Bali Edina Zsanna
címke rss- kapcsolódó címkék:
- család
- szerelem
- házasság
- párkapcsolat
- kibeszélő
- legfrissebb
- legrégebbi
Nem lehetek kedves anélkül, hogy azt hidd, megjátszom magam?
Gyerekkorom jelentős részében egy kis faluban éltem. Jellemzően mindenki ismert mindenkit, sosem volt kérdés, hogy ki kinek a gyereke, unokája. Talán ezért is volt olyan természetes , hogy köszönünk, hogy megkérdezzük, hogy a másik ember hogy van, hogy a kérdésre meg is várjuk a választ, sőt, még meg is halljuk.
Jó anya vagyok, de nem érzem magamban a boldog anyaságot.
Este van. Benézek a két kisfiamra, akik békésen alszanak, és mint minden este, most is reménykedve várom az érzést. A mindent elsöprő boldogságot, hogy anya vagyok.
A Facebook "hamis valósága": Miért gyanús, ha valaki boldog?
Sokadik alkalommal hallom, hogy aki igazán boldog, annak nincs szüksége arra, hogy ezt a Facebookon mutogassa. Mindig legyen gyanús, ha úgy látjuk, hogy valakivel olyan nagyon rendben van minden.
Te voltál a hősöm, amíg a demencia el nem lopta az emlékeidet...
Szia Apa! Ezt a levelet azért írom, hogy bármikor meghallgathasd. Úgy intéztem, hogy mindig lesz valaki, aki felolvassa neked. Amikor csak tudok ott vagyok melletted, de ha épp akkor nem, amikor megjelenik a fény, és legalább egy pici csíkot vág a felhőkben, akkor ez a levél segít, hogy tudd ki vagy, és hogy érezd mennyire szeretlek.
- címkék:
- Bali Edina Zsanna
- demencia
- emlék
- hős
- példakép
- apa
- múlt
- Címkefelhő »
Nincs elcseszve a családi mintám, mégsem találok normális pasit.
Ülök a pszichológus várószobájában. Szeretek hamarabb érkezni, összeszedem kicsit magam, ráhangolódom az előttem álló beszélgetésre. Már ötödik alkalommal vagyok itt. Jöttem egy problémával, és persze kiderült, hogy amit én problémának hittem, az csak egy pici felszín, a mélyben sokkal nagyobb és fontosabb "erők dolgoznak."
Gyerekként eldobtál, de a pénzemet szeretnéd...
Szinte minden éjjel felriadok pontosan kettőkor. Nagyjából fél óra alatt nyugszom meg. Addigra már elhiszem, hogy a saját otthonomban, a feleségem mellett vagyok. Senki nem fog bántani, és senki nem fogja elvenni a párnám alá dugott egyetlen kis értékemet. Mindaz, amitől félek, rég volt. Már nem kell a párnám alá dugnom semmit. Biztonságban vagyok.
Magukra maradt idősek a koronavírus idején...
A kisfiam hat éves, lassan már készülünk az iskolára. Ugyanúgy várja, mint annak idején az ovit. Szereti a barátait, a közösséget, és imád a nagyinál időzni. Most viszont nincs ovi. Anya és apa itthonról dolgozik, a nagyit is csak a telefon képernyőjén látjuk.
Az elveim ellenére egy fiatalabb nőbe lettem szerelmes.
Lassan tizenkét éve, hogy elváltam. A feleségem lelépett egy nálam tizennégy, nála tíz évvel fiatalabb pasival. Azt hiszem, a szégyen volt az, ami a leginkább maga alá temetett évekre.
A testünk összeér, de kilométerekre érezlek magamtól...
Csendben nézlek, ahogyan az ablakban állsz. Háttal nekem. A tekinteted nem látom, csak a mozdulataidból érzem, hogy legszívesebben máshol lennél.
Anyám egy szörnyetegnek szült gyereket...
Úgy nőttem fel, hogy mindig ketten voltunk. Anya és én. Persze jártam óvodába, iskolába, különórákra, voltak barátaim, még le is diplomáztam, de otthon mindig kettesben voltunk.