Áldozatos apa és tettmagyar, avagy Erkel Ferencről

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA 2/113. levélária

(The) Time(s) goes by, avagy még valami a haladó Nyugat sajtóetikájáról

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA 2/112. levélária

W. A. MOZART: L’oca del Cairo ossia Lo sposo deluso

Ókovács Szilveszter írása az Origónak.

Mozart-opera lesz az Eiffel Műhelyház első bemutatója

A kairói lúd, avagy A rászedett vőlegény című Mozart-pasticcio ősbemutatójával kezdődik el vasárnap az előadások sora az Operaház műhely-, raktár- és próbacentrumában működő új játszóhelyen, az Eiffel Műhelyházban.

Ahol az ateista is keresztény, avagy néhány szelíd szó az új évad elé

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/108. levélária Kedves Tatjána Néném! Amikor elküldtem Kegyednek szíves betekintésre azt a szöveget, amelyet a – belátom, valóban rengeteg írnivaló között – leginkább fontosnak érzek minden évben, a sok száz oldalas Kalendáriumunk afféle előszavát, beleéreztem a pakliba az idegenkedést. „Miért akar egy kulturális intézmény ideológiát sugározni?” Amikor ezt sorát megláttam, már azon voltam, beajánlom valahová publicistának, ahol nem olvasni kell tudni, csak írni, már bocsánat a szájalásért... Aztán rájöttem, hogy én aztán nem vagyok azokra a helyekre ajánlólevél, úgyhogy hagyjuk. De átvehetnénk újra ezt aa ...

Ránk jár a sztrájk, avagy ahogy a magyar sajtó tűvé teszi az igazságot

Kedves Tatjána Néném! Biztosan megvan annak az oka, hogyha valaki, egy sajtómunkás az Operába mar, nem igazság puzzle összerakását tervezi el, hanem azonnal tényezőként, hadviselő félként száll be – és belénk. Megszokhatatlan, de az is, hogy akkor meg szelektív süketség éri el, ha az intézményi válasz megérkezik. Ahány ház, annyi szokás, de mintha minden orgánum azon ügyeskedne, miként tudná eltussolni azt a hangot, amelyet a római jog még mint a másik fél meghallgatásának kötelező kellékét írt elő.

Volt egyszer egy Olasz Estély, avagy Yoncheva és Puccini Itáliája az Erkelben

Kedves Tatjána Néném! Szombat este tartottuk azt az ünnepi estet, amely a valahai operabál helyét foglalja el az évadtervben. Kegyed nem lehetett ott, ám érdeklődött: elmesélem hát, mi és hogy történt, az ott elhangzottakat mint ősforrást alapul véve. 

Pályakezdetek, avagy miért nem szorulunk mezzoszoprán-importra?

Kedves Tatjána Néném!   Én vagyok a könnyű keresztény: egy nap alatt kialszom a haragot, csalódássá szelídül, idővel pedig hajlamos vagyok minden bántást elfelejteni. Egész egyszerűen ezek a mérgező cseppek – néha vödörnyi toxinok – képesek párologni, szóval nem olyan nagy szó, ha megbocsátok. Így lesz a minapi balett-külföldizéssel is, ami egyben a pont két évvel ezelőtti hullámverés remake-je volt, úgy látszik, ennyi időbe telt, míg körbeért a földön, ami eszerint mégis mozog és gömbölyű. A válasszal sose maradok adós, mert a mi hitünkben bár a Bárány központi szimbólum, mégse követel birkatürelmet: úgy emlékszem, Jézus vérnyomáása ...

Örökös balerina a celluloidon, a kőben, a ravatalon

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/102. levélária   Kedves Tatjána Néném!   Megint választani kell majd... A Magyar Állami Operaháznak egy nem túl régi szabályváltoztatás nyomán nem 30, hanem immár 34 örökös tagja van. Egyfelől persze, az élet törvénye, hogy mindig új tagokat kell választani a távozók helyére, másrészt viszont megszokhatatlanul szomorú kötelesség évente egy, néha kettő vagy több alkalommal a ravatalhoz állni, és búcsúzni azoktól, akik – életkorukból fakadóan – még mindenüket, a teljes pályájukat rátették az operai munkára.

Fókuszban a személyre szabott kultúra

Nagy sikerrel, jelentős szakmai érdeklődés közepette zárult a második Culture.Crane Kultúrmarketing Workshop. A workshopon részt vett Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója és képviseltette magát többek között a MÜPA, a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Budapesti Fesztiválzenekar is.

