Beethoven és Mahler, avagy géniuszok összeszorzása

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 283. LEVÉL

Artaban, avagy kösd be a szemed és láss!

 ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 279. LEVÉL   Drága Néném,   épp azért tettük ki a honlapra meg az OPERA Eiffel Műhelyházának pénztárához is ugyanazt a legegyszerűbb, minden barkácsáruházból ismerős napozó széket/ágyat, hogy mindenki eldönthesse, kibírja-e, ha eldönti magát benne. És hogy kibír-e benne egy órát? (Tapasztalatom szerint árnyékban mindenki kibír benne többet is...) Az Artaban különös produkció, amelynek játékszabályaihoz hozzátartozik ez a színházban meg nem szokott pozíció, a szem bekötése és a pisszenés nélküli sötét – no, de advent van, lelkünk kísérleti ideje, és az Eiffelben vagyunk, az OPERA kísérleti telepén!

A Valuska-világpremier, avagy Eötvös Péter hazatalál

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 278. LEVÉL   Drága Néném,   ha Ön azt kérdi, miért is kell kortárs kriksz-krakszokkal foglalkoznia egy ún./gemütliche/zógennante „operaháznak", sőt, bizonyos – szűkítőleg megfogalmazott értelemben és csupa demonstratív nagybetűvel – OPERAHÁZNAK, akkor arra többféle válaszom is van.

Nagy kockával nagyot dobni, avagy az OPERA hangversenyprojektjeiről 2.

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA - 274. LEVÉL

Nagy kockával nagyot dobni, avagy az OPERA hangversenyprojektjeiről

Ókovács szerint az Opera - 273.levél.   Drága Néném, első alkalommal telik meg háromszor is az Operaház a Mindenszentek-Halottak Napja ünnepkör idején Verdi Rekviemjére. Mivel azt kérdi, hogy túlteljesítéses adyendreként miért mondunk mindent nem is kétszer, de már háromszor is, gondoltam, megírom Kegyednek az okokat.

Blackface a Spartacusban, avagy kinek az érzékenysége nagyobb?

Ókovács szerint az Opera - 272. levél Drága Néném, köszönöm, hogy eljuttatta hozzám az alábbi levelet. Külföldi nézőnk bizonyára fordítóprogrammal írta, de attól még komolyan vesszük – ugyanakkor nemcsak megvédeni muszáj az álláspontunkat, hanem arra is rámutatni, egyáltalán lehet-e egy kérés (követelés?) adott helyen és adott pillanatban ugyanolyan jogos a földgolyó bármely pontján? Mert nyilván nem. És ebbe egy kicsit belejátszik az ego is, meg talán az is, ki honnan érkezett, miféle bokacsattogáshoz szokott, ha azon náció képviseletében megjelenik. De mit is mond a levél?

Albetét az Operaházban, avagy miért jó egyben vett páholyban ülni?

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 271. LEVÉL Drága Néném, mióta a lába nem engedi hozzánk járni – pedig remek liftjeink vannak, amennyire lehetett, mindent akadálymentesítettünk! –, az eladási jegytérképeinket böngészi. Hát, jól is teszi, lelke rajta. Minden színház maga dönti el, hogy oldja meg: van, aki letakarja a térképet, és választott kategóriából ajánlja fel a kívánt árú-pozíciójú jegyet, de a vevő nem lát rá, üres nézőtérre vásárol-e, vagy az utolsó megmaradt üléseket van-e szerencséje elcsípni. Természetesen nem állampolgári jog rálátni egy intézmény jegyértékesítésére, mi azonban a klasszikus megoldás mellett vagyunk: mutatjuk,, ...

[szkikki] csenget Didónak, avagy mit, miért és hogy is játsszunk diákok előtt?

Ókovács szerint az opera - 270. levél   Drága Néném,   hogyan kell, miként lehet a diákközönség figyelmét felkelteni az opera iránt? Ez az egyik – sokmilliós – kérdés, csak már nincsenek ilyen műveltségi vetélkedők. „Valójában minden perc elvesztegetett idő, amelyet mi, operások így vagy úgy, de nem gyermekek művészettel történő megismertetésével töltünk." Gyakran mormogom magamban ezt az elvemet. Így bizonyára nem meglepő, ha a különböző válságok okozta szigorítások el is érik az OPERÁ-t, ha fájnak és okoznak is olykor csonkolt programokat, alapelv, hogy a gyermekelőadások és egyéb társrendezvényeik nem sérülhetnek sem az Eiffeel ...

Reklámozd Orbánnal, avagy a (tényektől) független német opera

Drága Néném, klasszikus zenei berkekben nyílt titok, hogy a világ kortárs irodalmának legtöbbet játszott operaszerzője (ebben a mondatban minden szó pontos és fontos) nem más, mint a magyar Eötvös Péter. Szerencsére, termékeny alkotó, ráadásul mindenféle téma képes felcsigázni és végletes méretű-apparátusú operaművek kerülhetnek ki tolla alól, egyszemélyes és rövid mono-operától (Radames) a nagyszabású, bő kétórás darabig (A szerelemről és más démonokról).

Az arányok operahálózata, avagy új előszó egy régi témához

Ókovács szerint az opera - 267. levél   Drága Néném, a múlt heti, Balatonfüreden kelt írás szinte vitairat lehetne, bár a mozgástér korántsem akkora, hogy hatalmas térben gyökeresen különböző elképzelések versenghetnének vele. Azonban nem tudtam befejezni, hosszú is lett volna, hadd folytassam tehát, miként lehetne a békés egymás mellett éléshez képest sokkal intelligensebb és gyümölcsözőbb rendszerben használni helyzetünket, valamint igencsak véges erőforrásainkat – éspedig mindezt a köz, a magyar kultúra javára.

