Mi vagyunk azok! avagy az Opera Újranyitó Évada elé

180. levél   Kedves Néném, annyit, de annyit kérdezi már, hogy mi van velünk? Egy ekkora „cég" miért nem képes végre játszani? Leírom hát, mi van velünk, de főleg azt, mi jár most a fejünkben: egy előkészített, de pályázati anyagban sose szerepeltetett új évad: az Újranyitó.

Színház vagy műemlék, avagy őszinte gondolatok az Operaház épületéről

Ókovács szerint az opera  - 179. levél   Kedves Néném, értem az aggodalmát. Amit Kegyed lát, az egy felállványozott gyönyörű műemlék, egy elhúzódó projekt és egy főépülete nélkül darvadozó? kecmergő? nyugalmat mímelő? intézmény. Értem, és a kétségeit is, amellyel félti Ybl Miklós főművét. Hadd írjak erre pársoros választ legalább, meg úgy általában is, hogy egy színház vajon tényleg színház-e inkább, vagy műemlék?

Korhű és kortárs, avagy rendezéstípusok problémáiról

Ókovács szerint az opera – 178. levél

A felelősség jelentőségéről és az Opera Campus látványos tervei - képek

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 177. LEVÉL   Kedves Néném, pontosan tudja, hogy ellenvetéseivel nemhogy nem kedvetlenít el, de egyenesen felpiszkál az életre. Tézis és antitézis. Ha azt írja, minek megint ekkora beruházás, akkor tényleg előpattannak belőlem a múltkori levélből kimaradt érvek. Szóval: miért is kell nekünk bővíteni és így befejezni a MÁV volt Északi Járműjavítójának rozsdátlanító projektjét és revitalizálni a majdani Közlekedési Múzeummal szomszédos teljes területet?

Az Opera Campus terve - galéria

Alfától Operáig, avagy igazságvizsgálat pár percben

174. levél Kedves Néném,   igazán örülök, hogy rákattant legújabb videósorozatunkra, még ha – nem meglepő módon, hisz rég ismerjük egymást – vannak is kétségei. Az Alfától Operáig c. széria egy manapság divatos villáminterjú-sorozat, amelytől se teljes életutak feltárulását, se nagy történetek tüzetes elmesélését nem szabad várni. És művészportrét se, nem is ezért készítjük. Illetve részben mégis igen: mert nem művész-, de emberportré készül, de nem a manapság még a politikai életbe is (vágott felvételeken át...) beszivárgott hazugságdetektorral, hanem éppenséggel igazságvizsgálaton át, könnyed hangvételbe ágyazva.

Koronavírusban meghalt Busa Tamás

Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója rendszeresen ír az Origónak. Levélformában - a mostani már a 173. levele. Ezúttal a most meghalt nagyszerű operaénekesre, Busa Tamásra emlékezik.

Népirtás az Operában, avagy ki kér egy cikk Narancsot?

172. levél   Kedves Néném, joggal kérdezi, miért nem reagálunk a vádakra, amelyek szerint „közel 300" (sőt újabban: „több mint 300") operaházi dolgozó fertőződött meg koronavírussal, és mindez tulajdonképpen azért van, mert én ezt így gondoltam helyesnek – a 236-os szám kerekítési problémáit most nem is tekintve. Hát nézzük újra együtt, mi fér bele a sajtószabadságba a Magyar Narancsnak és annak nyomán a Klubrádiónak, a szólás bajnokainak.

Aranyemberek beolvasztása, avagy Bartók, Kodály és más nőgyűlölők

171. levél

Lábhoz tett fegyver helyett, avagy az Opera nagy menetelése

166. levél

Aki nem csinálta, ne is csinálja, avagy pandémiában a kritikaírásról

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 163. LEVÉL   Édes Néném,   az, hogy nyilvános előadásokat jószerivel egy éve nem játszatunk, még nem jelenti a „szokásos” fröcsögések letekerését. A sajtóban alig akad már igazi kritikus, és abból sincs nagyon sok, aki kötözködésért veszi fel a honorjait, illetve jól vagy rosszabbul leplezve, de propagandát folytat valamely intézmény, produkció, szerző vagy előadó ellen/mellett. Nos, ők nem húzódnak takaréklángra, kell a flekkdíj, miközben egyre sérülékenyebb a szféra teljesítménye, amelyről – úgymond – írnak.