Keresztény évaddal készül a Magyar Állami Operaház

A Magyar Állami Operaház következő évadáról árult el részleteket Ókovács Szilveszter főigazgató.

Álmódozatok kora, avagy Florezzel Ománban

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/98. levélária   Kedves Tatjána Néném!   Már olyan rég kérdezi, mi volt Florezzel Muscatban, hát most végre küldöm az írást. Közben lement New York, tegnap A Nyugat lányának premierje is, hát ma ránéztem a problémára: beragadt a postagalamb csőrébe az az írás, ez lehetett a baj.

NEW YORK OPERABLOG – 10. Utolsó felvonás

Ha valamely olvasónak volt türelme gyakorlatilag három héten át követni a kéthetes New York-i vendégszereplés blogját, már biztos hiányolta, miféle beszámoló érkezik a kortárs balettestünkről, csakhogy akkor én már itthon voltam... De show must go on, a LOL-programról az Opera közösségi oldalának képgalériája többet mond nálam, én pedig most, a záróepizód törzsszövegében és az eddig nem közölt backstage-fotókban is az összefoglalásra koncentrálhatok!

NEW YORK OPERABLOG – 9. Egy vígképű lovag

Micsoda magyar felhozatal van itt ma este! Ezzel akartam kezdeni. A Lincoln Center három nagy zenei centrumában mi megy? A Metropolitan Operában Tosca, a zenekari árokban és az énekkarban több kiváló magyar muzsikussal – nos, ez idén nem minden elemében igaz.

NEW YORK OPERABLOG – 8. A hattyúk tava, a nagy lakmuszpapír

Ha Mozart Don Giovannija az operák operája, akkor ez a Csajkovszkij-Petipa kompozíció, A hattyúk tava, bizony, a balettek balettje. Nem a története teszi azzá, pedig a dilemma mély benne, mint valami tó, akár a bartóki Könnyek tava: a szerelem képes-e látni ugyanannak a szubjektumnak előnyös és taszító, veszélyes oldalait is, vagy szükségképpen vak a rosszra? Vagy hogy mit válasszunk egyetlen életünkben, a langymeleg biztonságot, amely sorsunkat mintegy sínen vezeti, kisiklani, felszabadulni sem enged, vagy beleszédülni kéne inkább az ismeretlenbe, amely attól vonz, hogy tétje és titka van?

NEW YORK OPERABLOG – 7. Volt egyszer egy Magyar Gálaest

NEW YORK OPERABLOG – 6. Akiknek jól áll a Carnegie Hall: az Opera zenekara

Hogy kerültünk a világ tán leghíresebb hangversenytermébe? Leírom, mert túl sok hülyeséget hallani a november 5-i, egyébként ugyanúgy felejthetetlen estéről.

NEW YORK OPERABLOG – 5. Visszatérni a NYTimes vároSÁBA

NEW YORK OPERABLOG – NEW YORK OPERABLOG – 4. rész

NEW YORK OPERABLOG – 4. Magyar huszadik század, két szólamra

Díjakat és CD-gyűjteményt adtak át a magyar opera napján

Új örökös tagokat köszöntöttek, házi díjakat és ötven lemezt tartalmazó CD-gyűjteményt adtak át a magyar opera napja alkalmából szombaton a fővárosi Erkel Színházban.

NEW YORK OPERABLOG – 3. Kékszakállú megmagyarázza

NEW YORK OPERABLOG – 3. Kékszakállú megmagyarázza

NEW YORK OPERABLOG – 2. Bánk szabad!

New York Operablog - 2.

NEW YORK OPERABLOG – 1. A kezdet előtt

Berenice Párizsban, avagy kortárs darabokról II.

Kedves Tatjána Néném! Cikázós egy évad ez a mostani, de a pár nappal ezelőtt megírt kortárs táncélmény után szeretném kíváncsiságát a kortárs opera egyik megkapó estéjével is táplálni. Párizsban jártam az ősszel együtt, valójában múlt héten, de az mindegy.

Bedroom Folk Budapesten, avagy kortárs darabokról I.

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA 295 levélária   Kedves Tatjána Néném!   Hogy az elmúlt napokban mit csináltam? Például láttam egy vadonatúj operát Párizsban, és még előtte pénteken bemutattunk egy friss táncopuszt a budapesti Müpa Fesztiválszínházában is, ha már tartott a CAFé. Van bennük közös, van köztük különbség, s így tanulságok is mindkettőből fakadnak. Kortársazzunk egy kicsit, az úgyse olyan egyszerű...