Az arányok operahálózata, avagy új előszó egy régi témához

Ókovács szerint az opera - 266. levél   Drága Néném,   ez a nyár alkalmat ad az év közben fel-felszökött gondolatok újratöprengésére. Állítólag Einstein mondta, hogy óvakodjunk azoktól, akiknek minden megoldásra van egy problémájuk: milyen igaz! Én most a főváros kontra vidéki nagyvárosok előadóművészeti szereposztás kapcsán kínálok elvet a megoldásra. Ha túl sztereotip volna, vagy túlságosan kézenfekvő, elnézést érte, viszont akkor meg is nyugszom, mert akkor sokan ugyanúgy gondoljuk, csak még nem látjuk viszont egymást a napon.

Mérlegen a mítoszok, avagy mit hozott és mit vitt az OPERA fesztiválja?

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 265. LEVÉL   Drága Néném, akik a levéltitkot megbocsáthatóan sértve bele-belepillognak soraimba, ugyancsak tudhatják: nem állok hadilábon a kényelmetlen témákkal. Ha Kegyed arra tereli a szót, miért volt telt ház néhány májusi produkciónkon, arról is szívesen írok, mert hisz oka van annak, önmagán túlmutató oka, és azt sem kell titkosítani. Egyáltalán nem, hisz az élet már csak ilyen szegmentált: kevesebb agysebész kell, mint belgyógyász, a nagycsütörtöki virrasztáson szignifikánsan kevesebben vannak, mint az éjféli misén, nem fogy annyi Tamkó Sirató-kötetből, mint az RTL valamelyik celebjének négere álltal ...

Ezrek Veszprémben, avagy egy tényleg kivételes este Mahlerrel

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 264. LEVÉL   Édes Néném, Tudom én, hogy nyilván megjön a vád a hátam mögött: azért favorizáljuk az OPERÁ-val Veszprémet, mert a szülővárosom. Könnyű lenne azzal felelni, hogy először ugyanakkor hirdettünk ott négyelőadásos bérletet (2018-ban), amikor 9 másik megyeszékhelyen is – még nem tértek vissza a vármegyék –, és úgy játszottunk Carment a veszprémi Várban, ahogy Gyulán vagy Pécsen is. Veszprémmel valójában sosem kivételeztünk, ha valaki mégis úgy érezné és fájlalná ezt, arra gondoljon, mi lett volna, ha Grönlandon pottyant le a gólya?

Marton Éva 80, avagy a Császárné szolgálatában

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 262. LEVÉL   Marton Éva 80, avagy a Császárné szolgálatában   Drága Néném, fontos dátumhoz érkezünk a hét végén: 80 esztendős lesz a XX. század legnagyobb magyar operaénekesnője, Marton Éva. A művésznőt, akinek innen, otthoni füles fotelekből, de még szerkesztőségekből is elképzelhetetlen világkarrierje futott harminc éven át a vasfüggöny túloldalán, közös gálaesttel köszönti a Zeneakadémia és az OPERA az Ybl palotában. Sok minden elhangzik akkor, jönnek egykori Marton-növendékek, Marton-versenygyőztesek, sőt, egy tenorsztár is tiszteletét teszi: mint tíz éve Jonas Kaufmann, most Jonathan Tetelmann érrkezik ...

Beszéd, ami írássá lesz, avagy a kinevezés pillanata

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 260. LEVÉL   Drága Néném, múlt pénteken véget ért egy fejezet – a bizonytalanságé, a találgatásoké –, és elindult egy új, a 2023/2028-as ciklus, a harmadik igazgatási szakaszom előkészítése. Csák János miniszter úr a terembe szólított, és ugyan akadt egy kis időm, készültem valamiféle összefoglaló szöveggel, ott és akkor mégsem tudtam elmondani. Egyszerűen a pillanat túlságosan felemelőnek mutatta magát ahhoz, hogy elmerüljek olyan szofisztikációkban, amelyek éppen azt a szakmai tépelődést teszik értelmetlenül nyilvánossá, mint amit ennek az egész pályázatnak a bulvárba hatolása okozott. Akkor is említeettem, ...

Mítoszfeszt ínyencoperákkal, avagy miért is nem mindig a teltház a lényeg?

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 259. LEVÉL   Drága Néném, akik a levéltitkot megbocsáthatóan sértve bele-belepillognak írásaimba, tudhatják, nem állok hadilábon a kényelmetlen témákkal. Ha Kegyed arra tereli a szót, miért nincs telt ház néhány májusi produkciónkon, arról is szívesen írok, mert hisz oka van annak, önmagán túlmutató oka, és azt sem kell titkosítani. Egyáltalán nem, hisz az élet már csak ilyen szegmentált: kevesebb agysebész kell, mint belgyógyász, a nagycsütörtöki virrasztáson szignifikánsan kevesebben vannak, mint az éjféli misén, nem fogy annyi Tamkó Sirató-kötetből, mint az RTL valamelyik celebjének négere által össszecsapottból. ...

12 év a Föld körül, avagy mégsem vagyunk elcserélt fejek

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 257. LEVÉL     Drága Néném, még késő ősszel India és Japán felől az utolsó operás kultúrdeszantos is épségben hazatért. Azt mondják az enyimek, nem hangsúlyozom eléggé, micsoda útjaink voltak nekünk (ez Cseh Tamás!), no, de mit is tudok mesélni néhány hasábon? Van egy régi LGT-szám, amelyikben végigtallózzák, merre jártak külföldön, mi volt a nagy sztori: az efféle csapatérzés az OPERA útjain is éppúgy ott van, és mégsem vagyunk elcserélt fejek. Mesélek hát – kicsit, rövidet.

Tömörítés, avagy két oldal százezer óráról

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 256. LEVÉL Drága Néném, nemrég jelezte, hogy 2011. augusztus vége óta eltelt vezetői időszakom meghaladta a százezer órát. Nahát, valakik micsoda számolásokat végeznek... Ahogy az a képzeletbeli óra üt, éppúgy ütött szíven ez a hatalmas adat! Igaz, a sok átvirrasztott éjszaka dacára néhány tízezret biztos aludtunk is ebből a kollégákkal – mert az eltelt napok számát 24-gyel kell szorozni ehhez –, de mi még akkor is az OPERÁ-ról álmodunk, úgy bizony. És nappal is álmodtunk, így fogtunk vezetőtársaimmal a feladathoz. Gondoltam, mint afféle igen tömör, minden mondatát, szavát megfontoló, igéjét és tárgyát kkicsiszoló ...

