Fölhasítva szájától fing-lyukáig

Babits Mihály Dante-fordítása mostantól múzeumba való. Nádasdy Ádám új szövege végre lehetőséget ad arra, hogy leszámoljunk a buta tekintélyelvűséggel, hogy csak azért nézzünk könnyes szemmel egy több száz éves alkotásra, mert a magyartanáraink ezt próbálták belénk verni. Dante nevén nevez mindent, amiért pirulhatnak a prűdek. Végre mindenki maga döntheti el, tud-e még valamit nyújtani a ma emberének. Ha nem, akkor csámcsogjanak rajta tovább az irodalmárok, legalább végre van egy jó fordításuk hozzá. Ha igen, akkor még az is lehet, hogy van olyan jó, mint A gyűrűk ura.