Még egyszer a Carmina Buranáról, avagy van itt egypár személyes emlék is ám

Kedves Tatjána Néném! A múltkori Carmina Burana-cikk után bennem maradt pár sztori, amely a műhöz személyesen fűz. Carl Orff népszerű opuszát valóban jó kompromisszumnak érzem: szándékolt, mániás-mágikus katatóniái ellenére a klasszikus zenésznek is ad örömöt, és a slágerrádiókat hallgató közönséget ugyanúgy megérinti, ezért aztán sokat megy idehaza is. Hát, mit ne mondjak, ahogy az összes lírai bariton kollégának, nekem is megvoltak vele a magam esetei...

Carmina Burana, avagy a jó kompromisszumokról

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA 293. levélária   Kedves Tatjána Néném!   Miért kell egy oratóriumot színházban adni? Kik ezek az emberek, akik az Erkel Színházban tolakodnak a helyekért? Miért ússzuk meg Orff primitív zenéjével az estét? És hol a második félidő? Emlékszik még, hogy ezeket szegezte nekem a két héttel ezelőtti premier után, ugye? Most már igyekszem a válaszokkal.

Visegrádi kultúridentitás, avagy a kincs, ami (még) nincs

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/92. levélária   Kedves Tatjána Néném!   Hazajöttünk az úgynevezett V4 országaiból, most jut időm Kegyednek válaszolni. Miért nem fért a zenekar az árokba? Miért volt olykor kevés néző? Az egyikre a turnék szabályszerű váratlansága mint olyan a válasz, a másikra egy illúzióval idejekorán történő leszámolás. És ami a legfurcsább az egészben, még sincs rossz kedvem miatta: a valósággal szembesülni ugyanis mindig kijózanítóan revelatív!

Egyéniségek futószalagon, avagy a III. Marton Maratonról

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/91. levélária   Kedves Tatjána Néném!   Nagyon kényelmes dolog ám a zeneakadémiai zsűriben csücsülni, és megszemlélni a világ énekesfelhozatalát, hogy nézni is tereh... Most, a hatodik évben, a harmadik versenyen értünk oda, hogy a jelentkezők színvonala méltó lett ahhoz a nívóhoz, amelyet Marton Éva, a XX. század legjelentősebb magyar operaénekesnője évtizedeken át képviselt.

Kötcsei kultúrarc, avagy korán kelni kell, nem ítélni

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/89. levélária   Kedves Tatjána Néném!   Természetesen most sem direkt politizálás, amit írok, nekem az nem kenyerem. De most a lényegről írnék valamit, a csodálatosan pörgő „kultúrharc" tematikában, amely nyár óta minden innen és onnan működő publicistának automatikusan szállítja a témákat, noha tényszerűleg semmi nem történt. A kritika kritikájának kritikáját kritizálni kényelmes dolog, és kellően távolra helyez attól a szöszmötölő elfoglaltságtól, hogy meg is kelljen nézni azt a műalkotást, ahol a forgószél epicentruma lehetett.

Keresztény Évad? Miért? Miért ne?

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/88. levélária

Magyar sikerek a Sláger Témában

Augusztus 26-án Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója és Dr. Kollarik Tamás, a Magyar Média Mecenatúra program koordinátora lesz a Sláger Téma vendége.

Így gondozd a magyarodat II., avagy te mit tettél ma a kultúránkért?

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/87. levélária   Kedves Tatjána Néném!   Kutyaugatás nem hallatszik az égig – meg is lepett, hogy hallott a hétvégi sárospataki hangversenyünkről. Az bezzeg nem lepett meg, hogy keményen nekem jött a műsorválasztás miatt, mondván: nekem is tudnom kellene, hogy nyáron az emberek a legnépszerűbb műveket szeretik hallgatni – rövid, romantikus koncerteken... Kedves Néném, a „zemberek” persze, mindig a (szerintük) legnépszerűbb műveket szeretnék hallgatni, de nekünk abba az állapotba kell őket visszavinnünk, amikor, bár szintén viselkedhettek volna úgy, hogy minden fontosat tudnak már, valamiért mégis hajllandóak ...

Magyar trikolór Saaremaában, avagy így is gondozhatod a magyarodat

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/85. levélária   Kedves Tatjána Néném!   Miért kell mindig utazni? Vendégszerepelni? Turnézni? Szervezni, pakolni, menni, fáradni – fizetni? Csak mert nyár van? Nem, Néném, nem azért. Inkább ugyanazért, amiért mindenki nyaral: ezekből az élményekből is táplálkozik majd a szezon szakmai munkája és lélekereje. Most éppen Saaremaában töltöttük az aksikat, miközben óriászenekarunk másik fele a tokaji arénában, operagálán játszott José Curával. Amit viszont az észtek produkáltak, az frenetikus.