Provokáció?

Drága Néném, két hete, a wiesbadeni Opera Europa konferencián is elhangzott – a német vendéglátok szájából! –, hogy az opera műfajnak többfelől futó erős gyökérzete van, és az olasz-német-francia szövevényt egy különös elágazás egészíti ki, a szláv (sőt, ott úgy fogalmaztak: orosz) kapcsolat. München és Barcelona pedig műsorra tűzte ugyanúgy a prokofjevi Háború és békét, csak ők nem kaptak a fejükre emiatt. Az orosz (én viszont úgy fogalmaznék: a szláv) zene és annak zenés színpada megkerülhetetlen, és a világ nem vetheti ki magából.

Három év kihordás, avagy hogy is közeledik egy operai szezon?

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 254. LEVÉL   Drága Néném,   így, túl a Húsvéton, Kegyednek is elmagyarázom, hogy van ez az új évad. És hogy miért van – mert annyi itt a kérdés, és arról senki sem tehet, Ön sem, ha nem ismeri behatóan a mi operavilágunkat – pedig már annyit leveleztünk. Nem baj, van időnk mint a tenger, élethosszig is.

Amíg a takaró ér, avagy egy operista se legyen vak

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 253. LEVÉL   Drága Néném, ne haragudjon, hiába kapacitál, nem mennék bele a sokféle közlés, terv és ítélet konkrét ügyébe, amelytől legalábbis egy másik portál hangos. Nem hiányzom én e színes csapatból, akiktől a feltupírozott életrajzok és a lehetetlen nagyot mondások szomorú világa sem áll távol. De egy általános vonás, a finanszírozás kapcsán hadd írjak Önnek mégis valamit. Legalább Ön értse, ha már más nemigen kapiskálja.

Réti József emlékére, avagy aranyszabályokról

Ókovács szerint az Opera - 252. levél Drága Néném,   még sosem jártam Magyar Örökség díjátadó ceremónián. Tegnap erre is sor került, megilletődve hallgattam a laudációkat, s közben az is eszemben járt, hogyan kellene érdekesen beszélni, hogy lekösse a szükségképpen fáradó közönséget a mondandóm, ahhoz viszont személyesnek és intenzívnek kell lennie. Viszont az a tíz perc mégsem szólhat rólam, hisz az én dolgom mindössze felvillantani annak a legendás művésznek az emlékét, aki a Magyar Örökség aranykönyvébe, a szellemi panteonba kerül. Kettős feladat ez, a legjobbnak azt éreztem, ha nemcsak beszélek egy hangról, hanem meg is mutattjuk ...

Lúzerek-e a luzitánok, avagy még egyszer a portugál Operáról

Drága Néném, Lassan öt éve annak, hogy egy hangulatos országról írtam. Kegyednek, amelyet megszokott felületességgel hívhatunk ugyan Luzitániának is, de valójában csak a provinciát nevezték így a rómaiak, szóval maradjunk a pontosabb és önmeghatározásként is sokkal hitelesebben működő Portugália mellett. Akkor csak az internetről tájékozódtam, a magamfajta operabarbárnak sokat mondanak számok, címek, nevek is. Aztán két és fél évvel később a családdal csak' eljutottunk Lisszabonba, és ugyanennyi idő után kis túrát vittünk az OPERÁ-val is oda, épp a most múlt héten.

Még egyszer az OPERA szovjet zenéiről

Ókovács szerint az opera - 242. levél.

Alacsony nyomás, avagy szovjet és szláv zenék a pesti operaszínpadon

Ókovács szerint az opera - 245. levél.

Két évszázad magyar operája, avagy keveseken is múlhat sok

Ókovács szerint az opera - 242. levél.

Soft power, avagy egy lírikus basszusról

Ókovács szerint az opera - 239. levél.

Opera Europa - Budapesten

Ókovács szerint az opera - 237. levél.     Édes Néném, érdeklődik a téma iránt, mit is csinál itt közel 200 európai operai szakember? Miért gyűltek össze 2009 után újra itt? Egyrészt 13 esztendő hosszú idő, és európai szervezetünk évente több találkozót is rendez, tehát a nagyobb, a képességes házaknak időről időre illik helyszínként megjelennie, de az is igaz, hogy az elmúlt évtized számos fejlesztése, művészi eredménye is az irányba tolta a dolgokat, hogy amint az Operaházat is átadtuk, az őszi, a nagy konferencia Budapestre kerüljön. Sok munka van ebben, bizonyos körülmények miatt mostanában nem is olyan egyszerű valamit Budaapestre ...

A mögémesélésről, avagy további megfejtések az új Toscához

Drága Néném,   igaza lehet, néha én is úgy érzem, mintha most futó új Tosca-produkciónk formabontó Spolettája legéppisztolyozná a közönség lelkesedését is a darab végén. Pedig csak jeget tör – a hatást majd az utókor elemzi, ha lesz kedve. De egyáltalán baj-e, ha a közönség zakatoló aggyal, szuszogva távozik, és a metrón vagy a parkoló autóhoz battyogva is találgatja, mit is látott?

A mai Tosca-premier elé, avagy szabad művészet-e az opera?

Ókovács Szilveszter írása az Origónak.

Mindent is, avagy variációk operaigazgatásra (pótkötet)

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 230. LEVÉL Édes Néném, levelezésünkön belüli kis sorozatomból kimaradt néhány régebbi kérdésére adott válaszom. Most, hogy a Magyar Állami Operaház 2023-2028-as időszakának vezetésére kiírt pályázat beadási ideje a feléhez ért, talán nem haszontalanok ezek az aspektusok sem. Se nekem, aki még csiszolgatom, sem másnak, aki esetleg ezután fogna hozzá, nem haszontalan az alábbi problémák összefoglalása. Nem titok, hogy az OPERA vezetését szívesen folytatnám, a Gyakran Hozzám Vágott Kérdések sorozatát viszont ezzel a három szösszenettel végképp és biztosan befejezem!