Az Opera ’56-ja, avagy kéthónapos leállás ma már mit nekünk?

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 162. LEVÉL   Édes Néném,   minden relatív – de nem minden revelatív, erről nem nyitunk vitát. Még valamikor tavaly tavasszal gondoltam, végigveszem Önnek az Opera nagy leállásait. Ráérősen indult, valahogy úgy voltam vele, biztos nem jutok a végére, mert helyre billennek addig a dolgok. Hát nem. Bár sok minden előzte ezt a történeti visszaidézést, mégis rá kerül a sor az utolsó pauzára. Pedig csak három volt abból az önállóság 135 évében, a negyediket, a most is tartó legnagyobbat a 136. esztendő hozta el.

Minden napra egy zene, avagy az Opera ádventi kalendáriumáról

Édes Néném, finoman szólva is rendhagyó évünk van rengeteg operai szünettel, miért ne fért volna bele a sok semmittevésbe, válságmenedzselésbe egy ádventi kalendárium? Persze, virtuális, annak van most a nagy szezonja, lassan ajándékot is úgy választunk, hogy egy informatív honlapon megmutatod, mit kapott volna, ha pénzed lett volna, ha raktáron lett volna, és ha a futárcég kihozta volna – de legalább nem kell tárolni, beüzemelni, garanciális javíttatni és kidobni. Így viszont valaki a földgolyó túlsó felén elvesztette a munkáját, pont úgy, mint Te a vírustól. Nos, ezt a láncreakciót hívjuk válságnak, és ebből – logikai úton legaláábbis ...

Maximálisan a minimumra, avagy a Magyar Narancs és a velük élő Gáspár Sándor

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 158. LEVÉL   Édes Néném,  miért Önnek küldöm, amit a Magyar Narancsnak szánok? Egyrészt, mert így is eljut, másfelől, mert talán ott át se vennék. És hol volna a szabad média, a sokoldalú tájékoztatás, a hallgattassék meg a másik fél elve? Október 30-án már megtette a hetilap, hogy elhallgatta az Opera válaszát, amelyet pedig ő maga kért számos témában, hát most legalább az olvassa, akinek számára a köznévi értelmű narancs talán gömbölyű, de az Opera tűz alatt tartása, a destruktív szakszervezetekkel való elvtelen és igaztalan cinkosság nem az. Minden balos magyar szakszerv ősatyja, Gáspár Sándor volt áállítólag ...

Bartók mint szarvas, Kodály mint lombos fa, avagy a továbbélő tanításról

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 157. LEVÉL Édes Néném, persze, persze, be vagyunk zárva. De a bezárás a XXI. század Operájában más típusú munkát jelent, mint régen (kicsit többet, nehezebben tervezhetőt), ahogy az iskolában se a táska sutba dobása, hanem a digitális átállás következik. Ma már egy rendes szénszünetet se lehet összehozni, vagy olyan extra főnyereménynapot, mint amilyet, emlékszem, gimnáziumban átéltünk.

Hely a polcon, avagy Erkel Ferenc 210. születésnapja elé

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 156. LEVÉL   Édes Néném,   megint közeleg novemberben 7-e, megint leírhatom, hogy ideje átütni a naptárakat a lelkünkben is. Erkel születésnapján, 7 éve nyitottuk újra a róla elnevezett színházat... Az nagy büszkeség, de most utólag szemrehányást is kell tennem magamnak a korábbiakért. Miként volt lehetséges azt nem észrevennem 2011-es operai visszatérésem előtt, még ha vétlenül is, hogy a magyar nemzeti opera egyszemélyes intézményének, Erkel Ferencnek művei egyszerűen nincsenek lemezre véve?

Ne csüggedjen az Orvoskamara, se a szakszervezet, avagy az Operában is vezényelnek ám!

Édes Néném,   agyunkra megy ez a Covid-19, ugye? Hisz maholnap már ’21 van, és mégis itt tombol velünk, még idehaza, a családi (tűz)fészekben is van belőle pár nap hátra. De tudja, mi a legszomorúbb ma az egészben? Ma, amikor Németország már zárva, Franciaország pedig holnaptól (félreértés ne essék, a kulturális intézmények leállnak, de a muszlim lefejezés megy tovább). Írok két magyar megfejtést, egyet itthonról, egyet a másik „otthonom” világából: se énekelni nem lehet, se operálni, akarom mondani: menteni.

