Ókovács szerint az Opera
címke rss- kapcsolódó címkék:
- Ókovács Szilveszter
- opera
- Magyar Állami Operaház
- kultúra
- Operaház
- Legfrissebb
- Legrégebbi
Az arányok operahálózata, avagy új előszó egy régi témához
Ókovács szerint az opera - 267. levél Drága Néném, a múlt heti, Balatonfüreden kelt írás szinte vitairat lehetne, bár a mozgástér korántsem akkora, hogy hatalmas térben gyökeresen különböző elképzelések versenghetnének vele. Azonban nem tudtam befejezni, hosszú is lett volna, hadd folytassam tehát, miként lehetne a békés egymás mellett éléshez képest sokkal intelligensebb és gyümölcsözőbb rendszerben használni helyzetünket, valamint igencsak véges erőforrásainkat – éspedig mindezt a köz, a magyar kultúra javára.
Az arányok operahálózata, avagy új előszó egy régi témához
Ókovács szerint az opera - 266. levél Drága Néném, ez a nyár alkalmat ad az év közben fel-felszökött gondolatok újratöprengésére. Állítólag Einstein mondta, hogy óvakodjunk azoktól, akiknek minden megoldásra van egy problémájuk: milyen igaz! Én most a főváros kontra vidéki nagyvárosok előadóművészeti szereposztás kapcsán kínálok elvet a megoldásra. Ha túl sztereotip volna, vagy túlságosan kézenfekvő, elnézést érte, viszont akkor meg is nyugszom, mert akkor sokan ugyanúgy gondoljuk, csak még nem látjuk viszont egymást a napon.
Mérlegen a mítoszok, avagy mit hozott és mit vitt az OPERA fesztiválja?
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 265. LEVÉL Drága Néném, akik a levéltitkot megbocsáthatóan sértve bele-belepillognak soraimba, ugyancsak tudhatják: nem állok hadilábon a kényelmetlen témákkal. Ha Kegyed arra tereli a szót, miért volt telt ház néhány májusi produkciónkon, arról is szívesen írok, mert hisz oka van annak, önmagán túlmutató oka, és azt sem kell titkosítani. Egyáltalán nem, hisz az élet már csak ilyen szegmentált: kevesebb agysebész kell, mint belgyógyász, a nagycsütörtöki virrasztáson szignifikánsan kevesebben vannak, mint az éjféli misén, nem fogy annyi Tamkó Sirató-kötetből, mint az RTL valamelyik celebjének négere álltal ...
Ezrek Veszprémben, avagy egy tényleg kivételes este Mahlerrel
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 264. LEVÉL Édes Néném, Tudom én, hogy nyilván megjön a vád a hátam mögött: azért favorizáljuk az OPERÁ-val Veszprémet, mert a szülővárosom. Könnyű lenne azzal felelni, hogy először ugyanakkor hirdettünk ott négyelőadásos bérletet (2018-ban), amikor 9 másik megyeszékhelyen is – még nem tértek vissza a vármegyék –, és úgy játszottunk Carment a veszprémi Várban, ahogy Gyulán vagy Pécsen is. Veszprémmel valójában sosem kivételeztünk, ha valaki mégis úgy érezné és fájlalná ezt, arra gondoljon, mi lett volna, ha Grönlandon pottyant le a gólya?
Marton Éva 80, avagy a Császárné szolgálatában
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 262. LEVÉL Marton Éva 80, avagy a Császárné szolgálatában Drága Néném, fontos dátumhoz érkezünk a hét végén: 80 esztendős lesz a XX. század legnagyobb magyar operaénekesnője, Marton Éva. A művésznőt, akinek innen, otthoni füles fotelekből, de még szerkesztőségekből is elképzelhetetlen világkarrierje futott harminc éven át a vasfüggöny túloldalán, közös gálaesttel köszönti a Zeneakadémia és az OPERA az Ybl palotában. Sok minden elhangzik akkor, jönnek egykori Marton-növendékek, Marton-versenygyőztesek, sőt, egy tenorsztár is tiszteletét teszi: mint tíz éve Jonas Kaufmann, most Jonathan Tetelmann érrkezik ...
