán

Először lép fel Magyarországon a világhírű grúz szoprán, Nino Machaidze, akit február 22-én, az Opera ünnepi műsorának sztárvendégeként hallhat a közönség az Erkel Színházban. Az est programja több műrészlettel is utal az Opera aktuális Keresztény Évadának tematikájára.

Magyarság, mint istencsapás? - avagy a függetlenek függéseiről

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA 2/128. levélária

A francia kultúra határozza meg az Opera 2020/21-es évadát

A francia szerzőknek és a francia kultúrából ihletet merítő műveknek szentel kiemelt figyelmet a Magyar Állami Operaház a Francia Múzsa Szezonja elnevezésű 2020/21-es évadában.