Ókovács Szilveszter koronavírusos

Az Origo információi szerint Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója is koronavírusos.

István, az opera, avagy a közmegegyezés boldog viharairól

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 154. LEVÉL

Rossz lehet Neked, avagy kéretlen válaszok Kovalik Balázsnak az SZFE ürügyén

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 152. LEVÉL Édes Néném,  Ön írt ma nekem, ne mentse magát (így áll az Anyeginben), és elküldte a HVG mai interjúját. De most a választ Önre bízom, mármint a szöveget, kérem, juttassa el Kovalik Balázsnak, az Opera korábbi művészeti igazgatójának. Nem, nem kért ő ilyet, engem meg se szólított, csak az intézményt. Küldje el, hogy ne legyen neki olyan rossz. A véleménye.

Bach (és vírus) mindenkinek, avagy ezzel szép zárni

Ókovács szerint az Opera - levélária

Kilencből semmi, avagy Opera és cinizmus az Indexen, 2011-2020

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 148. LEVÉL Édes Néném, igazán nem mondhatja, hogy ezen a másik, rivális oldalon – ti. az Origón – gyakorta hoztam volna szóba az Indexet. Hogy mégsem vagyok hős, aki a morál összes fejgépét magára irányíthatja emiatt, arról csak az a tény tehet, hogy az Index az elmúlt éppen 9 esztendőben, amióta az a tisztesség ér, hogy az Operát irányíthatom, egyetlen interjút sem kért a legnagyobb magyar kulturális intézménytől. Ha valami botránnyá volt hajlítható vagy félreérthető (tudnék mindre 4-5 példát), akkor befértünk a portál hírei közé, egyszer- kétszer olvasói levelemet közölték, amelyben kéretlenül próbáltaam ...

Fenékig Eiffel, avagy közeleg ám a Parkavató Kaufmannal!

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 147. LEVÉL   Édes Néném,   ne aggódjon, kérem szépen! Az Opera nem megbetegedni hívja a nézőket, és az eddig megvásárolt csaknem 2.000 jegyből úgy gondolom, a nézők sem bizalmatlanok. Habár szemünket mi is a hatóságokra meg a járványszámokra függesztjük – mintha nyaranta nem lett volna épp elég a meteorológiai előrejelzések fürkészése –, most már hónapok óta ugyanaz a feltételrendszer övez minket és a többi, ültetett nézőterű műfajt. Se zárt, se szabadtérben nincs korlátozás számunkra, az 500-as határ így nem ránk, hanem az ún. zenés-táncos, tehát leginkább könnyűzenei rendezvényekre vonatkozik. Ezt neem ...

Parkfoglaló az Eiffelnél, avagy a magyar 20-ak és Jonas Kaufmann

Ókovács szerint az Opera – 146. levél

Kókuszpiszkálókról, avagy mikor indul operai művészekért világpetíció (sose)

Ókovács szerint az Opera - 145. levél

„Ebony and ivory”, avagy a nemecsekezésről fekete-fehéren

Édes Néném, emlékszik arra a jó kis számra, amit Stevie Wonder és Paul McCartney írt és énekelt? Egy amerikai fekete és egy fehér brit azt dalolta, hogy „Ébenfekete és elefántcsontfehér / Tökéletes összhangban megfér / Zongorám billentyűsorán / Mi meg miért nem, testvér?" Nincs ennél szebb és tömörebb a floydizmusra válaszul.

A valódit mondd, ne az igazat? Avagy a német sajtó gyógyíthatatlan

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA  142 LEVÉL Édes Néném,   József Attila híres versének címét úgy is írhatnám a mai felületes és sunyi világban: Thomas Mann üldözése. A betűk nagyjából megvannak, más kérdés, hogy az összkép teljesen mást mond. Így vagyunk a német sajtóval is. Nincs kétségem afelől, hogy amit alább bemutatok, az naponta X esetben fordul elő és fontosabb ügyek esnek áldozatául, mint holmi operás témák. De talán éppen ezért fájóbb: miért kell ebben is hazudni, elhallgatni, csúsztatni? A rólunk szóló írások megdöbbenésre nem érdemes visszatérő érdekessége, hogy előadásokat nem néznek meg a „kritikusok", még akkor se tették, aamikor ...