Mindent is, avagy variációk operaigazgatásra No.9

Ókovács szerint az opera - 231. levél.     Édes Néném, ezt a Gyakran Hozzám Vágott Kérdések sorozatot épp olyan epizóddal fejezem be, amely a távoli San Diegóban születik, egy, az amerikaiakkal közösen létrehozott operaprodukció kapcsán. Lássunk hát neki, ebben sok adat is lesz!

Mindent is, avagy variációk operaigazgatásra No.7

Ókovács szerint az Opera - 229. LEVÉL

Mindent is, avagy variációk operaigazgatásra No.5

227. levél.

Mindent is, avagy variációk operaigazgatásra No.3

Ókovács szerint az Opera - 225. levél    Édes Néném, jön a harmadik epizód, a Gyakran Hozzám Vágott Kérdések (GyHVK) következő etapja. Tehát újra 4 alapkérdés és 4 alapvető válasz:

Mindent is, avagy variációk operaigazgatásra No.2

Ókovács szerint az Opera - 224. LEVÉL Édes Néném, íme, hát a Gyakran Ismételt Kérdések folytatólagos megválaszolása, a második rész. És már most mondom, jön a harmadik és a negyedik is, csak meg ne feküdje a gyomrokat a sok ilyen-olyan gondolatmenet a Magyar Állami Operaház működése kapcsán.

Mindent is, avagy variációk operaigazgatásra No1.

Ókovács szerint az opera - 223. levél

Istenek hosszas alkonya, avagy visszahúzzuk Wagner Gyűrűjét

Ókovács szerint az Opera - 222. levél.

Parsifal feltámadása, avagy a nagypénteki varázs

Ókovács szerint az opera  – 219. levél    Édes Néném, a remekműveknek valóban árt, ha egyetlen interpretáció ég rájuk, akármilyen okból is. Nem segít a tegnap, a ma és a holnap Bánk bánjainak, de Toscáinak se, ha Simándy vagy Callas az szofisztikált példaképből másolandó etalonná lép elő. Őrizzük Nádasdyék 1937-es Bohéméletét, és 2016-os 2.0-ás verziónkkal sem tudtuk a lassan százéves eggyé olvadást meg nem történtté tenni. És ugyanez a helyzet Mikó András 1983-as Parsifaljával is: 2018 húsvétján végre elengedtük, de az új értelmezésnek végül csak négy évvel azután, 2022 Nagypéntekén indulhattunk neki. Jégtörés ez, visszaadni egyy ...

Opera helyett OPERA, avagy a nagybetűs korszak vágyáról

Ókovács szerint az Opera - 213. levél

Ősverzió-problémák, avagy ődöngés a Hunyadi szövege felett

209. levél  Édes Néném, érdeklődésével némi idegességet csempész szívembe: lassan bizony, neki kell látni a Hunyadi László vadonatúj produkciójának. Több mint egy éve érleljük a dolgot a (mindent) tervező Lisztopád Krisztinával, szinte minden jelmez és a díszletek nagyobb része is kész immár – csak nekem akaródzott olyan lassan meglenni a szöveggel.

„We are the Opera”, avagy karácsonyi örömzene százezer követővel

207. levél Édes Néném, amikor múltkorában arra célzott, milyen szép is volt a régi jó „videós" világ, közte az a híres klip, amelyen mindenki egy célért, Afrikáért énekelt, csak arra tudtam gondolni: de hisz a mai idő minden korábbinál intenzívebben videóvezérelt. Tehát, hogy igaza van.

Opera Corpus és/avagy újra a színházak és az Opera finanszírozásáról

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 206. LEVÉL Opera Corpus és/avagy újra a színházak és az Opera finanszírozásáról Édes Néném, hadd menjek ma tovább a táncvonalon, ha már átküldte a Jelen című orgánum cikkét. Szerzője nem hinném, hogy részt vett a Magyar Opera Napja tiszteletére rendezett novemberi ünnepségünkön – gondolom, képeket látott róla, onnan tudja, hogy vizespalack volt a kezemben. (Jelzem, azért, mert időnkénti köhögéssel búcsúzott tőlem a mostanit épp előző megfázás.)

Rasszista Diótörő, avagy melyik ujját harapja a cenzor?

205. levél Édes Néném, már az elején hadd tegyem nyilvánvalóvá, hogy nem, nem és nem, mi nem állítjuk le a Diótörő előadásait, sőt, még arra sem vagyunk hajlandók figyelni, hogy a kínai táncot feltétlen ázsiai származású, „kínainak kinéző" művész táncolja, hiába van a 120 tagú társulatban több is belőlük. Itt kérem, szabadság van, ezért művészi szabadság is létezik, amely karba öltve kell járjon a minőséggel.

Versenydalnokok, avagy a Marton Éva Nemzetközi Énekversenyről

193. levél Édes Néném, higgye el nekem, hogy bár tényleg érdekes dolog egy komoly verseny zsűrijében részt venni, nincs „olyan" típusú kibeszélni való, amely az Ön kiapadhatatlan kíváncsiságát kielégítené. Nem, nincs meg előre a győztes, nem, senki nem menedzseli a tanítványait, nincsenek kedvenc áriák, és a versenyzők sem ostromolják kedves dörgölődzéssel a zsűritagokat. Na jó, inkább mesélek, csak, hogy ne a mese helyetti mese vegye át a helyet...

Adódjatok össze, avagy a covidárvákért éneklünk

191. levél Édes Néném, csak a pontos számot nem tudom, a nagyságrendet viszont biztosan. Több száz olyan kiskorú gyermek él Magyarországon, aki az eddigi Covid-hullámokban veszítette el egyik, de sajnos, sok esetben akár mindkét szülőjét. (És sok ezren pedig felnőttként temethették el szüleiket.) Amikor az államelnök és hitvese alapítványt tett az elárvultak javára, még aznap eldöntöttem, hogy – saját támogatásunkon túl – igazi, nemes jogcímet adunk annak a nyári hangversenynek, amelyet először tavaly rendeztünk meg, és az idei – meg majd a 2022-es – mutatja meg, sikerül-e hagyományt teremteni vele.

