elmúlás
címke rss
Mire észbe kapsz, már késő: addig fogd a kezét, amíg megteheted
Milyen furcsa az ember. Sosem tud örülni annak, ami van, mégis folyton vágyakozik valami után, azt pedig, ami az orra előtt van, képtelen megbecsülni. Pedig egy valami biztos: addig kell szeretni a körülöttünk élőket, amíg lehet, mert senki nem tudja, meddig tart a közös út.
- Legfrissebb
- Legrégebbi
Az, aki egyszer a mindent jelentette, mára már a semmit...
Két ember nem véletlenül keresztezi egymás életét. Biztosan valamilyen dolguk van egymással. Aztán amilyen gyorsan elmélyül egy kapcsolat, olyan gyorsan meg is tud szakadni. De hogyan válhat valaki idegenné számunkra, aki egykor a mindenséget jelentette? Egy új ember a régi helyébe tud lépni? Hogy múlik el egy kötelék? Ezen gondolatok futottak át az agyamon.
Mick Jagger elképesztő dolgokról beszélt
Új albummal jelentkezett a Rolling Stones, Mick Jagger ennek apropóján adott interjút. A zenélésen kívül beszélt a gyereknevelésről és az elmúlásról is.
Már nem várlak haza, kedvesem!
Kilépek a fürdőszobából. A sűrű pára úgy kavarog odabenn, mint valami misztikus köd. Mindennél jobban vágytam erre a forró zuhanyra, mert úgy érzem, ezzel lemostam magamról minden kételyt és fájdalmat. Most már „tisztán" tudok búcsút mondani neked.
- címkék:
- kibeszélő
- kapcsolat
- együttélés
- elmúlás
- Címkefelhő »
Rettegek az elmúlástól, ezért a könyvekbe menekülök a saját gondolataim elől
Irigylem azokat, akiknek mindenre jut idejük. Az én agyam valahogy úgy működik, hogy egyszerre csak egyfajta dolgot tudok elcsipegetni. Röviden szólva, ha olvasok, akkor nem nagyon filmezek, sorozatozok, nem vonz a színház, a koncert, semmi sem. Ha viszont rácsavarodok a sorozatokra, a többi kiesik és így tovább...
Két nap alatt harmadjára szakított Zámbó Krisztián és menyasszonya
Lassan nevetség tárgyává válik Zámbó Krisztián és menyasszonya, Takács Zsuzska és szakításuk híre, amit legalább kétszer visszavont az énekes. Ma ismét bal lábbal kelhetett, ugyanis durva bejegyzésben közölte, már nem szereti menyasszonyát és nem érdeli, mi van vele.
Már rég nem ölelhetlek meg, de a jelenléted még most is érzem
Nagyon szeretem az emlékezés időszakát. Szeretek kimenni sötétedés után a temetőbe, és csodálni a varázslatos fényeket, melyek elárasztanak mindent. Pislákolnak a lángok, szebbnél szebb mécsesek, díszek kerülnek a sírokra. Szépséges hagyomány emlékezni az eltávozott szeretteinkre.
Úgy akarok meghalni, hogy ne teherként emlékezzetek rám...
Szeretett a ház előtti padon ülni. Délutánra már kellemes árnyékot vetett oda az öreg fenyő, amit még a férjével ültettek ötven évvel ezelőtt, amikor beköltöztek ebbe a házba.
Évek óta csak az emlékeimben élsz, de ha tükörbe nézek, téged látlak
Amikor elmentél, fel sem fogtam, hogy soha többé nem látlak. Mégis, ki tudja ezt felfogni? A soha, és az örökké olyan szavak, amiket használunk ugyan, de nem tudjuk ép ésszel felfogni, mit jelentenek. Én sem, mégis napról napra biztosabb vagyok abban, hogy ha nem is úgy, ahogy én szeretném, itt vagy velem, és erről a tükörképem árulkodik.
A tükörből néz vissza rám az elhunyt édesapám
Sosem volt szoros a viszonyunk, és ez csak rajtam múlt. Ő próbált közeledni, próbált szeretni, sőt szeretett is, én viszont mindig anyához húztam, mindig neki adtam igazat a vitás helyzetekben, és fájó visszaemlékezni arra, mennyire örültem, amikor apa elment otthonról.