Möszjö Triquet elment, avagy Fülöp Attila ravatalánál

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 139. LEVÉL Édes Néném, sajnos, az élet nem tud annyira leállni, hogy a halál is félretegye a maga dolgát. A héten temettük a magyar operaélet 50 éven át különböző formákban, testi teher alatt működő személyiségét, az intézményt operatívan is évekig irányító Fülöp Attilát. Először Győrben hallottam, az ő felekezetének Öregtemplomában Haydn Teremtésének szólistájaként. Valami hurut okozhatott számára gondot, nagy színészként észrevétlen cukrot csempészett a markába, hirtelen alibi mozdulattal célba juttatta. Utána boldogan és magabiztosan énekelt tovább, mintaszerű muzikalitással. Szerintem csak én láttam ...

Kodály a pincében csokizik, avagy az Opera nagy leállásairól 2.

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 138. LEVÉL Édes Néném, a színházak alapvetően nyitva vannak, s ha néha tényleg zárnak, akkor sem ennyi időre. Mivel tudom, hogy Néném is a történelem rabja, meg most úgyis ráér, felfestem ide röviden a Magyar Királyi/Állami Operaház eddigi nagy leállásait: múltkorában megvolt az első, most jöjjön a második!

Böjte Csaba testvérről, avagy a homília mint opera

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 137. LEVÉL Édes Néném, nagyon sokat eszembe jut a mi megtört és lemondott Keresztény Évadunk. Fájnak dolgok: fáj, hogy az oltárképfestő Mathis, Hindemith szép és ritka nagy műve végül esélyt se kapott, Helen nővér operája, a Ments meg, Uram! a vészhelyzet első napján debütált volna. Minden keresztény operák non-plus-ultráját, a Parsifalt szinte el se kezdhettük próbálni, a Don Carlost egyáltalán nem. Szent II. János Pál 100. születésnapja is mindjárt itt van, de már biztosan csak virtuális ünneplésben lehet része, Az aranyműves boltja még jó darabig zárva tart. És a Keresztkantáták, Bach nagy basszus-szóólókantátáinak ...

Visz major, avagy az Opera ellopott könyveiről

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 136. LEVÉL   Édes Néném,   csak' félbe kell szakítanom jól eltervezett minisorozatomat az Opera nagy leállásairól – aki „rettenetesen" izgulna emiatt, annak írom: összesen három ilyen esett meg 136 év alatt (tehát még két rész van hátra), ez a mostani a negyedik –, mert már a múlt héten bejárta a sajtót egy hír, egy videó, amit illene kommentálnom. Tehát hazatértek az Opera ellopott könyvei, ugye.

Generál Pauza, avagy az Opera nagy leállásairól

Ókovács szerint az Opera – 135. levél

Maszkgyár, énekiskola és tévéadó, avagy az Opera mindennap Magyarországként vizsgázik

Édes Néném, nem pedig „kedves" (mert egy gáláns úr kiigazított a rodostói Mikes-stílről – no, de mit csinált ő 133 levélen át? miért hagyott hibázni?!), ma a szó szerint „lélegzetelállító" jelenbe révedünk. Nem sokat ácsingóznék azon, hittem-e volna egy hónapja, hitte-e volna bárki, hogy egy néhány molekulás izé, nem-is-élőlény, csak élősködő, egy kibiztosított biológiai tojásgránát megállíthatja a világot? Ha lerogyva az ablak elé, mint gondolom, sokan, ezen merengünk feleségemmel, Zsuzsival, a gyerekek már nagyon unják. De itt az Opera jelene, márpedig egy operaintézmény lényegileg a tüdőt használja, és lélegzete, ami számára művvészi ...

Két ebéd Pendereckivel, avagy az aranyműves boltja bezárt vagy kinyitott-e?

Két év Karantén, avagy a mi történetünk

Ókovács szerint az Opera - 133. levél.

Opera szilencium és járvány idején, avagy miért több a munka, ha nincs is

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 132. LEVÉL

Foci és Opera, avagy luxus-e, ha tornatermet avatunk?