Engedjétek hozzánk (is) a gyerekeket, avagy a legkisebbek Operája

190. levél   Édes Néném, valóban minden perc elvesztegetett idő, amelyet nem közönségneveléssel töltünk. Mivel rendszeresen célozgat nekem arra, biztosan odafigyelünk-e a jövő generációkra, és múltkor is kérdezte, ugyan miért nem megy a Parázsfuvolácska, elhatároztam, hogy csokorba szedem, mivel készülünk a következő évadban már tetten érhető, tíz éve megcélzott háromlábú (háromházas) működésre. Tartsunk együtt terepszemlét, hova lehet hozni unokákat, szülőkkel kiskamaszokat, küldeni gimiseket, kísértetni magunkat egyetemistákkal? Nagy levegő, mert utazunk és számolunk!!!

Öt érv, öt év, avagy a nemzetstratégiai intézmények finanszírozásáról

189. levél   Édes Néném, ha múlt héten kisajnálkoztam magam a hazai sajtó mérhetetlen felületességén és tájékozatlanságán és problématámasztó áldásos tevékenységén, mit mondhatnék Kegyed friss kérdéseire? Pénz áll a házhoz, emiatt nemhogy szégyellni kellene magát a fontos feladatot ellátó intézmények közül legalábbis 17-nek, de még egyes erők a börtönt is belengetik. Ami még akkor is durva, ha persze, tudom, hogy van, akinek a számára a másik személyes szabadságának és becsületének elvétele politikai kötőszó csupán.

Cserfes mese a Hoffmann meséiről, avagy remélt ősz az Operában

Édes Néném, természetesen már úgy vagyunk ezzel a járványhelyzettel, mint a nagyszüleink, akik mindig hozzátették bármely jövő idejű mondatukhoz: ha megérjük. Vagy, hogy azt még meg is kell érni. Nekünk viszont dolgunk, sőt kötelességünk a tervezés, ha van maszk, ha nincs. Még háborús időben is voltak megtervezett operaévadok, pedig a gázmaszk nagyságrendekkel keményebb dolog a szájmaszknál. Egyébként is addig jó, amíg az emberben dolgozik a jövő kimunkálásának ösztöne, amíg az ember nem engedi kiölődni (semmi baj, csak képeztem egy visszaható igét) magából a reményt. Egyszóval: a következő, mármint a 2021-es őszön három mesénk iss ...

Himnusz a focihoz, avagy foci, Himnuszhoz

183. levél.

Újranyíló élet, avagy az Opera következő szezonjáról 1.

Ókovács szerint az opera - 182. levél   Édes Néném, nem mindig értünk egyet, de abban kétségtelenül igaza van, hogy az Opera új Műsorkalendáriuma káros az egészségre. Például kézben tartása megterheli az izmokat, mert több, mint egy kiló a tömege, ezért javasolt asztalon vagy ölben lapozgatni. Sőt, 400 nagytermi előadás plusz 60 nagytermi diákelőadás, 40 gála és hangverseny, 50 kamarakoncert és daldélután, valamint 150 gyerekelőadás, szakkör, ringató és épülettúra, 50 beavató és magyarázó program, továbbá annyi multimédiás aktivitás tervét préseltük bele, hogy azok végiglátogatása tényleg kicsinálna mindenkit, meg ugye, a sokszorros, ...

Éljen a közös halál, avagy fejvesztve sikerbe rohanó operákról, halálokról

Ókovács szerint az opera - 181. levél

Mi vagyunk azok! avagy az Opera Újranyitó Évada elé

180. levél   Kedves Néném, annyit, de annyit kérdezi már, hogy mi van velünk? Egy ekkora „cég" miért nem képes végre játszani? Leírom hát, mi van velünk, de főleg azt, mi jár most a fejünkben: egy előkészített, de pályázati anyagban sose szerepeltetett új évad: az Újranyitó.

Korhű és kortárs, avagy rendezéstípusok problémáiról

Ókovács szerint az opera – 178. levél

A felelősség jelentőségéről és az Opera Campus látványos tervei - képek

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 177. LEVÉL   Kedves Néném, pontosan tudja, hogy ellenvetéseivel nemhogy nem kedvetlenít el, de egyenesen felpiszkál az életre. Tézis és antitézis. Ha azt írja, minek megint ekkora beruházás, akkor tényleg előpattannak belőlem a múltkori levélből kimaradt érvek. Szóval: miért is kell nekünk bővíteni és így befejezni a MÁV volt Északi Járműjavítójának rozsdátlanító projektjét és revitalizálni a majdani Közlekedési Múzeummal szomszédos teljes területet?

Az Opera Campus terve - galéria

Mobillal operát, avagy Poppea levideózása

170. levél

Újrateremtés, avagy nő definiálja a férfit

169. levél

Nem magyar nem magyart, magyaroknak – avagy ez is a magyar kultúra

Ókovács szerint az Opera - 164. levél.

Aki nem csinálta, ne is csinálja, avagy pandémiában a kritikaírásról

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 163. LEVÉL   Édes Néném,   az, hogy nyilvános előadásokat jószerivel egy éve nem játszatunk, még nem jelenti a „szokásos” fröcsögések letekerését. A sajtóban alig akad már igazi kritikus, és abból sincs nagyon sok, aki kötözködésért veszi fel a honorjait, illetve jól vagy rosszabbul leplezve, de propagandát folytat valamely intézmény, produkció, szerző vagy előadó ellen/mellett. Nos, ők nem húzódnak takaréklángra, kell a flekkdíj, miközben egyre sérülékenyebb a szféra teljesítménye, amelyről – úgymond – írnak.

Az Opera ’56-ja, avagy kéthónapos leállás ma már mit nekünk?