Sziget és OperaFüred, avagy nyáron no szmoking, no cry?

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/84. levélária   Kedves Tatjána Néném!   Minden rendes művészeti együttesnek megvan a maga nyári helyszíne. Paradoxnak hat, mert főleg az Opera munkatársai hadd nyaralják már ki magukból az egész színházi szezon fáradalmait, ugyanakkor a leváltható intézmény leválthatatlan közönsége is pont ezt kívánja tenni. És akkor megint ott tartunk, ahol év közben: Karácsony, Húsvét, Pünkösd, mindig szombat is, vasárnap is, és szinte mindig este. Amikor a közönség ráér, akkor kell nekünk készen állni (meg betartani a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvényt, és az összes egyéb munkajogi nyalánkságot) – és a nnyár ...

Csillagtúra Puccinivel, avagy újraevangelizálni Magyarországot

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/83. levélária

Moszkvicsokat fosztogatnak, avagy hogy tiltják be Billyt, ha megy?

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/79. levélária   Drága Tatjána Néném!   A napokban annyira fokozódott a hőség, hogy gyorsan írnom kell egy rövidebb levelecskét Önnek, együtt az enyhüléssel. A sajtó egy formáns része oly boldog körültekintés nélkül ugrott rá szegény, meghurcolt Billy Elliotunk műsorváltozására, hogy öröm nézni – azt viszont nem annyira vidám, amit a hivatásos nyilvánosság pro és kontra művel egy előadással, amelynek szereplőgárdája van lekötött dátumokkal – no meg bevételi terve is.

Jelmeztelenül, avagy hogyan legyünk direkt funkcionális analfabéták?

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/78. levélária

Meleg helyzet, avagy kiborul a Billy

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/76. levélária Drága Tatjána Néném! És akkor hirtelen vihar kerekedik a nyárias hőségből, és az elkészített témát az asztalomon félrelöki. És hiába szerettem volna ma a kortárs zene befogadási problémái kapcsán Önnek felelni, egy szerencsétlen módon felnyitott forró pite, a homoszexualitás színpadi megjelenésének – és az ehhez szerintem igen kevéssé kötődő Billy Elliot-előadás – kapcsán kell irkálnom. Muszáj, mert akaratom ellenére ide és oda sorolnak, amit nem jegyeztem le, azt mások teszik helyettem, kvázi a nevemben. Nem haragszom senkire, lófejet se találtam ma reggel az ágyamban, de azért a környüllállásokat ...

GermanLateNight, avagy valami változik II.

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/75. levélária   Kedves Tatjána Néném!   Múltkor a kamaraopera másik univerzumát próbáltam összekapcsolni a kísérleti előadások világával, mindezzel pedig tenni kívántunk valami fontosat a maiak becsábításáért, jövendő értő közönségünk kineveléséért. És elakadtunk az elmúlt hét év helyszínproblémájánál. Innen folytatjuk.

GermanLateNight, avagy valami változik I.

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/74. levélária

Wagnerről, nélküle – avagy volt egyszer egy Ring gyűrűi-évad

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/73. levélária   Kedves Tatjána Néném! Nincs még vége a színházi szezonnak, de ilyenkor, ebben legszebb heinei hónapban – „Im wunderschönen Monat Mai" – már megérint minket az évadvég szele melege. Minden világos és virágos, ami már nem virágos, lombos, és oly éji illatok sorvasztják az előadás után hazakóválygó ember további munkakedvét, amelyeket mégoly drága üvegcsékben se keverhet ki senki. Legalábbis így érzem a Kormányzó hétfő esti magyarországi bemutatója után.

Mindenhonnan nekünk fütyöl!

Ókovács szerint az opera – 2/70. levélária

Volt egyszer egy Parsifal

Ókovács szerint az opera – 2/69. levélária

Apa, férj, magyar, keresztény és művész vagyok

Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója mondja el gondolatait a most vasárnapi választásról. Az Origónak arról ír, hogy az Opera a tizenkilencedik század vége óta nem kapott olyan nagy figyelmet és támogatást, mint most, 2010 óta. Küldött egy fényképet is az Operaháznak nagyon fontos, most épülő Eiffel Műhelyházról is.

Jegyben járunk I.

Ókovács szerint az opera – 2/68. levélária

És mégis mozog a színpad!

Ókovács szerint az opera - 2/66. levélária