Beszéd, ami írássá lesz, avagy a kinevezés pillanata
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 260. LEVÉL Drága Néném, múlt pénteken véget ért egy fejezet – a bizonytalanságé, a találgatásoké –, és elindult egy új, a 2023/2028-as ciklus, a harmadik igazgatási szakaszom előkészítése. Csák János miniszter úr a terembe szólított, és ugyan akadt egy kis időm, készültem valamiféle összefoglaló szöveggel, ott és akkor mégsem tudtam elmondani. Egyszerűen a pillanat túlságosan felemelőnek mutatta magát ahhoz, hogy elmerüljek olyan szofisztikációkban, amelyek éppen azt a szakmai tépelődést teszik értelmetlenül nyilvánossá, mint amit ennek az egész pályázatnak a bulvárba hatolása okozott. Akkor is említeettem, ...
Mítoszfeszt ínyencoperákkal, avagy miért is nem mindig a teltház a lényeg?
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 259. LEVÉL Drága Néném, akik a levéltitkot megbocsáthatóan sértve bele-belepillognak írásaimba, tudhatják, nem állok hadilábon a kényelmetlen témákkal. Ha Kegyed arra tereli a szót, miért nincs telt ház néhány májusi produkciónkon, arról is szívesen írok, mert hisz oka van annak, önmagán túlmutató oka, és azt sem kell titkosítani. Egyáltalán nem, hisz az élet már csak ilyen szegmentált: kevesebb agysebész kell, mint belgyógyász, a nagycsütörtöki virrasztáson szignifikánsan kevesebben vannak, mint az éjféli misén, nem fogy annyi Tamkó Sirató-kötetből, mint az RTL valamelyik celebjének négere által össszecsapottból. ...
12 év a Föld körül, avagy mégsem vagyunk elcserélt fejek
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 257. LEVÉL Drága Néném, még késő ősszel India és Japán felől az utolsó operás kultúrdeszantos is épségben hazatért. Azt mondják az enyimek, nem hangsúlyozom eléggé, micsoda útjaink voltak nekünk (ez Cseh Tamás!), no, de mit is tudok mesélni néhány hasábon? Van egy régi LGT-szám, amelyikben végigtallózzák, merre jártak külföldön, mi volt a nagy sztori: az efféle csapatérzés az OPERA útjain is éppúgy ott van, és mégsem vagyunk elcserélt fejek. Mesélek hát – kicsit, rövidet.
- címkék:
- Ókovács szerint az Opera
- Címkefelhő »
Tömörítés, avagy két oldal százezer óráról
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 256. LEVÉL Drága Néném, nemrég jelezte, hogy 2011. augusztus vége óta eltelt vezetői időszakom meghaladta a százezer órát. Nahát, valakik micsoda számolásokat végeznek... Ahogy az a képzeletbeli óra üt, éppúgy ütött szíven ez a hatalmas adat! Igaz, a sok átvirrasztott éjszaka dacára néhány tízezret biztos aludtunk is ebből a kollégákkal – mert az eltelt napok számát 24-gyel kell szorozni ehhez –, de mi még akkor is az OPERÁ-ról álmodunk, úgy bizony. És nappal is álmodtunk, így fogtunk vezetőtársaimmal a feladathoz. Gondoltam, mint afféle igen tömör, minden mondatát, szavát megfontoló, igéjét és tárgyát kkicsiszoló ...
Provokáció?
Drága Néném, két hete, a wiesbadeni Opera Europa konferencián is elhangzott – a német vendéglátok szájából! –, hogy az opera műfajnak többfelől futó erős gyökérzete van, és az olasz-német-francia szövevényt egy különös elágazás egészíti ki, a szláv (sőt, ott úgy fogalmaztak: orosz) kapcsolat. München és Barcelona pedig műsorra tűzte ugyanúgy a prokofjevi Háború és békét, csak ők nem kaptak a fejükre emiatt. Az orosz (én viszont úgy fogalmaznék: a szláv) zene és annak zenés színpada megkerülhetetlen, és a világ nem vetheti ki magából.