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 162. LEVÉL   Édes Néném,   minden relatív – de nem minden revelatív, erről nem nyitunk vitát. Még valamikor tavaly tavasszal gondoltam, végigveszem Önnek az Opera nagy leállásait. Ráérősen indult, valahogy úgy voltam vele, biztos nem jutok a végére, mert helyre billennek addig a dolgok. Hát nem. Bár sok minden előzte ezt a történeti visszaidézést, mégis rá kerül a sor az utolsó pauzára. Pedig csak három volt abból az önállóság 135 évében, a negyediket, a most is tartó legnagyobbat a 136. esztendő hozta el.

Új év és Veszprém, avagy a kulturált fők városa

Édes Néném, születésnapom elketyegésével – bár azzal nem szoros összefüggésben – szülővárosom élete nagy pillanatának előszobájába lépett: már csak két év választja el az európai kultúrfőváros-szereptől. Engem aztán meg nem lepett, hogy pár hete olvasom, Veszprém az egyik legélhetőbb hely kis hazánkban. Szülinapon szokás felköszönteni a szülőanyát is (megtörtént!), hadd tegyem most ugyanezt a szülővárossal is, a legélhetőbbel. Ki gépen száll fölébe... szerintem még annak is, onnan is (az egyik) legszebb város Veszprém. Törzsökéből nőttem ki, mint gyönge – bezzeg mára túlsúlyos – ága, 51 éve. Testem elsüppedését, ha kérhetem a költőőt, ...

Diótörőt néz az ország, avagy mitől esik jól, ha nem folyik be 400 millió?

Édes Néném, ma nem tud megbosszantani a kötözködésével: megvannak az adatok, Karácsonykor 200 ezer okostévén, monitoron és telefonon, közösségi oldalon, Origo portálon és jegy.hu-n futott az Opera Diótörője, és felszorozni se merjük, hányan ültek egy-egy nagyobb eszköz mögött? Hárman? Négyen? Öten? Tudja, mi ez? Ezt már milliós nézettségnek hívják a tévéiparban – pedig úgynevezett magaskultúráról van szó! És nem vagyok hajlandó abba belegondolni, hogy ha a sebtiben kialakult hazai e-színházi gyakorlat szerint néhány ezer forintot kérünk érte – mondjuk, gyenge 2 ezret –, akkor most mekkorát kaszáltunk volna...

Bartók mint szarvas, Kodály mint lombos fa, avagy a továbbélő tanításról

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 157. LEVÉL Édes Néném, persze, persze, be vagyunk zárva. De a bezárás a XXI. század Operájában más típusú munkát jelent, mint régen (kicsit többet, nehezebben tervezhetőt), ahogy az iskolában se a táska sutba dobása, hanem a digitális átállás következik. Ma már egy rendes szénszünetet se lehet összehozni, vagy olyan extra főnyereménynapot, mint amilyet, emlékszem, gimnáziumban átéltünk.

Hely a polcon, avagy Erkel Ferenc 210. születésnapja elé

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 156. LEVÉL   Édes Néném,   megint közeleg novemberben 7-e, megint leírhatom, hogy ideje átütni a naptárakat a lelkünkben is. Erkel születésnapján, 7 éve nyitottuk újra a róla elnevezett színházat... Az nagy büszkeség, de most utólag szemrehányást is kell tennem magamnak a korábbiakért. Miként volt lehetséges azt nem észrevennem 2011-es operai visszatérésem előtt, még ha vétlenül is, hogy a magyar nemzeti opera egyszemélyes intézményének, Erkel Ferencnek művei egyszerűen nincsenek lemezre véve?

Ne csüggedjen az Orvoskamara, se a szakszervezet, avagy az Operában is vezényelnek ám!

Édes Néném,   agyunkra megy ez a Covid-19, ugye? Hisz maholnap már ’21 van, és mégis itt tombol velünk, még idehaza, a családi (tűz)fészekben is van belőle pár nap hátra. De tudja, mi a legszomorúbb ma az egészben? Ma, amikor Németország már zárva, Franciaország pedig holnaptól (félreértés ne essék, a kulturális intézmények leállnak, de a muszlim lefejezés megy tovább). Írok két magyar megfejtést, egyet itthonról, egyet a másik „otthonom” világából: se énekelni nem lehet, se operálni, akarom mondani: menteni.

István, az opera, avagy a közmegegyezés boldog viharairól

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 154. LEVÉL

Nem oszt, nem szoroz, avagy a sajtó és a szakszervezet egymás lábára lép, meg a fake-re

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 153. LEVÉL Édes Néném, amit ma küldött, az a kedves levélrészlet, amelynek valódi feladóját legfeljebb sejtjük, nem tudjuk, meg amit utána postázott, ugyanennek a témának a helyreigazítása – ha összevetem tartalmát a sajtóban megjelentekkel – jól mutatja, hol és mi a baj. Mert persze, baj mindenütt van és probléma is, naná, de minősített esetnek tartom, ha ott a baj, ahonnan felkent személyek mindig a mások bajait kürtölnék világgá. Szóval már megint a sajtónál tartunk, amely se számolni, se olvasni nem tud – és így félrevezeti a szakszervezeteket. (De ebben sincs köszönet.)

Rossz lehet Neked, avagy kéretlen válaszok Kovalik Balázsnak az SZFE ürügyén

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 152. LEVÉL Édes Néném,  Ön írt ma nekem, ne mentse magát (így áll az Anyeginben), és elküldte a HVG mai interjúját. De most a választ Önre bízom, mármint a szöveget, kérem, juttassa el Kovalik Balázsnak, az Opera korábbi művészeti igazgatójának. Nem, nem kért ő ilyet, engem meg se szólított, csak az intézményt. Küldje el, hogy ne legyen neki olyan rossz. A véleménye.