Kedves Néném,   Napra pontosan két hónapja, hogy nem írtam Önnek. Oka nem az, hogy ötvenévesre átbillenve már ne fogna a ceruza, s az ember (elképzelt) nagynénje ne érdemelne meg holmi levéláriákat. Nem, más a „baj”, éppenséggel avatunk! Végre, az Eiffel Műhelyházat – és ez a folyamat önmagában is több hétig tart, nemhogy az előkészítése. Az átadások márpedig megkezdődtek, és ez most már túlmutat tavalyi próbaüzemen, mostani tűzoltó- és más hatósági bejárásokon. Furcsállhatják páran, de az Eiffel Műhelyház egy hónapos átadási maratonja nem zenei vagy táncos eseménnyel, hanem az ún. Járay pálya avatásával startolt el tegnap.

Először lép fel Magyarországon Nino Machaidze grúz szoprán

Először lép fel Magyarországon a világhírű grúz szoprán, Nino Machaidze, akit február 22-én, az Opera ünnepi műsorának sztárvendégeként hallhat a közönség az Erkel Színházban. Az est programja több műrészlettel is utal az Opera aktuális Keresztény Évadának tematikájára.

Magyarság, mint istencsapás? - avagy a függetlenek függéseiről

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA 2/128. levélária

A francia kultúra határozza meg az Opera 2020/21-es évadát

A francia szerzőknek és a francia kultúrából ihletet merítő műveknek szentel kiemelt figyelmet a Magyar Állami Operaház a Francia Múzsa Szezonja elnevezésű 2020/21-es évadában.

Figaró a köbön

Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója beszélt az általa vezetett intézményről, az új Opera átadásáról, meg egy különleges jövő évi darabról a Heti Tv Pirkadat című műsorában.

Analfabétizmus ellen, avagy ajándék lókottának nézzék csak a fogát II.

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA 2/127. levélária

Analfabétizmus ellen, avagy ajándék lókottának nézzék csak a fogát I.

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA 2/126. levélária

Ákos ilyen, avagy a méltányosság is felemel

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA 2/125. levélária

Memoárral szemben, avagy a Pavarotti-doksi

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA 2/121. levélária

Medveczky50

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA 2/121. levélária

Hangos ovációval fogadták Tel-Avivban a Sába királynőjét

Percekig tartó vastapssal, hangos ovációval köszönte meg a tel-avivi közönség a Magyar Állami Operaház Sába királynője-előadását kedd este.

Mesterdalnokok Bayreuthban, avagy a tökéletes lufihámozás

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA 2/117. levélária   Kedves Tatjána Néném!   Mindig is értékeltem a méltányos zenekritikát, sőt úgy általában a méltányosságot tartom legfontosabb sorvezetőnek a közéletben. Nincs az az előadás, amelynek ne lenne előremutató vonása, körülménye: egy bűnrossz zongoraest is lehet igényesen összeállított, érdekes programú, vagy legalább rövid, mert ennyi szarkazmus beleférhet, ha van mellette más is. Persze, ehhez alaposan körül kell nézni, fülelni, hisz gyakran nem marad más, mint azt keresgélni – esetleg hosszasan és fáradtságosan –, mégis miért, milyen ideát kergetve csúszott tévútra az adott előadás? Azértt ...

Vérpiros szívek lesznek az idei az Anna-bálon

Új kulisszával bővül az Anna-bál, idén a Gyógy tér is része lesz az eseménynek. Operett műsor, vérpiros porcelánszívek, sétakocsikázás történelmi ménessel - július 27-én az Anna Grand Hotel hangulatos kertjében rendezik meg a 194. Anna-bált. A rendezvényt ezúttal is az Anna Fesztivál eseményei előzik meg. Lesz prímásverseny, szívhalászat, operagála és utcabál.

Fenékig Eiffel, avagy "Adáshiba" az operaéletben?

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA 2/115. levélária Kedves Tatjána Néném! Kérdezi, most akkor mi is van ezzel az Eiffellel, ha állítólag játszottunk is benne? Aztán most meg zárva van, és úgy is marad egész jövő februárig? Mert, hogy jönne most már Néném is... („Állítólag”: mennyit nevettünk ezen otthon, amikor egy korosabb családtag a tőlünk származó tuti információt a fülünk hallatára úgy adta tovább: „állítólag”.)