Bach (és vírus) mindenkinek, avagy ezzel szép zárni

Ókovács szerint az Opera - levélária

Százötvenedik levél, avagy gépeink a vírusos kifutópályán

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 150. LEVÉL Édes Néném, négy éve kezdtem írogatni Önnek operai döntéseim hátteréről. Szerencsére mindig segítette munkám – de legalábbis annak magyarázatát – saját felvetéseivel, amelyeket ezúton is köszönök. Ma viszont számot kell vetnünk azzal, hogy ami így vagy úgy létrejött, megint pengeélen táncol: éppenséggel a koronavírus pattogtatja az ostort.

Ezrek szimfóniája, avagy Mahlerrel a járvány ellen

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 149. LEVÉL

Fenékig Eiffel, avagy közeleg ám a Parkavató Kaufmannal!

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 147. LEVÉL   Édes Néném,   ne aggódjon, kérem szépen! Az Opera nem megbetegedni hívja a nézőket, és az eddig megvásárolt csaknem 2.000 jegyből úgy gondolom, a nézők sem bizalmatlanok. Habár szemünket mi is a hatóságokra meg a járványszámokra függesztjük – mintha nyaranta nem lett volna épp elég a meteorológiai előrejelzések fürkészése –, most már hónapok óta ugyanaz a feltételrendszer övez minket és a többi, ültetett nézőterű műfajt. Se zárt, se szabadtérben nincs korlátozás számunkra, az 500-as határ így nem ránk, hanem az ún. zenés-táncos, tehát leginkább könnyűzenei rendezvényekre vonatkozik. Ezt neem ...

Kókuszpiszkálókról, avagy mikor indul operai művészekért világpetíció (sose)

Ókovács szerint az Opera - 145. levél

Képednél csak a lelked feketébb, avagy operavilág az aranykoporsó után

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 143. LEVÉL Édes Néném, ne botránkozzon meg, kérem! Senki nem űz itt senkiből gúnyt – az aranykoporsó amúgy is foglalt, Vántus István, Szeged nagyszerű polgára írta meg az operát anno e címmel. De csak mert George Floydot, egy magáról megfeledkezett minneapolisi rendőr által brutálisan megölt afroamerikai állampolgárt is abban temetettek el, még nem kell letörölni az egyetemes kultúrtörténet táblájáról, ugye? Ha két éven belül lemezre vesszük, ugye, nem kell más címet adnunk a kiadványnak, mert ezzel sértenénk a halott amerikai emlékét? Vántus operájában ráadásul (a Móra Ferenc-i nagy történeti mű után) Diiocletianus ...

A valódit mondd, ne az igazat? Avagy a német sajtó gyógyíthatatlan

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA  142 LEVÉL Édes Néném,   József Attila híres versének címét úgy is írhatnám a mai felületes és sunyi világban: Thomas Mann üldözése. A betűk nagyjából megvannak, más kérdés, hogy az összkép teljesen mást mond. Így vagyunk a német sajtóval is. Nincs kétségem afelől, hogy amit alább bemutatok, az naponta X esetben fordul elő és fontosabb ügyek esnek áldozatául, mint holmi operás témák. De talán éppen ezért fájóbb: miért kell ebben is hazudni, elhallgatni, csúsztatni? A rólunk szóló írások megdöbbenésre nem érdemes visszatérő érdekessége, hogy előadásokat nem néznek meg a „kritikusok", még akkor se tették, aamikor ...

A Nagyúr arcai, avagy 70 éve halt meg gróf Bánffy Miklós

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 141. LEVÉL   Édes Néném, aki az Operában toporog már egy ideje, az nem tud szabadulni egy nagy polihisztor előd emlékétől. És most nem feltétlen saját nézőpontomból fogalmazom, mert a bizonyos nagy úr – akinek legsikeresebb drámájában a címszereplő is egy Nagyúr – annyi mindent tett és sugallt minálunk is, hogy aki nincs azzal, meg esetleg vele se tisztában, az is látja az ő nyomait. Amúgy is benne élünk az eleinkben, de az operások konkrétan benne léteznek a nevezetes igazgató tereiben. Múlt szombaton múlt kerek 70 éve, hogy elhunyt gróf Bánffy Miklós.

Trianon100 - mégis együtt, avagy pólóban, himnuszainkat énekelve

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 140. LEVÉL Édes Néném, ebben a levélben kevés nyekergés lesz, nehogy épp Trianonkor! Azt is tudjuk le az elején, nehogy már mások ebből töltekezzenek – az a hamis képzet még nekik is csak ártana. Hiszen 100 esztendeje mégsem sikerült legyilkolni Magyarországot. A döntés és a kataklizma után két évtizeden át – miközben lett volna és volt is baja elég határain belül – nemcsak talpra állt saját erejéből, de folyamatosan lobogott, nem múlt a vágya legalább a valóban magyar többségű területekért, az ott élő testvérekért. 1945 után a kommunisták érdemei elévülhetetlenek a nemzeti érzés és a történelmi felelőssség ...

Möszjö Triquet elment, avagy Fülöp Attila ravatalánál

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 139. LEVÉL Édes Néném, sajnos, az élet nem tud annyira leállni, hogy a halál is félretegye a maga dolgát. A héten temettük a magyar operaélet 50 éven át különböző formákban, testi teher alatt működő személyiségét, az intézményt operatívan is évekig irányító Fülöp Attilát. Először Győrben hallottam, az ő felekezetének Öregtemplomában Haydn Teremtésének szólistájaként. Valami hurut okozhatott számára gondot, nagy színészként észrevétlen cukrot csempészett a markába, hirtelen alibi mozdulattal célba juttatta. Utána boldogan és magabiztosan énekelt tovább, mintaszerű muzikalitással. Szerintem csak én láttam ...

Kodály a pincében csokizik, avagy az Opera nagy leállásairól 2.

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 138. LEVÉL Édes Néném, a színházak alapvetően nyitva vannak, s ha néha tényleg zárnak, akkor sem ennyi időre. Mivel tudom, hogy Néném is a történelem rabja, meg most úgyis ráér, felfestem ide röviden a Magyar Királyi/Állami Operaház eddigi nagy leállásait: múltkorában megvolt az első, most jöjjön a második!

Böjte Csaba testvérről, avagy a homília mint opera

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 137. LEVÉL Édes Néném, nagyon sokat eszembe jut a mi megtört és lemondott Keresztény Évadunk. Fájnak dolgok: fáj, hogy az oltárképfestő Mathis, Hindemith szép és ritka nagy műve végül esélyt se kapott, Helen nővér operája, a Ments meg, Uram! a vészhelyzet első napján debütált volna. Minden keresztény operák non-plus-ultráját, a Parsifalt szinte el se kezdhettük próbálni, a Don Carlost egyáltalán nem. Szent II. János Pál 100. születésnapja is mindjárt itt van, de már biztosan csak virtuális ünneplésben lehet része, Az aranyműves boltja még jó darabig zárva tart. És a Keresztkantáták, Bach nagy basszus-szóólókantátáinak ...

Visz major, avagy az Opera ellopott könyveiről

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 136. LEVÉL   Édes Néném,   csak' félbe kell szakítanom jól eltervezett minisorozatomat az Opera nagy leállásairól – aki „rettenetesen" izgulna emiatt, annak írom: összesen három ilyen esett meg 136 év alatt (tehát még két rész van hátra), ez a mostani a negyedik –, mert már a múlt héten bejárta a sajtót egy hír, egy videó, amit illene kommentálnom. Tehát hazatértek az Opera ellopott könyvei, ugye.

Generál Pauza, avagy az Opera nagy leállásairól

Ókovács szerint az Opera – 135. levél

Maszkgyár, énekiskola és tévéadó, avagy az Opera mindennap Magyarországként vizsgázik

Édes Néném, nem pedig „kedves" (mert egy gáláns úr kiigazított a rodostói Mikes-stílről – no, de mit csinált ő 133 levélen át? miért hagyott hibázni?!), ma a szó szerint „lélegzetelállító" jelenbe révedünk. Nem sokat ácsingóznék azon, hittem-e volna egy hónapja, hitte-e volna bárki, hogy egy néhány molekulás izé, nem-is-élőlény, csak élősködő, egy kibiztosított biológiai tojásgránát megállíthatja a világot? Ha lerogyva az ablak elé, mint gondolom, sokan, ezen merengünk feleségemmel, Zsuzsival, a gyerekek már nagyon unják. De itt az Opera jelene, márpedig egy operaintézmény lényegileg a tüdőt használja, és lélegzete, ami számára művvészi ...

Két év Karantén, avagy a mi történetünk

Ókovács szerint az Opera - 133. levél.

Járay és Kövecses, avagy tenorok, akiket elfelejtene a világ

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 131. LEVÉL Kedves Néném, legutóbb ott hagytuk abba, hogy felavattuk ugyan az Eiffel Műhelyház első fecskéjét, a tornatermet, és nagyon készülünk a március 21-i hivatalos átadóra is (remélem, a koronavírus nem torpedózza meg!), de vajon miért éppen egy bizonyos Járay Józsefről neveztük el? Ki is volt ez a Járay? Ezzel vagyok adós, és mivel múlt héten egy másik emléktábla avatásában is közreműködhettem, nevezetesen Kövecses Béla, másik egykori tenoristánk házának falán, nagyon adja magát a hasonlítás és a különböztetés is.

Foci és Opera, avagy luxus-e, ha tornatermet avatunk?

Kedves Néném,   Napra pontosan két hónapja, hogy nem írtam Önnek. Oka nem az, hogy ötvenévesre átbillenve már ne fogna a ceruza, s az ember (elképzelt) nagynénje ne érdemelne meg holmi levéláriákat. Nem, más a „baj”, éppenséggel avatunk! Végre, az Eiffel Műhelyházat – és ez a folyamat önmagában is több hétig tart, nemhogy az előkészítése. Az átadások márpedig megkezdődtek, és ez most már túlmutat tavalyi próbaüzemen, mostani tűzoltó- és más hatósági bejárásokon. Furcsállhatják páran, de az Eiffel Műhelyház egy hónapos átadási maratonja nem zenei vagy táncos eseménnyel, hanem az ún. Járay pálya avatásával startolt el tegnap.

Magyarság, mint istencsapás? - avagy a függetlenek függéseiről

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA 2/128. levélária

Analfabétizmus ellen, avagy ajándék lókottának nézzék csak a fogát II.

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA 2/127. levélária

Analfabétizmus ellen, avagy ajándék lókottának nézzék csak a fogát I.

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA 2/126. levélária

Ákos ilyen, avagy a méltányosság is felemel

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA 2/125. levélária

Aranykór, avagy Tóth Aladár operai emlékezete

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA 2/124. levélária

Memoárral szemben, avagy a Pavarotti-doksi

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA 2/121. levélária

Medveczky50

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA 2/121. levélária

Magos Déva vár, avagy miért megy az Opera túl minden határon?

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA 2/121. levélária

Aranytorok, avagy láthatatlan aranysorok Moldován Stefánia emléktáblájára

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA 2/120. levélária

Bayreuth ma, avagy Willkommen in Kamerun!

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA 2/118 levélária

Mesterdalnokok Bayreuthban, avagy a tökéletes lufihámozás

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA 2/117. levélária   Kedves Tatjána Néném!   Mindig is értékeltem a méltányos zenekritikát, sőt úgy általában a méltányosságot tartom legfontosabb sorvezetőnek a közéletben. Nincs az az előadás, amelynek ne lenne előremutató vonása, körülménye: egy bűnrossz zongoraest is lehet igényesen összeállított, érdekes programú, vagy legalább rövid, mert ennyi szarkazmus beleférhet, ha van mellette más is. Persze, ehhez alaposan körül kell nézni, fülelni, hisz gyakran nem marad más, mint azt keresgélni – esetleg hosszasan és fáradtságosan –, mégis miért, milyen ideát kergetve csúszott tévútra az adott előadás? Azértt ...

Parsifal Bayreuthban, avagy terápia helyett diagnózis

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA 2/116 levélária   Kedves Tatjána Néném!